chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

A munkaalapú tanulási programokhoz kapcsolódó társadalmi kockázatok

31/07/2017
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN FR PL LV DE HR

/hu/file/work-based-learning-schemes-risksWork-based learning schemes risks

Work-based learning schemes risks

Az elmúlt években nagy hangsúlyt kapott a munkaalapú tanulás, annak valamennyi formájában. Ide tartoznak a tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szakmai gyakorlatok és az önkéntesség. A készségfejlesztés e formái fontos ugródeszkának számítanak a fiatalok és az idősebbek számára a munkaerőpiacra és a társadalomba való (újra)beilleszkedés tekintetében. Ebben a blogbejegyzésben egy, a közreműködésemmel készült európai parlamenti tanulmány megállapításaival foglalkozom, megvizsgálva egy konkrét szempontot, nevezetesen azt, hogy egyes munkaalapú tanulási programok társadalmi kockázatokkal járnak együtt.

A munka világába belépő fiatalok

A munkaerőpiacon már beilleszkedett felnőtt munkavállalókhoz képest a fiatalok jobban ki vannak szolgáltatva a gazdasági ciklusoknak és a periodikus gazdasági válságoknak, aminek különböző okai vannak, például:

  • a munkatapasztalat hiánya,
  • a le nem zárt tanulmányok,
  • a bizonytalanabb munkaszerződések,
  • kevesebb kapcsolat az álláskereséshez (azaz kisebb társadalmi tőke),
  • a munkáltatók által keresett készségek ritkább megléte.

Ha a fiatalok nem képesek tanulmányaik befejezése után viszonylag gyorsan átlépni a munkaerőpiacra, az akadályozhatja azon emberi, társadalmi és gazdasági tőke felhalmozását, amely segíti a pályájukon való előrehaladást; és minél hosszabb az az időszak, amíg nem vesznek részt a munkaerőpiacon (vagy az oktatásban), annál nagyobb a társadalmi és gazdasági kirekesztődés kockázata.

A többszörösen hátrányos helyzetű – például fogyatékossággal élő, migráns és/vagy alacsony iskolai végzettséggel rendelkező – fiatalok különös nehézségekkel szembesülnek a munkaerőpiacra való belépésnél. Esetükben különösen nagy lehet a társadalmi és gazdasági kirekesztődés veszélye.

Munkaalapú tanulás mint megoldás?

A munkaalapú tanulás – és különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szakmai gyakorlatok és az önkéntesség – szerepet játszhat az iskolából a munkába való átmenet megkönnyítésében. A kutatások azt mutatják, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzések, szakmai gyakorlatok és önkéntesség formájában megvalósuló munkaalapú tanulás a megszerzett kompetenciák és készségek, valamint a foglalkoztatási eredmények tekintetében egyaránt ugródeszkaként szolgálnak, megkönnyítve az oktatás világából a munka világába való átmenetet.

A kutatások szerint a munkaalapú tanulás minősége akkor biztosított a leginkább, ha a tanulón és a vállalaton (a tanulás helyszínén) kívül egy harmadik fél is érintett. Ez lehet szakképzési szolgáltató (rendszerint tanulószerződéses gyakorlati képzések esetén) vagy az állami foglalkoztatási szolgálat (a szakmai gyakorlatok egyes formáinál). Számos olyan szakmai gyakorlat és önkéntességi rendszer létezik azonban, amely a gyakornok/önkéntes és a vállalat/szervezet közötti szerződéses megállapodáson alapul, és ezekben az esetekben kevesebb előírás vonatkozik a „munkakörnyezet” és az oktatás minőségére.

A készségfejlesztés költségeinek a kormányzattól a munkáltatókra és az egyénre történő áthárítása

Igazolt tény, hogy ezekhez a rendszerekhez kedvező kiindulópontra van szükség a gyakornokok és az önkéntesek számára; képeseknek kell lenniük megélhetésük költségeinek fedezésére, mialatt nem fizetett munkát végeznek. Mivel a szakmai gyakorlatok rendszerint nem vagy rosszul fizetettek, az adott szakmán belüli készségfejlesztés költségeinek kiszervezése az oktatási vagy képzésszolgáltatóktól a munkáltatókra, és végül az egyénre hárul át. A készségek megszerzése érdekében a munkaerőpiac megkívánja, hogy az egyén beruházzon e készségekbe, ha más módon nem tud szert tenni rájuk. A beruházás azt jelenti, hogy az egyén az adott szervezetnél dolgozik és hozzájárul annak termelékenységéhez, miközben megélhetését nem munkabérből származó eszközökből fedezi. Az önkéntesség tekintetében hasonló elmozdulás figyelhető meg, ahol a készségfejlesztés költségeit az egyén viseli, mivel nincs előirányozva fizetés vagy javadalmazás.

Mindenki számára elérhető munkaalapú tanulás?

A készségfejlesztés költségeit viselő fél tekintetében bekövetkező elmozdulásnak ára van: a készségfejlesztés egyre kevésbé érhető el a gazdaságilag kevésbé kedvező háttérrel rendelkezők számára. Bár a szakmai gyakorlatok formájában megvalósuló készségfejlesztés fontos ugródeszka a foglalkoztatáshoz, a kevesebb pénzügyi eszközzel rendelkező emberek több nehézséggel szembesülnek a munkaerőpiacra való belépéskor. Azok, akik megengedhetik maguknak, hogy megélhetési költségeiket egy időre maguk fedezzék, jobb eséllyel vállalnak önkéntes munkát és szakmai gyakorlatot, aminek révén vonzóbbá válnak a munkáltatók számára.

Miközben az európai oktatási rendszerek az egyenlő hozzáférésre törekednek, ez egy olyan eset, amelyben az oktatás világából a munka világába történő átmenet jobb lehetőségeket kínál azoknak, akiknek megvannak az eszközeik a szakmai gyakorlatokban és az önkéntességi rendszerekben való részvételhez.

Összegezve a szakmai gyakorlatok és az önkéntesség tekintetében is elmondható, hogy mindaddig, amíg ezek a rendszerek (jövedelmi egyenlőtlenségek miatt) nem érhetőek el egyformán valamennyi fiatal számára, a politikai döntéshozóknak óvatosaknak kell lenniük akkor, amikor rendszerszintű megoldásként tekintenek rájuk az ifjúsági munkanélküliség leküzdése és a munkaerőpiacra történő átmenet megkönnyítése tekintetében.

Ezeket a társadalmi kockázatokat szem előtt kell tartani, amikor olyan, szakmai gyakorlatokra és önkéntességre irányuló kezdeményezéseken gondolkodunk, mint a közelmúltban útjára indított Európai Szolidaritási Testület.


Simon Broek számos európai kutatási projektben vett részt az oktatás, a munkaerőpiaci kérdések és a biztosítási tevékenység témakörében. Tanácsadóként segítette az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és európai ügynökségeket az oktatáspolitikákkal, az egész életen át tartó tanulással és munkaerőpiaci kérdésekkel kapcsolatban, jelenleg pedig az Ockham Institute of Policy Support ügyvezetője.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 4/4 megjelenítése
  • Laura Kalniņa képe
    Kā jau autors minēja, darbā balstīta mācīšanai galvenais panākuma šķērslis ir finansiālais atbalsts. Daudzi jaunieši nevar atļauties iestāties darbā, kurā ir jāiziet apmācība, kas tajā brīdi nozīmē mazāku algu vai brīvprātīgo strādnieku statusus. Tā kā mūsu valstī bez stabiliem un samērā lieliem ienākumiem izdzīvot normālu bez stresa dzīvi ir grūti, pat varētu teikt ļoti grūti. Mums varbūt vajadzētu darbu nozarēm apvienoties un izveidot tās saucamās mazās nometnes ar iespēju dzīvot, strādāt un iegūt apmācību jaunajiem darbiniekiem, protams, tas nebūtu par brīvu, bet tie būtu samērā nelieli izdevumi darbiniekiem apmācības periodā.
    Varbūt šādā veidā viņi spēs palielināt jauno darbaspēka daudzumu un vēlmi jaunajiem strādāt.
  • Zane Baltgaile képe
    Lasīju šo rakstu ar patiesu interesi. Tā kā esmu pārliecināta "darbā balstītas mācīšanās" (protams, apvienojot arī ar akadēmiskām zināšanām) piekritēja, vēlējos uzzināt, kas tad ir šī pētījuma rezultātā nodefinētie sociālie riski saistībā ar darbā balstītu mācīšanos. Jūtos atvieglota, ka "vienīgā" problēma ir finansiāla, jo to vienmēr var risināt, aktualizējot šos jautājumus un ar dažādiem pētījumiem pierādot, ka darbā balstīta mācīšanās ir ilgtermiņa ieguvums gan pašam iesaistītajam indivīdam, gan visai sabiedrībai kopumā. 
  • Joanna Kic-Drgas képe

    Tematy poruszone w artykule i komentarzu są bardzo aktualne. Uczenie oparte na pracy miało być przeciwwagą do teoretycznych rozważań, „możliwością” dla osób, które nie do końca radzą sobie z zagadnieniami teoretycznymi. Niemniej każde rozwiązanie niesie za sobą konsekwencje, jak np. te opisane w artykule. Ciekawym rozwiązaniem na poziomie studiów wyższych są studia dualne, które od wielu lat z powodzeniem funkcjonują w Niemczech i od kilku lat wprowadzane są także na uniwersytetach technicznych w Polsce a obejmują rozbudowane praktyki realizowane w ciągu całego roku bazujące na zasadzie uczenia się przez pracę (paralelnie z rozwojem wiedzy teoretycznej). 

  • Maria Idźkowska képe

    Z zainteresowaniem przeczytałam artykuł dotyczący zagrożeń społecznych związanych z programami nauczania opartymi na pracy. Omówione w nim zostały wyniki badań przeprowadzonych w Parlamencie Europejskim w aspekcie zagrożeń społecznych związanych z niektórymi systemami nauczania opartymi na pracy. W sposób jednak dość ogólny sprecyzowano wnioski z tych badań, jak i w materiale zabrakło informacji jakie obszary tematyczne zostały w nich ujęte oraz jakie zawierały dane statystyczne, na podstawie których można wnioskować o faktycznej, przedstawionej w artykule sytuacji. Stąd zastanawiam się nad prawdziwością twierdzenia, cyt. „badania pokazują, że zarówno pod względem kompetencji, jak i zdobytych umiejętności oraz wyników związanych z zatrudnieniem, kształcenie oparte na doświadczeniu w formie praktyk zawodowych, staży i wolontariatu stanowi krok wsteczny w ułatwianiu przejścia ze świata edukacji do świata pracy.”  W związku z tym warto wskazać konkretny do nich link oraz doprecyzować źródła, odzwierciedlajace zakres prezentowanego problemu. Pozdrawiam.

    Maria Idźkowska - ambasador EPALE