chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Pizza, taxi és felnőttoktatás: szakmai előmenetel az online világunkban

30/11/2018
by Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN HR CS FR SL DE EL LV IT PL ES

/hu/file/adult-learning-and-gig-economyAdult learning and the gig economy

Adult learning and the gig economy

Andrew McCoshan, az EPALE témakoordinátora megvizsgálja, hogy a felnőttoktatásnak miért kell tanulnia a munkamódszerünket forradalmasító online taxi- és pizzafutár vállalkozásoktól.

A „haknigazdaság” egy új munkaszervezési módszert jelent. Az online platformok összekapcsolják a termékek és szolgáltatások vásárlóit és értékesítőit, emellett magánszemélyek rövid távú megbízásokért vagy projektekért – „haknizásért” – eladhatják a munkaerejüket. Valaha csak a zenészek hakniztak. A digitális forradalom azonban lehetővé tette az Uber és az Airbnb cégekhez hasonló cégek létrejöttét, lehetőséget teremtve az önfoglalkoztatás elterjedtebbé válására. Az online platformok lehetőséget biztosítanak képzett szakemberek, például tervezők, szerkesztők, programozók és hangtechnikai szakemberek számára. Lehetőség van kevesebb szaktudást igénylő önfoglalkoztatásra is, mint a taxizás vagy a kerékpáros futárkodás.

Még nem világos, hogy ez mit jelenthet a szakmai előmenetel szempontjából, leszámítva azt, hogy többféleképpen is jelentős változást hozhat. Régóta tudjuk, hogy már nincs garancia „nyugdíjas állásra”; közel 25 évvel ezelőtt Charles Handy megalkotta a „portfóliókarrier” kifejezést. Az önfoglalkoztatók száma azóta alig változott, a magatartásformák viszont változtak:

„Napjainkban az egyszerre öt vállalkozás számára végzett tanácsadás vagy freelance munka megtiszteltetés. Azt jelzi, hogy az egyén mennyire értékes... Az otthoni vagy kávéházból történő munkavégzés, a csak online ismert tanácsadókból és szabadúszókból álló munkacsoportokkal történő vállalkozásindítás »kezdeményezőkészséget«, »kreativitást« és »alkalmazkodóképességet« jelez, amelyek kifejezetten elvárt tulajdonságok a mai munkahelyeken.”

Micha Kaufman – A Fiverr társalapítója és vezérigazgatója

A digitális platformok ezenkívül lehetőséget teremtenek arra, hogy a vállalkozók nagyon könnyen piacra jussanak, és – ahogyan Arun Sundararajan állítja– „mivel ezek a platformok bizalmat, márkákat és lekérhető szaktudást biztosítanak, kevésbé van szükség arra, hogy az ember specializálódjon, mielőtt képesítést szerezne a szolgáltatásnyújtáshoz”. A haknigazdaság azt is jelentheti, hogy a vállalkozások erőforrásokat takarítanak meg a haszon, az irodahelyiségek és a képzés tekintetében.

Az érvek és az ellenérvek

A haknigazdasághoz hasonló új foglalkoztatási formák mellett vannak érvek és ellenérvek is. A vállalkozások pénzt takarítanak meg azzal, hogy már nem kell teljes munkaidőben foglalkoztatott munkaerőt képezniük, de akkor az érintettek hogyan részesülnek képzésben? Az ember értékesítheti a világhálón a tehetségét az éppen elegendő szükséges készséggel, de ha nincs sok háttértudása, hogyan fognak fejlődni a készségei? Az egyéni munkamódszer értékes készségeket biztosíthat, de hogyan lehet azokat megbízható módon bizonyítani?

Hogyan kell a felnőttoktatásnak reagálnia ezekre a kihívásokra? A „haknigazdaság” fellendülésével felmerült kérdések közül sok nem új, bár a nagyságrendjük eltérőnek bizonyulhat, ha jelentős számú munkavállalót kezd érinteni. Az önálló vállalkozók és a részmunkaidős munkavállalók mindig hátrányos helyzetben vannak a képzés terén, szemben a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezőkkel: az állandó alkalmazottak – különösen a nagyobb vállalatoknál – igénybe vehetnek humánerőforrásnak szánt létesítményeket és képzéseket. A „haknigazdaságban” a tanulás valószínűleg többnyire nem formális; az emberek speciális készségeket vagy ismereteket sajátítanak el, amelyekkel egy-egy feladat sikeres teljesítése érdekében kell bővíteniük kompetenciáik körét.

A legtöbb aggodalomra talán az alacsony képzettségűek adnak okot. Egy szerző ezt a következőképpen fogalmazza meg:

„Az optimisták szerint [a haknigazdaság] olyan jövővel kecsegtet, amelyben a vállalkozók jogokkal lesznek felruházva és határtalan lesz az innováció. A pesszimisták szerint egy olyan disztópikus jövőt vetít előre, amelyben a jogaiktól megfosztott munkavállalók hajszolni fogják a következő munkalehetőségeiket.”

Az alacsony képzettségűek kevesebb formális képzést végeznek el, mint a magasabb képzettségűek. Emellett a taxizás vagy a pizzafutárkodás esetében alkalmazott foglalkoztatástípus még tovább csökkentheti annak esélyeit, hogy a formális képzés valamilyen formájában részesüljenek.

Felnőttoktatás: történjen olyan formában, mint a pizzafutárkodás!

A jó hír az, hogy a felnőttoktatás területén jó tapasztalatok vannak az efféle kérdések kezelése tekintetében. Ezeket a tapasztalatokat immár online kell alkalmazni.

Annak ellenére, hogy a haknigazdaság a kezdeti stádiumában van, igen nyilvánvaló, hogy a felnőttoktatásnak hasonló platformokat és eszközöket kell igénybe vennie az érintett tanulók igényeinek kielégítése érdekében.

Éppen úgy, ahogyan ezek a platformok a pizzavásárlókat és -értékesítőket kapcsolják össze, szükségünk van ezekre a platformokra a felnőttoktatási szakemberek és a tanulók összekapcsolásához. Emellett fel kell használnunk ezeket a platformokat olyan környezetek létrehozásához, amelyekben a felnőttoktatási szakemberek innovatív megközelítéseket alakíthatnak ki az új és az újonnan megjelenő igények kielégítése érdekében.

Ezek a megközelítések költségesek. A befektetés és más érdekelt felekkel való együttműködés kulcsfontosságú. Más téren azonban kisebb lépéseket is tehetünk:

  • Felhasználhatjuk a digitális technológiát arra, hogy lehetővé tegyük az emberek számára az általuk választott időben és helyen történő hozzáférést és az apró tanult dolgok elismertetését.
  • Kialakíthatunk online lehetőségeket a munkavállalók számára a nem formális és informális tanulásuk eredményeinek érvényesítése érdekében: a digitális technológiában hatalmas lehetőségek rejlenek a könnyen hozzáférhető és egyszerűen használható érvényesítési folyamatok támogatásához.

Ezenkívül többet kell tudnunk arról is, hogy az új foglalkozatási formákban dolgozó munkavállalók hogyan sajátíthatnak el készségeket és hogyan fejleszthetik azokat. A CrowdLearn study elnevezésű, az Oxford Internet Institute által lebonyolított és a Cedefop által finanszírozott projekthez hasonló projektek segítséget fognak nyújtani néhány válasz megadásában. A felnőttoktatás nemcsak felkészítheti magát az új foglalkoztatási formákra, hanem meg is ragadhatja az ezekben rejlő lehetőségeket.


Andrew McCoshan több mint 30 éve dolgozik az oktatás és a képzés területén. Több mint 15 éve készít tanulmányokat és értékeléseket az EU számára, azt megelőzően pedig az Egyesült Királyságban volt tanácsadó. Andrew jelenleg független kutatóként és tanácsadóként dolgozik, az Egyesült Királyság ECVET-szakértője, emellett az írországi Dublini Városi Egyetem oktatásbeli hátrányokkal foglalkozó központjának tudományos főmunkatársa.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 10/13 megjelenítése
  • Ewa Maria Grzesiak képe
    Barierą w kształtowaniu rynku pracy on-line są nie tylko przeszkody ze strony potencjalnych pracowników (jak np. brak umiejętności cyfrowych), ale również bariery ze strony firm (lepiej żeby pracownik siedział "przy biurku"). Ta mentalność powoli się zmienia, ale jeszcze daleka droga przed nami.
  • Sabīne Šķēle Stepanova képe
    Lasot rakstu, radās pārdomas par to, vai un kā šadas idejas par veiksmīgas karjeras iespējām mūsdienu tiešsaistes pasaulē ir iespējams realizēt izglītības jomā. 
    Domājot par mūžizglītību un pieaugušo izglītību Latvijā, protams, šis varētu būt lielisks veids, kā ekonomēt laika un finanšu resusrsus cilvēkiem, kuri vēlas izglītoties, bet šādas iespējas ir tikai galvaspilsētā vai lielākajās pilsētās. Piemēram, ar tiešsaistes semināru, lekciju un prezentāciju mateiāliem varētu rīkoties arī tiešsaistē, kas būtiski samazinātu gan finansiālās izmaksas (braukšana ar transportlīdzekļiem), gan arī ceļā pavadītais laiks. No pieredzes saku, ka šāda veida piedāvājums krietni atvieglotu cilvēku izglītošanos ne tikai mūžizglītības kontekstā, bet arī dažādu interešu izglītības un platformu apguvē. Piemēram, ja cilvēks atrodas Apē, bet Līderības un vadības treniņnodarbība, kura ilgst apmēram 3h, norisinās Rīgā, nodarbību skaits 5reizes divu mēnešu garumā, kuras maksā apmēram 500eiro, šādam cilvēkam nešķitīs sasistošas nevis tādēl, ka viņš tās nevarētu atļauties apmeklēt vai intereses trūkuma dēļ, bet tās viņam nešķitīs saistošas lielo izmaksu un laika patēriņa dēļ. 
    Aizvien vairāk šie tiešsaistes mehānismi darbojas privātā biznesa jomā, bet oficiālajā mūžizglītības kontekstā novērojama krietni mazāk. 
    Domāju, ka ar laiku šādas funkcijas ieviesīsies arī izglītības jomā, jo, skatoties uz provincē esošajām problēmām - atrast sertificētus speciālistus (piemēram, fizikas, ķīmijas, matemātikas, tehniskās jaunrades pedagogus, utml.), nodrošināt pedagogaqm pilnas slodzes darbu un atalgojumu, veicinās šādas pārmaiņas, lai tos piesaistītu darbam ko var veikt tiešsaistē. 
    Manuprat, ikviena darba veicējam ir jābūt sava darba profesionālim, kurš neatkarīgi no darba vietas un apjoma, spēj savu darbu plānot un izpildīt atbilstoši saistībām, kuras ir uzņēmies. 
  • Sabīne Šķēle Stepanova képe
    Lasot rakstu, radās pārdomas par to, vai un kā šadas idejas par veiksmīgas karjeras iespējām mūsdienu tiešsaistes pasaulē ir iespējams realizēt izglītības jomā. 
    Domājot par mūžizglītību un pieaugušo izglītību Latvijā, protams, šis varētu būt lielisks veids, kā ekonomēt laika un finanšu resusrsus cilvēkiem, kuri vēlas izglītoties, bet šādas iespējas ir tikai galvaspilsētā vai lielākajās pilsētās. Piemēram, ar tiešsaistes semināru, lekciju un prezentāciju mateiāliem varētu rīkoties arī tiešsaistē, kas būtiski samazinātu gan finansiālās izmaksas (braukšana ar transportlīdzekļiem), gan arī ceļā pavadītais laiks. No pieredzes saku, ka šāda veida piedāvājums krietni atvieglotu cilvēku izglītošanos ne tikai mūžizglītības kontekstā, bet arī dažādu interešu izglītības un platformu apguvē. Piemēram, ja cilvēks atrodas Apē, bet Līderības un vadības treniņnodarbība, kura ilgst apmēram 3h, norisinās Rīgā, nodarbību skaits 5reizes divu mēnešu garumā, kuras maksā apmēram 500eiro, šādam cilvēkam nešķitīs sasistošas nevis tādēl, ka viņš tās nevarētu atļauties apmeklēt vai intereses trūkuma dēļ, bet tās viņam nešķitīs saistošas lielo izmaksu un laika patēriņa dēļ. 
    Aizvien vairāk šie tiešsaistes mehānismi darbojas privātā biznesa jomā, bet oficiālajā mūžizglītības kontekstā novērojama krietni mazāk. 
    Domāju, ka ar laiku šādas funkcijas ieviesīsies arī izglītības jomā, jo, skatoties uz provincē esošajām problēmām - atrast sertificētus speciālistus (piemēram, fizikas, ķīmijas, matemātikas, tehniskās jaunrades pedagogus, utml.), nodrošināt pedagogaqm pilnas slodzes darbu un atalgojumu, veicinās šādas pārmaiņas, lai tos piesaistītu darbam ko var veikt tiešsaistē. 
    Manuprat, ikviena darba veicējam ir jābūt sava darba profesionālim, kurš neatkarīgi no darba vietas un apjoma, spēj savu darbu plānot un izpildīt atbilstoši saistībām, kuras ir uzņēmies. 

  • Jolanta_ Zastavnaja_ képe
    No vienas puses, darbinieki, kas ilglaicīgi strādā vienā darbavietā un savu darbu veic izcili, savā ziņā tiek uzskatīti par lojālākiem nekā tādi darbinieki, kas maina savas darba vietas bieži. Tas , manuprāt , ir atkarīgs no darba vietas jomas un specifikas, kā arī darbinieka personībai. Mūsdienās mainās prasības pret darba ņēmēju. Kas kādreiz tika uzskatīts par stabilām vērtībām, kas nemainās,  tas mūsdienās 21.gs tiek uzskatīts ,ka pastāvēs, tas , kas mainīsies. Saistībā ar jaunā laikmeta prasībām, darba ņēmēji konkurētspējīgi ir tie, kuri izglītojas, mainās līdzi laikmetam, ir ar daudzpusīgu pieredzi. Kas nebūt neiet roku rokā ar piesaisti vienai darba vietai. 
  • Liene Niedola képe
    21.gs. darbiniekam ir jābūt elastīgam un jāprot pielāgoties dažādām situācijām, darba vidēm. Uzskatu, ka Latvijā, kā postpadomju valstī vēl ļoti daudz ir dzirdami stereotipi par to, ka vienā darba vietā ir nepieciešams strādāt visu mūžu, ka darba vietas maiņa neko labu neliecina par darba meklētāju, bet es pilnībā nevēlos piekrist šiem stereotipiem, jo 21.gs. ir jomas, kurās darbinieki tiek piesaistīti uz konkrētiem projektiem, tāpat arī ir speciālisti, kuri veic gabaldarbus, strādā paralēli vairākās vietās, bet ne jau tādēļ, lai uzlabotu savu finansiālo stāvokli, bet gan, lai gūtu plašāku pieredzi un būtu augstāk kvalificējams darba tirgū, kur pieredze ir ļoti svarīga.
    Manuprāt, ir jāizskata individuāli iemesli, kādēļ cilvēki ilgstoši nepaliek strādāt vienā konkrētā iestādē. Mēs nevaram skatīties uz to caur padomju laiku prizmas, nepieciešams ir ņemt vērā darba tirgū ienākošo paaudžu īpatnības.
  • Renārs Rapa képe
    Domāju, ka tas ļoti atkarīgs no nozares, kurā strādā. Pēc personīgās pieredzes strādājot izglītības nozarē un privātajā biznesā tirdzniecības jomā secinu, ka tieši pretēji, tiek novērtēts un godināts cilvēks, kurš ilglaicīgi strādā vienā darba vietā. Ir apguvis visus sīkumus un iedziļinājies niansēs, nevis darbs kaut kā izdarīts.  Man šķiet, ka bieža darba vietas maiņa attiecas uz zemāk kvalificētiem darbiem. Speciālistam vai jebkāda līmeņa vadītājam ir vajadzīgs laiks, lai iestrādātos savā amatā un radītu uzticības sajūtu, būt spēcīgam konkrētā darba vietā. Protams, tas atkarīgs no cilvēka. Ja man būtu jāstrādā vairākās darba vietās, domāju, ka darba kvalitāte, veltītais laiks sagatavojoties arī izdalītos, līdz ar to samazinātos ieguldītais darbs, enerģija katrai darba vietai.
  • Laima Kronberga képe
    Šī ir pozitīva ievirze gan darba devējiem, gan darba ņēmējiem, jo paver neaptverami plašas iespējas. Mūsdienās tik tiešām ir daudzas profesijas, kurās darbiniekam ir iespējas izpaust savus talantus izmantojot digitālās platformas. Protams, cik lielā mērā cilvēks ir sagatavots šādam darba tirgum ir katra individuāla attieksme un pieredze attiecībā uz mūžizglītības un pašizglītošanās jēdzieniem kā tādiem. Ir neskaitami daudzi onlain kursi par visdažādākajām tēmām dažādās nozarēs. Pat skolotājiem un iestāžu vadītājiem tika sniegta iespēja apgūt kursu “Kompetenču pieeja mācību saturā” 7 nedēļas mācoties tiešsaistē. Arī es esmu izmantojusi šo iespēju, un vērtēju to ļoti pozitīvi.
  • Līga Vecvērdiņa képe
    Mūsdienas iet uz priekšu, laiks un tehnoloģijas arī turpina iet uz priekšu. Manuprāt, kā darba devējam šī iespēja ir ļoti laba, jo kā jau rakstā tika minēts - nav jāapmāca pilna laika darbinieks, taču vajadzīgais darbs tiek izdarīts. Kā no darba ņēmēja puses man nepatiktu, ka nav šīs stabilitātes sajūtas, kāda ir kad strādā vienā darbā kā pilna laika darbinieks. Taču zinu cilvēkus, kuriem tieši pretēji patīk strādāt dažādās darbavietās un nebūt konkrēti vienā uzņēmumā. Tas ir ļoti atkarīgs no cilvēka rakstura iezīmēm, dzīves interesēm. Šeit vēl ir kurp tiekties, jo lai tas izdodos ir nepieciešama nopietna ideja un programma par savu  kvalifikācijas celšanu tiešsaistē vai kādā citā programmā.
  • Elizabet Dobre képe
    Érdekes, hogy manapság a felsőoktatási intézmények szépen lassan, de elkezdték átvenni a digitális technológia használatát, vagyis van olyan intézmény, akiknek már nincs szüksége a saját diákjaikkal személyes kontaktra, ehelyett kiküldik az előadásokat  videó formátumban a diákoknak a levetített diaanyagokkal együtt majd a legelső személyes találkozás a vizsgán történik a tanárral (vagy esetleg még akkor sem). Szerintem maga ez a fajta digitalizáció egy felsőoktatási intézmény esetén nem a legelőnyösebb tanulási formát eredményezi.