Blog
Blog

Pizza, taxi és felnőttoktatás: szakmai előmenetel az online világunkban

Andrew McCoshan, az EPALE témakoordinátora megvizsgálja, hogy a felnőttoktatásnak miért kell tanulnia a munkamódszerünket forradalmasító online taxi- és pizzafutár vállalkozásoktól.

Adult learning and the gig economy.

Andrew McCoshan, az EPALE témakoordinátora megvizsgálja, hogy a felnőttoktatásnak miért kell tanulnia a munkamódszerünket forradalmasító online taxi- és pizzafutár vállalkozásoktól.

A „haknigazdaság” egy új munkaszervezési módszert jelent. Az online platformok összekapcsolják a termékek és szolgáltatások vásárlóit és értékesítőit, emellett magánszemélyek rövid távú megbízásokért vagy projektekért – „haknizásért” – eladhatják a munkaerejüket. Valaha csak a zenészek hakniztak. A digitális forradalom azonban lehetővé tette az Uber és az Airbnb cégekhez hasonló cégek létrejöttét, lehetőséget teremtve az önfoglalkoztatás elterjedtebbé válására. Az online platformok lehetőséget biztosítanak képzett szakemberek, például tervezők, szerkesztők, programozók és hangtechnikai szakemberek számára. Lehetőség van kevesebb szaktudást igénylő önfoglalkoztatásra is, mint a taxizás vagy a kerékpáros futárkodás.

Még nem világos, hogy ez mit jelenthet a szakmai előmenetel szempontjából, leszámítva azt, hogy többféleképpen is jelentős változást hozhat. Régóta tudjuk, hogy már nincs garancia „nyugdíjas állásra”; közel 25 évvel ezelőtt Charles Handy megalkotta a „portfóliókarrier” kifejezést. Az önfoglalkoztatók száma azóta alig változott, a magatartásformák viszont változtak:

„Napjainkban az egyszerre öt vállalkozás számára végzett tanácsadás vagy freelance munka megtiszteltetés. Azt jelzi, hogy az egyén mennyire értékes... Az otthoni vagy kávéházból történő munkavégzés, a csak online ismert tanácsadókból és szabadúszókból álló munkacsoportokkal történő vállalkozásindítás »kezdeményezőkészséget«, »kreativitást« és »alkalmazkodóképességet« jelez, amelyek kifejezetten elvárt tulajdonságok a mai munkahelyeken.”

Micha Kaufman – A Fiverr társalapítója és vezérigazgatója

A digitális platformok ezenkívül lehetőséget teremtenek arra, hogy a vállalkozók nagyon könnyen piacra jussanak, és – ahogyan Arun Sundararajan állítja– „mivel ezek a platformok bizalmat, márkákat és lekérhető szaktudást biztosítanak, kevésbé van szükség arra, hogy az ember specializálódjon, mielőtt képesítést szerezne a szolgáltatásnyújtáshoz”. A haknigazdaság azt is jelentheti, hogy a vállalkozások erőforrásokat takarítanak meg a haszon, az irodahelyiségek és a képzés tekintetében.

Az érvek és az ellenérvek

A haknigazdasághoz hasonló új foglalkoztatási formák mellett vannak érvek és ellenérvek is. A vállalkozások pénzt takarítanak meg azzal, hogy már nem kell teljes munkaidőben foglalkoztatott munkaerőt képezniük, de akkor az érintettek hogyan részesülnek képzésben? Az ember értékesítheti a világhálón a tehetségét az éppen elegendő szükséges készséggel, de ha nincs sok háttértudása, hogyan fognak fejlődni a készségei? Az egyéni munkamódszer értékes készségeket biztosíthat, de hogyan lehet azokat megbízható módon bizonyítani?

Hogyan kell a felnőttoktatásnak reagálnia ezekre a kihívásokra? A „haknigazdaság” fellendülésével felmerült kérdések közül sok nem új, bár a nagyságrendjük eltérőnek bizonyulhat, ha jelentős számú munkavállalót kezd érinteni. Az önálló vállalkozók és a részmunkaidős munkavállalók mindig hátrányos helyzetben vannak a képzés terén, szemben a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezőkkel: az állandó alkalmazottak – különösen a nagyobb vállalatoknál – igénybe vehetnek humánerőforrásnak szánt létesítményeket és képzéseket. A „haknigazdaságban” a tanulás valószínűleg többnyire nem formális; az emberek speciális készségeket vagy ismereteket sajátítanak el, amelyekkel egy-egy feladat sikeres teljesítése érdekében kell bővíteniük kompetenciáik körét.

A legtöbb aggodalomra talán az alacsony képzettségűek adnak okot. Egy szerző ezt a következőképpen fogalmazza meg:

„Az optimisták szerint [a haknigazdaság] olyan jövővel kecsegtet, amelyben a vállalkozók jogokkal lesznek felruházva és határtalan lesz az innováció. A pesszimisták szerint egy olyan disztópikus jövőt vetít előre, amelyben a jogaiktól megfosztott munkavállalók hajszolni fogják a következő munkalehetőségeiket.”

Az alacsony képzettségűek kevesebb formális képzést végeznek el, mint a magasabb képzettségűek. Emellett a taxizás vagy a pizzafutárkodás esetében alkalmazott foglalkoztatástípus még tovább csökkentheti annak esélyeit, hogy a formális képzés valamilyen formájában részesüljenek.

Felnőttoktatás: történjen olyan formában, mint a pizzafutárkodás!

A jó hír az, hogy a felnőttoktatás területén jó tapasztalatok vannak az efféle kérdések kezelése tekintetében. Ezeket a tapasztalatokat immár online kell alkalmazni.

Annak ellenére, hogy a haknigazdaság a kezdeti stádiumában van, igen nyilvánvaló, hogy a felnőttoktatásnak hasonló platformokat és eszközöket kell igénybe vennie az érintett tanulók igényeinek kielégítése érdekében.

Éppen úgy, ahogyan ezek a platformok a pizzavásárlókat és -értékesítőket kapcsolják össze, szükségünk van ezekre a platformokra a felnőttoktatási szakemberek és a tanulók összekapcsolásához. Emellett fel kell használnunk ezeket a platformokat olyan környezetek létrehozásához, amelyekben a felnőttoktatási szakemberek innovatív megközelítéseket alakíthatnak ki az új és az újonnan megjelenő igények kielégítése érdekében.

Ezek a megközelítések költségesek. A befektetés és más érdekelt felekkel való együttműködés kulcsfontosságú. Más téren azonban kisebb lépéseket is tehetünk:

  • Felhasználhatjuk a digitális technológiát arra, hogy lehetővé tegyük az emberek számára az általuk választott időben és helyen történő hozzáférést és az apró tanult dolgok elismertetését.
  • Kialakíthatunk online lehetőségeket a munkavállalók számára a nem formális és informális tanulásuk eredményeinek érvényesítése érdekében: a digitális technológiában hatalmas lehetőségek rejlenek a könnyen hozzáférhető és egyszerűen használható érvényesítési folyamatok támogatásához.

Ezenkívül többet kell tudnunk arról is, hogy az új foglalkozatási formákban dolgozó munkavállalók hogyan sajátíthatnak el készségeket és hogyan fejleszthetik azokat. A CrowdLearn study elnevezésű, az Oxford Internet Institute által lebonyolított és a Cedefop által finanszírozott projekthez hasonló projektek segítséget fognak nyújtani néhány válasz megadásában. A felnőttoktatás nemcsak felkészítheti magát az új foglalkoztatási formákra, hanem meg is ragadhatja az ezekben rejlő lehetőségeket.


Andrew McCoshan több mint 30 éve dolgozik az oktatás és a képzés területén. Több mint 15 éve készít tanulmányokat és értékeléseket az EU számára, azt megelőzően pedig az Egyesült Királyságban volt tanácsadó. Andrew jelenleg független kutatóként és tanácsadóként dolgozik, az Egyesült Királyság ECVET-szakértője, emellett az írországi Dublini Városi Egyetem oktatásbeli hátrányokkal foglalkozó központjának tudományos főmunkatársa.

Login (7)

Másik nyelvi verzió iránt érdeklődik?

A dokumentum más nyelveken is elérhető. Kérjük válasszon az alábbiak közül.
Switch Language

Want to write a blog post ?

Don't hesitate to do so! Click the link below and start posting a new article!

Legfrissebb beszélgetések

EPALE Beszélgetés: Befogadó nyelvi sokszínűség kiépítése Európában

A nyelvtanulás nemcsak a társadalmi befogadás és a munkaerő mobilitása szempontjából kulcsfontosságú, hanem hozzájárul az összetartó, kulturális szempontból gazdag Európához is. Vegyen részt a következő beszélgetésünkben, melyben megvitatjuk a nyelvtanulás mai szerepét Európában.

Több

Angol nyelvű online beszélgetés: Aktív korosodás és életszakaszok közötti átmenet

Mit értünk aktív korosodás alatt? Hogyan segíthet az intergenerációs tanulás az aktív korosodásban és az új életszakaszba lépés folyamatában?

Több