chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakember életének paradoxonjai

30/04/2019
by Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN DE PL CS

/hu/file/language-learningLanguage Learning

Language Learning

 

Ina Ferbežar, a szlovén mint második és idegen nyelv oktatásával foglalkozó központ munkatársa azt vizsgálja, milyen akadályt jelenthet Szlovénia jelenlegi nyelvoktatási rendszere az állampolgárrá válni akaró migránsoknak a befogadó országban.

 

Napos szombatra ébredtünk, és egyben ismét egy vizsganapra. A vizsgák 08:30 órakor kezdődnek a Ljubljanai Egyetem szlovén mint második és idegen nyelv oktatásával foglalkozó központjában. Nekem mint vizsgáztatónak pontosnak kell lennem. Az egyetemre menet azon tűnődtem, hogyan is érezhetik most magukat a vizsgázók. Mennyire fontos számukra ez a vizsga? Látják egyáltalán értelmét a vizsgának? Ők is megkérdezik maguktól, én hogyan érzem magam? Úgy tekintenek rám, ahogyan én magamra: egy „technikai akadály”-ként? Egy akadályként Szlovénia déli határa mentén? Olyan akadályként, amelynek én nagyon is ellene vagyok? Micsoda paradoxon.

 

Az állampolgárság privilégium

Szlovénia nyelvi követelményei meglehetősen korlátozók: több mint száz jogi dokumentum határozza meg azokat explicit módon – többféleképpen, többféle megfogalmazásban és többféle értelmezésre alkalmasan. Sem az nem világos, hogyan határozták meg ezeket a követelményeket, sem az, mire és kire is vonatkoznak. A szlovén nyelvben bizonyos mértékig jártas migránsokra vagy az anyanyelvi beszélőkre? Valószínűleg az utóbbira – függetlenül attól, kik is ők és mennyire beszélik „helyesen” a nyelvet. Tudjuk tehát, mit is akarunk?

A szlovén nyelven való kommunikáció és a szlovén nyelv megértése egyike a honosítás útján szerzett állampolgárság előfeltételeinek. Nekem ezzel semmi bajom. Az állampolgárság végső soron privilégium és nem emberi jog, az elvárás csupán az alapvető nyelvtudás, a közös európai nyelvi referenciakeret szerinti A2-es szint. Számos más uniós országgal ellentétben az integrációs folyamat korábbi szakaszaiban nem ellenőrizzük a nyelvtudást és nem teszteljük a társadalom ismeretét. Szlovéniában ezen a téren a folyamatosság érvényesül, és ez rendben is van. Tudniillik a kormányzat bármikor megváltoztathatja a politikáját. Az elmúlt néhány évben a szlovén kormányoknak más, fontosabb dolga is volt, mint a honosítási eljárás. Ilyen volt például a „technikai akadályok” kihelyezése annak megakadályozására, hogy a migránstömegek átléphessék a szlovén államhatárt. De legyünk reálisak: Szlovénia tranzitország, ahonnan számos migráns megy tovább Németországba, Svédországba vagy más uniós tagállamba.

Évente mégis nagyjából 2500-an jönnek el a honosítási vizsgánkra. Szlovén léptékkel mérve ez sok. Közülük sokan megbuknak. Hogyan lehetséges ez? Döntő többségük végső soron a korábbi jugoszláv tagköztársaságokból érkezik, és olyan nyelvet beszél, amely közel áll a szlovénhez. Tényleg képtelenek elérni az A2-es szintet? Rendben, tekintsünk el az írástól: a követelményrendszerek valóban különbözők, a funkcionális írásbeliség (amely készség egyébként tanulható) pedig még a jelentkező anyanyelvén is jelenthet problémát. De a beszédkészség? Valóban nem tudnának (a KER A2+-os szintjének meghatározása szerint) „aktívabban részt venni a társalgásban, bár némi segítséggel és bizonyos korlátok mellett? Valóban nem tudnának „eleget megérteni ahhoz, hogy egyszerűbb, szokványos beszélgetést túlzott erőfeszítés nélkül fenntartsanak és „megértessék magukat, valamint gondolatokat és információt cseréljenek ismerős témákról kiszámítható mindennapi helyzetekben? Újabb paradoxon?

Való igaz, hogy a legtöbb vizsgázónk nem rendszerben tanulja a szlovén nyelvet – még azok sem, akik 180 órányi ingyenes nyelvtanfolyamra lennének jogosultak. Nincsen idejük tanulni és olykor nem is tudatosul bennünk, hogy a saját nyelvük más mint a szlovén és ezért meg kell tanulniuk. Az anyanyelvükkel közös vonások miatt gyakran komolyabb erőfeszítés nélkül is megértik a szlovén nyelvet. Másrészről az is lehet, hogy vizsgáztatóként többé-kevésbé előítéletesen vizsgáztatunk. Nem a pártatlanságnak kellene viszont érvényesülnie?

 

Egynyelvű szabályok többnyelvű állampolgároknak

Többnyelvű társadalomban élünk és a többnyelvűségre egyszerre tekintünk pozitív társadalmi jelenségként és egyéni képességként. Ellentmondásos módon azonban mégis egynyelvűek a nemzeti nyelv és a más nyelvek tudását mérő vizsgáink. A hatóságok jelenleg erősen támogatják az ilyen vizsgákat, és a nyelvi közösségeink gyakorta el is várják ezeket. Az érv, miszerint az egynyelvűség idejétmúlt, mégis helytálló. A globalizáció valóságában a beszélőknek ún. „hibrid” nyelvi gyakorlatuk van, amelynek keretében a rendelkezésükre álló összes nyelvi erőforrást felhasználják. Az egynyelvűség viszont továbbra is tartja magát mint értékes ideológiai (és politikai) elképzelés.

E két elv tekintetében (az egynyelvűség mint egyszerre társadalmi és politikai gyakorlat és a többnyelvűség mint egyéni tapasztalat) hogyan lehetnek hatékonyak a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek? A többnyelvűség mint koncepció régóta meggyökeresedett a nyelvoktatásban. A nyelvi tesztelés azonban (lényegéből adódóan) kizárja a nyelvek közötti dinamikát. A valóságban folytatott kommunikációtól eltérően a vizsgázóktól nem elvárás, hogy teljes nyelvi repertoárjukat és összes nyelvi stratégiájukat használják (pl. transzlingválást, amely többek között az egyéb ismert nyelvekből származó szavak használatát jelenti), hiszen az ilyesmire hiányosságként és nem erősségként tekintenek és hibaként büntetik.

Micsoda kár! Én mégis ezt fogom tenni most szombaton: büntetem a vizsgázók hibáit. Ez alól azzal mentem fel magam, hogy jobb, ha én teszem (még ha bizonytalanul is), mint ha valaki más. Én legalább kételkedem.


Dr. Ina Ferbežar a Ljubljanai Egyetem Bölcsészettudományi Kara szlovén mint második és idegen nyelv oktatásával foglalkozó központjának vizsgáztatója. Nyelvtanár, vizsgáztató, tanárképzési szakember, számos cikk és felnőtt migránsoknak szóló tananyag (társ)szerzője és nekik szóló nyelvi program kidolgozója. Érdeklődési területébe tartozik még a szövegértés, a közvetítőnyelv és a nyelvpolitika. A Nyelvvizsgáztatók Európai Szövetségében a Ljubljanai Egyetemet képviseli. A 2016-os migrációs válság során önkéntesként tanított szlovén nyelvet a ljubljanai menekültközpontban.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn