Ugrás a tartalomra
Blog
Blog

Pályakövetés Békés megyében: Interjú a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara stratégiai koordinátorával

Kiss Annamária, az EPALE nagykövete Mészárosné Szabó Annával készített interjút megyei szintű pályakövetési jó gyakorlatról.

Mészárosné Szabó Annával, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Szakképzési osztályának osztályvezetőjével készült interjú egy olyan pályakövetési módszert és annak tapasztalatait mutatja be, amelynek eredményeként megyei szinten ismerhetők meg a szakképzésben végzett tanulók munkaerőpiaci jellemzői. A kutatás egy projekt keretében került megvalósításra, eredményeiről pedig tanulmány készül, amely 2021 tavaszán válik mindenki számára elérhetővé.

 

Kérem, mutassa be a projektet néhány mondatban!

A Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara [továbbiakban: Kamara] konzorciumi tagként vesz részt a „Határokon átnyúló hálózat a szakmai karrierfejlesztés támogatására a határmenti térségben” elnevezésű ROHU331 projekt megvalósításában. A projekt fókuszában pályaorientációs szolgáltatások állnak, a célcsoportját tekintve a gimnazistákat céloztuk meg, ­ tehát 15-19 év közötti fiatalokat ­, de mi leginkább a végzősökre koncentrálunk. A pályakövetés egy szelete a projektvállalásoknak.

Pályaorientációs tanácsadás céljából megvásároltunk egy mikrobuszt, amelyet átalakítottunk oly módon, hogy helyi szinten tudjunk tanácsadást nyújtani. Ezáltal házhoz visszük a szakembereket, azok számára, akik nem tehetik meg, hogy Békéscsabára utazzanak. A projekt mindkét évében 2000-2000 gimnazistának vittünk házhoz pályaorientációs diáknaptárunkból, melyet a 2019-es évben szakképzési díjra jelöltek.

A projekt keretében forgattunk 15 kisfilmet, amelyek közül néhány szakmabemutatásra szolgál, míg a többsége olyan előítéletekkel foglalkozik, mint például „sok pénzt csak diplomával lehet keresni”.

Azt tapasztaljuk, hogy évről évre nő az érettségivel a szakképzésbe érkezők száma, ezért pályaorientációs tevékenységünket a 7-8. osztályos tanulókon kívül a végzős gimnazistákra is kiterjesztettük. „Mindig van egy B terv” címmel szerveztünk rendszeresen előadásokat, amelyek üzenete az is volt, hogy ne keseredjen el a fiatal, ha nem sikerül bekerülnie a felsőoktatásba és tudjon arról, hogy van más lehetősége is (pl. szakmatanulás).

 

Mi volt a pályakövetés fő célja?

A pályakövetés projektbe történő beépítésével nekem egy régi álmom teljesült. A Kamara éveken keresztül végzett pályakövetést, mely során azt tapasztalatuk, hogy nagyon örülnek a fiatalok az érdeklődésnek. Pár éve azonban ez a tevékenység nálunk is abbamaradt.

Időközben évente, területileg hiányszakmák kerültek meghatározásra, és bár egyre nőtt bennük a létszám, nem tudtuk, hogy a végzettek közül mennyien maradnak a szakmájukban. Ezek a fiatalok olyan családi háttérrel rendelkeznek, mely esetében sokat jelent az ösztöndíj összege, illetve a tanulószerződéssel járó plusz juttatások. Éppen ezért a hipotézisem, ­ ami aztán nem igazolódott be, ­ arra épült, hogy ezek a fiatalok az ösztöndíj miatt iratkoztak be bizonyos szakmákra, de nem a tanult szakmájukban helyezkednek el a későbbiekben. Továbbá mind a hiányszakmát, mind a szakmát tanulóknál vizsgáltuk, hogy mennyire maradnak a saját szakmájukban.

A pályakövetés során 1000 főt kerestünk fel, és az eredmények azt igazolták vissza, hogy nem a pénz miatt tanultak hiányszakmát a fiatalok, és a többségük a tanult szakmájában helyezkedett el.

 

Hogyan került kiválasztásra az 1000 fő?

2016 és 2019 között végzett tanulókat kerestünk meg, melyből 300-an hiányszakmát tanultak, és 700-an szakmai végzettséget szereztek, de nem hiányszakmában. Igyekeztünk a mintavétel során a tanulószerződések arányainak megfelelően kiválasztani a pályakövetésben résztvevő tanulókat. Ez alatt azt értem, ha sok tanulószerződéses diák tanult szakácsnak vagy pincérnek, akkor a mi felmérésünkben is sok szakács és pincér szerepelt. Törekedtünk tehát a reprezentativitásra. A felkeresett személyek több mint 90%-a 20 év körüli fiatal volt, csupán egy-két negyvenes éveiben járó felnőtt került megkeresésre a reprezentativitás végett, akik az ingyenes szakmatanulás lehetőségét kihasználva vettek részt a képzésekben.

 

Milyen adatbázisokat használtak fel az utókövetéshez?

A belső adatbázisunkat használtuk fel, ezek alapján a pályakövetésben résztvevő összes fiatal Békés megyében rendelkezett tanulószerződéssel, ugyanakkor nem mindenki a megyéhez tartozó oktatási intézményben végzett. A szakmát tanult 700 főt több mint 4000 főből választottuk ki, a 300 fő hiányszakmát szerzett fiatalt pedig 700 fő közül mintavételeztük.

 

Milyen kommunikációs csatornán keresztül érték el a pályakövetésben résztvevőket?

Az adatbázisunk tartalmazza a tanulószerződéses diákok e-mail címét és telefonos elérhetőségét. A fiatalokat telefonon keresztül kerestük fel, ha nem értük el őket, akkor a szülőkön, gyakorlati helyeken vagy közösségi oldalakon keresztül biztosan sikerült felvenni velük a kapcsolatot. Eleinte voltak nehézségeink, amikor például tíz főből egyet értünk el. Ezután változtattunk a stratégián és igénybe vettünk informális kommunikációs csatornákat is. A 2016-ban vagy pár évvel később végzett diákok telefonszáma már sok esetben megváltozott. Mintegy két hét kellett az 1000 fő lekérdezéséhez, akiket általában az esti órákban kerestünk meg.

Nem mertük és nem is akartuk kérdezőbiztosokra bízni a fiatalok megkeresését, így a kollégákkal együtt végeztük ezt a feladatot. Próbálkoztunk már a feladat kiszervezésével, de azt tapasztaltuk, hogy a tanulószerződés ideje alatt kialakult jó és szoros kapcsolat révén szívesebben válaszolnak nekünk a fiatalok, és mivel kamarai szintű megkeresésekkel többször találkoztak, így a felénk kialakult bizalom miatt sokkal nagyobb a válaszadási hajlandóságuk. Összesen 20-an végeztük ezt a tevékenységet, így 50 főt kellett mindenkinek felkeresni.

 

Milyen jellegű kérdéseket tartalmazott a kérdőív?

Az előző évek tapasztalatai alapján tudtuk, hogy túl sok időt nem vehet majd igénybe a válaszadás. Van egy bizonyos „türelmi idő”, azon nem léphetünk túl. Ezáltal 28 kérdést tettünk fel. Rákérdeztünk az életkorukra, nemükre, meg kellett nevezniük az oktatási intézményt, ahol végeztek, illetve a tanult szakmájukat. Válaszolniuk kellett arra, hogy egészben vagy részben voltak-e tanulószerződéssel gyakorlaton, illetve az ebből származó havi juttatás mennyire segítette megélhetésüket egyéni vagy családi szinten. A hiányszakmát végzettek esetében rákérdeztünk arra, hogy mennyire motiválta őket az állami ösztöndíj[1]. Érdeklődtünk a szakmatanulás iránti motivációjuk felől, miért választották az adott szakmát, ki vagy mi gyakorolt hatást rájuk a pályaválasztási döntés meghozatalakor. Arra a kérdésre, hogy ki volt rájuk hatással, jelölhették szüleiket, családtagjaikat, barátaikat, az általános iskolai tanáraikat, a pályaorientációs vásárokat, illetve egyéb szervezeteket (kamara, pedagógiai szakszolgálat stb.), de önállóan is hozhattak döntést. Az összes eddigi kutatás, amit az évek alatt megismertünk, arra az eredményre jutott, hogy a 14 éves korú gyerekek nem tudnak önállóan dönteni, és szükségszerűen helyettük a szülő hozta meg ezt a döntést. Nagyon érdekes volt, hogy a megkérdezettek nagy része úgy nyilatkozott, hogy önállóan döntött, vagy esetleg a szülő segítségével.

Kíváncsiak voltunk mennyire voltak megelégedve a diákok a tanult szakmájukkal, az iskolával, és mit csinálnak most. Amennyiben azt felelték, hogy dolgoznak, meg kellett jelölniük, mennyire vannak megelégedve a jelenlegi munkahelyükkel az anyagiak és a munka tekintetében, hányadik munkahelyük az, ahol jelenleg dolgoznak a végzés óta, illetve van-e előre jutási lehetőségük. Abban az esetben, ha nem dolgoztak, arra voltunk kíváncsiak, hogy akarnak-e a későbbiekben dolgozni. Amikor erre a kérdésre igennel feleltek, rákérdeztünk, maradnának-e a tanult szakmájuknál, vagy más területen helyezkednének el, és mivel indokolnák döntésüket. Amennyiben tanultak, akkor arra voltunk kíváncsiak, hogy mit tanulnak, hol szeretnének majd elhelyezkedni. Azoknál, akik később kívántak kilépni a munkaerőpiacra, rákérdeztünk, külföldön vagy belföldön terveznek-e munkát vállalni, és hányan maradnának Békés megyében.

 

Milyen munkaerőpiaci és egyéb információkat nyerhetünk ki a kérdésekre adott válaszokból?

Az volt a tapasztalatunk, hogy a többségük nagyon hálás volt azért, hogy érdeklődtünk utánuk és megkérdeztük, hogyan boldogultak a végzést követően. Elmondható, hogy rendkívül pozitív kicsengése lett a dolognak.

A tanulmányban külön elemzés található a hiányszakmát és nem hiányszakmát tanult diákokról, a végén pedig egy összehasonlító elemzés található. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy nincs nagy különbség a két csoport között. A pályakövetés eredményei közül – mint ahogy az interjú elején említettem – azt emelném ki, hogy a hiányszakmát végzett fiatalok szakmájukban helyezkedtek el, és nem az ösztöndíj összege motiválta őket a szakmaválasztásban. A kevés különbség egyike a két nagy csoport között az elhelyezkedés arányában található. A hiányszakmát szerzettek nagyobb arányban helyezkedtek el a tanult szakmájukban.

Megkérdeztem a szakképző iskolát is – nem ennek a felmérésnek a kapcsán –, hogy a hiányszakmát tanuló diákok hogyan állnak a tanuláshoz. Azt a visszajelzést kaptam, hogy egy egész jeggyel jobb a tanulmányi átlaguk és nincs igazolatlan hiányzásuk ezeknek a tanulóknak. Az ösztöndíj összege nő jobb tanulmányi eredmény esetében, ugyanakkor az igazolatlan hiányzás következménye az ösztöndíj megvonása, tehát elmondható, hogy ilyen téren motivációs eszköz.

A tanulmány részleteit még nem tudom ismertetni, de az kitűnik, hogy nagyon fontos a diákok utókövetése. Úgy gondolom, egy iskola előnyt tud kovácsolni magának abból, ha tudja mi lett azokból a fiatalokból, akik az adott intézményben végeztek. Több iskola végez utókövetést, de a többségére ez nem jellemző. Vannak olyan iskolák, akik tényleg nagyon gyorsan elérik a náluk végzetteket, például egy nagy öregdiák találkozó céljából. Ennek azért híre megy, és mivel tényleg szakmában helyezkedett el a többségük, egy olyan pozitív üzenetet hordoz, mint: „gyere hozzánk tanulni, mert ezzel megtalálod a boldogulásodat az életben”.

 

Milyen jövőbeli intézkedéseket alapozhatnak meg az utókövetés eredményei?

Számunkra mindenképpen azt, hogy másképp kell csinálnunk a pályaorientációt. A felmérésünkben résztvevő 1000 főből szinte alig jelölte meg valaki a pályaválasztási vásárt, mint a pályaválasztási döntésüket befolyásoló tényezőt. Mi is azt tapasztaljuk, hogy bár rengeteg anyagi és humán erőforrást belefektetünk, a fiatalok éppen csak „végig szaladnak” a standokon, de a látottak és tapasztaltak nem befolyásolják jelentősen a döntésüket. Éppen emiatt úgy gondolom, sokkal professzionálisabb szinten és koncentráltabban kéne csinálni a pályaorientációt. Szükség van a nagyrendezvényekre is, de a lényeg a személyes tanácsadáson van. Rengeteg szervezet végez ilyen jellegű tevékenységet, melyek közül a Kamara csak egy. Úgy gondolom az intézményesítés lehetne egy jó opció, tehát egy olyan központi intézmény, amit fel tud keresni a szülő és a gyerek is egyaránt. Mi jelenleg online megoldásokkal próbáljuk pótolni a személyes tapasztalatgyűjtés hiányát a koronavírus időszaka alatt. Szervezünk online üzemlátogatásokat, ugyanakkor ezek nem olyan hatékonyak, mint amikor kiviszünk egy csoportot a helyszínre.

Én a cukrász szakmában végzetteket kerestem fel, és bár szakmára vonatkozó elemzés nem készült, nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, hogy a nagy részük nem maradt a pályán. A szakmaválasztási döntésük mögött főleg az állt, hogy édesszájúként szívesen és gyakran készítettek süteményeket családtagjaikkal. Azonban a gyakorlati képzőhelyen vagy az iskolában megtapasztalták, hogy ez egy kemény fizikai munka, amit ráadásul az általános munkavégzési időtől eltérő időpontban kell végezni, így sokan elhagyták a pályát. Ez szintén rávilágított arra, hogy mennyire hiányos a fiatalok pályaképe, és professzionálisabban kell csinálni a pályaorientációt. Több tapasztalatszerzési lehetőségre és szakemberek általi információnyújtásra van szükségük megítélésem szerint.

Jó lenne, ha lehetne folytatása ennek a felmérésnek. Ha a projekten kívül is kínálkozna lehetőség, mi mérnénk ugyanezeket a személyeket és természetesen újakat is felkeresnénk. Ami kihat a jövőbeli tevékenységünkre, az a tanulószerződés megszűnése, mivel a kamaráknak a munkaszerződésbe nincs belelátása, ezért a jövőben a legnagyobb kihívás a fiatalok elérése lesz.


Olvassa el témahetünk további cikkeit is!

Centrumban a pályakövetés: Interjú a Nyíregyházi Szakképzési Centrum szakmai főigazgató-helyettesével

Pályakövetési gyakorlat a Debreceni Szakképzési Centrum Péchy Mihály Építőipari Technikumban


[1] Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíj

Login (12)

Want to write a blog post ?

Don't hesitate to do so! Click the link below and start posting a new article!

Legfrissebb beszélgetések

EPALE Beszélgetés: Befogadó nyelvi sokszínűség kiépítése Európában

A nyelvtanulás nemcsak a társadalmi befogadás és a munkaerő mobilitása szempontjából kulcsfontosságú, hanem hozzájárul az összetartó, kulturális szempontból gazdag Európához is. Vegyen részt a következő beszélgetésünkben, melyben megvitatjuk a nyelvtanulás mai szerepét Európában.

Több

Angol nyelvű online beszélgetés: Aktív korosodás és életszakaszok közötti átmenet

Mit értünk aktív korosodás alatt? Hogyan segíthet az intergenerációs tanulás az aktív korosodásban és az új életszakaszba lépés folyamatában?

Több