chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Ó, Európa…

22/05/2019
létrehozta Wochenschau Ver...
Nyelv: HU
Document available also in: DE EN PL

Olvasási idő: kb. 6 perc – Olvassa el, lájkolja és kommentálja!

Kivonat a Politikum című folyóiratból

Eredeti nyelv német


Mindössze néhány évvel a vasfüggöny leomlása után Cees Nooteboom beutazta Európa néhány országát; Európa ekkor minden jogos aggodalom ellenére optimizmussal tekinthetett a jövője elé. „Hogyan lesz az ember európai?” – így hangzik a címe a Nooteboom utazásáról szóló könyvnek, amely a több nyelven beszélő holland férfi szerelmi vallomása a szomszédos Németországhoz, amely meleg hangon beszél egy olyan földrész „egységéről és sokszínűségéről”, amely 1945 után lélegzetelállító módon éledt újra a romokból, amelyeket a nácik hagytak maguk után, és amelyhez oly sok remény fűződött.

/hu/file/thedigitalwayglobe-15675781920pngthedigitalway_globe-1567578_1920.png

A szöveg két évtizeddel későbbi újraolvasása azonban igencsak idegenül hat. Az ember írhat és beszélhet valóban ezen a hangon is Európáról és európai szomszédairól, kíváncsisággal és megértéssel. Sőt az ember rájön, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen megfelelő forma arra, hogy Európáról beszéljünk, ha felidézzük magunkban azt a kiindulópontot, amely előtt az EGK hatvan évvel ezelőtt állt. A korábbi engesztelhetetlen ellenfelek olyan közösség létrehozását határozzák el, amely önálló, nemzetek feletti jogalkotásra jogosult, amelynek közösen alárendelik magukat. Ez egyedülálló, sőt hihetetlen!

Ma pedig? Mára úgy tűnik, hogy ezek a teljesítmények feledésbe merültek, vagy az európai egyesülés tagadhatatlan problémái mögött láthatatlanná váltak. Európa túl sok hibát vétett, túl nagy követelmények elé állította tagjait, elhanyagolta polgárait, túl egyoldalúan bízott a piacban, és átadta magát annak kezeibe – és ennek során elveszítette a lelkét. Dióhéjban összefoglalva ezek azok a vélemények, amelyeket öt politológus és politikus fejt ki a következő írásokban Európa jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Azonban bármennyire eltérőek is legyenek ezek a vélemények – a válságból kivezető úthoz fűzött reményről egyik szerző sem hajlandó lemondani. Túl nagy a tét.

Európára nagyobb szükségünk van, mint valaha

Szerző: AXEL SCHÄFER

2017. március 25-én lesz a 60. évfordulója az ún. Római Szerződés aláírásának, amikor az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség megalapításával megteremtődtek a mai Európai Unió előfeltételei. Néhány hónap múlva számos rendezvényen fognak megemlékezni azok politikai széleslátókörűségéről és bölcsességéről, akik a hat fővárosban kijelölték azt az utat, amin az integráció vonata végül útjára indulhatott.

Hol állunk azonban ma? Az Európai Unió fennállása óta a legnagyobb válságban van, bár továbbra sem vesztett semmit népszerűségéből. Az EU a globalizációra adott válaszunk. Csak közösségként lesz Európa hangja a jövőben a világ színpadán hallható. Az EU nélkül nem került volna sor sem a német újraegyesítésre, sem a tíz közép- és kelet-európai ország sikeres átalakulására és integrációjára.

Felmerül a kérdés, hogy továbbra is fennáll-e a „szilárd elhatározás arra, hogy lefektessék az Európa népei közötti egyre szorosabb egység alapjait” (a Lisszaboni Szerződés preambuluma), azaz nemzetek feletti, föderális jellegű közösséget hozzanak létre. Vagy az államok laza, új arculatú szövetsége fog létrejönni, részben a régi, 20. század eleji nemzetfelfogáson alapuló gondolati és szervezeti struktúrákkal?

Egyúttal hatalmas kihívások előtt is állunk. A migrációs és menekülthullámok, az iszlám terrorizmus, valamint a magas munkanélküliség aktív cselekvést kíván. Ezek a folyamatok egyre jobban elbizonytalanítják az embereket országainkban, akik félnek a megszerzett vívmányok elvesztésétől, és egyszerű, populista válaszok áldozatául esnek.

Menekültek és migráció

Az Európai Unió polgárai először élik át a háború és a terror hatásait menekültek formájában nemcsak távolról, a televízió képernyője előtt, hanem közvetlenül, a saját lakóhelyükön. Az emberek látszólag megállíthatatlan dinamikát érzékelnek: az események középpontjában sodródnak, és már semmi nem választja el őket az eseményektől. Nehezítő körülmény, hogy egy közel 500 millió lakosú államközösség azt a benyomást kelti az emberekben, hogy nem tudja kezelni a kihívásokat. A 28 fővárosban túlságosan eltérő érdekeket követnek.

A közös menekültpolitika útjában álló ellentéteken túl kell végre emelkedni. A menekültek integrálása az egyik legnagyobb megoldandó feladat jelenleg és a jövőben is mindannyiunk számára.

Brexit

Ismeretes, hogy a remény hal meg utoljára: a La Manche csatornán innen és túl senki nem gondolta volna komolyan, hogy a britek többsége a kilépésre szavazna. A június 23-i eredmény kétségtelenül nyomokat fog hagyni, nem jelenti azonban az EU végének előrevetítését. Nem hattyúdal, hanem ébresztő. A döntő az lesz, hogyan kezeli az EU 27 tagállama az egyik társuk kilépésének következményeit. Egyedülálló alkalom adódhat arra, hogy az európai közösséget a tagok alapjaiban megreformálják.

A Nagy-Britanniához, mint harmadik országhoz fűződő jövőbeli viszony a jogok és kötelezettségek egyensúlyán fog nyugodni. Ha megengednénk a „kimazsolázást” (cherry picking), akkor az ellenőrizhetetlen dominóhatást válthatna ki további államok esetében is, és az Európai Unió végének kezdetét jelentené. Nem áll szándékunkban az Egyesült Királyság megbüntetése, nem szeretnénk azonban előnyökben sem részesíteni. A belső piachoz való további hozzáférésről azonban csak akkor lehet szó, ha a négy alapvető szabadságjogot teljes mértékben elfogadják és megvalósítják.

Munkanélküliség

Nem engedhetjük meg, hogy néhány tagállamban fiatal emberek egész nemzedéke nőjön úgy fel, hogy nincs lehetősége sorsának saját meghatározására. Ahhoz, hogy a jólét a lehető legtöbb ember számára elérhető legyen, sürgősen reformokra és beruházásokra van szükség az érintett országokban. Ezért az EU-n belüli gazdasági egyenlőtlenségeket gyorsan kell csökkenteni. Ha ez nem sikerül, az komolyan veszélyeztetheti az Európai Unió összetartását. Az emberek el fognak fordulni Európától. A válaszunknak a következőket kell tartalmaznia: az európai beruházási program bővítése, az összes tagállami költségvetés fókuszáljon a jövőre irányuló beruházásokra, rugalmas, a növekedést elősegítő stabilitási kritériumok, valamint célzott képzési és képesítési programok, különösen fiatalok számára.

Nacionalizmus

Ma nem kerülhető meg azonban az Európai Unió fenyegető elpusztítása sem a növekvő nacionalizmus révén. A középpontban nem a fontos területeken fennálló politikai véleménykülönbségek leküzdése áll, hanem a közösség nemzetek feletti intézményként való fennállása. Az európai integráció ellenzői már a közös értékeket és célokat is megkérdőjelezik. Mindegy ebből a szempontból, hogy Marine Le Pen Franciaországban, Geert Wilders Hollandiában, Heinz-Christian Strache Ausztriában, Orbán Viktor Magyarországon, Jarosław Kaczyński Lengyelországban vagy most Frauke Petry is Németországban: mindannyiukban közös az integrálódó Európával szembeni ellenállás. Miközben az EU a történelemben egyedülálló sikertörténet, amely példaként szolgál az emberek békés együttélésére, amit államok önkéntes szövetsége tesz lehetővé. Sokan azonban nyitottak az erősödő populisták egyszerű üzeneteire, és annak a tévképzetnek esnek rabul, hogy minden újra olyan lesz, amilyen korábban soha nem volt.

Most mindenekelőtt a kormányoknak kell megváltoztatniuk a hozzáállásukat és hinniük kell Európában, hiszen mi mindannyian Európa vagyunk!

Olvassa el:

EPALE focus week: European elections 2019

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn