Munkahelyi tanulás – kapcsolódó fogalmak
A munkahelyi tanulás – sokszor képlékeny – fogalma természetesen nem újkeletű, azonban szélesebb, általánosabb körben használtan az elmúlt két-három évtizedben jelent meg. Évtizedekkel korábban a témakör meglehetősen egyszerűen jelent meg, amikor döntően a munkahelyi képzések (oktatások) uralták a szakmai nyelvezetet, mivel nem a(z egyén által irányított) tanuláson volt a hangsúly, hanem a vállatok, cégek által előre meghatározott ismeretek, tudások átadásán. Az 1970-es évekig egyértelműen ez az uralkodó helyzet.
Változás következett be ebben az 1970-es évekkel kezdődően, hogy aztán a paradigmaváltás szintjének eléréshez, ennek feltételeként a szükséges módosulások mennyisége és minősége álljon elő. Ennek köszönhetően az 1990-es évektől egyre erőteljesebben jelenik meg a munkahelyi tanulás jelensége és fogalma. A fogalom az elmúlt 20 évben jelentősen bővült és árnyaltabbá is vált.
Az ipari fejlődés több száz éves folyamatában a munkaerő egyre tudatosabb használata, egyben felértékelődése figyelhető meg. Az 1970-es évek áttörésében a vállalati emberi erőforrás menedzsment a szervezetek stratégia szintjére került. Másfelől egyre világosabbá vált az 1970-1990 közötti időszakban, hogy a csak – felülről meghatározott és felülről jövő - képzéssel nem tartható a tudásoknak a szervezeteken belüli olyan szintje (mennyisége és minősége) amelyekkel az egyre magasabb szintű, összetettebb, gyorsan változó igényekre adható tudásokat a hagyományos – képzési - formával a gazdasági szervezetekben dolgozók képesek legyenek ezeket megjeleníteni és biztosan alkalmazni. Ezt az átmeneti időszakot ráadásul a világháló elterjedése, és az információ-robbanás dominánsan befolyásolta. A vázolt folyamatok eredményeként formálódott és erősödött – az egyén által irányított - munkahelyi tanulás jelensége.
A közgazdaságtudományban a munkahelyi tanulás fogalma nem tartozik a mainstreambe, nem alkalmazzák, illetve nem annyira jelentős, így a kevésbé vizsgált és vizsgálandó területként értelmezik. Ennek elsődleges oka maga a jelenség (tanulás) egzaktságának, mérhetőségének gyengesége, hiszen szemben a képzésekkel, tréningekkel, ahol óraszám, konkrét tartalom, bekerülési költség stb. van jelen és ezek kalkulálható adatok, addig a tanulás egy meglehetősen turbulens világa válik erőteljessé, ahol nincsenek fizetett tanárok, trénerek, kevésbé van jelen a konkrét tananyag és jellemzően a költség sem értelmezhető hagyományos módon. Ez a helyzet viszont a nevelés(tanulás)tudomány számára biztosított terepet. Ezen belül is a felnőtt tanulást (andragógia egyik erőteljesebbé váló része) exponálja.
A jelenség folyamatos változása az azt leíró, arra irányuló fogalommagyarázat és keresés szintén dinamikus változásával képezi le, így a bővülés, újraértelmezés, szűkítés, újraértelmezés stb. folyamatában találjuk magunkat. Ennek köszönhetően mára nagyjából konszenzus van a munkahelyi tanulás definícióját illetően. Olyan tanulási tevékenységek, amelyek a munkahelyen, vagy/és a munkahelyért vagy/és a munkahely által valósulnak meg.
