Az elmúlt években nagy hangsúlyt kapott a munkaalapú tanulás, annak valamennyi formájában. Ide tartoznak a tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szakmai gyakorlatok és az önkéntesség. A készségfejlesztés e formái fontos ugródeszkának számítanak a fiatalok és az idősebbek számára a munkaerőpiacra és a társadalomba való (újra)beilleszkedés tekintetében. Ebben a blogbejegyzésben egy, a közreműködésemmel készült európai parlamenti tanulmány megállapításaival foglalkozom, megvizsgálva egy konkrét szempontot, nevezetesen azt, hogy egyes munkaalapú tanulási programok társadalmi kockázatokkal járnak együtt.

A munka világába belépő fiatalok

A munkaerőpiacon már beilleszkedett felnőtt munkavállalókhoz képest a fiatalok jobban ki vannak szolgáltatva a gazdasági ciklusoknak és a periodikus gazdasági válságoknak, aminek különböző okai vannak, például:

• a munkatapasztalat hiánya,
• a le nem zárt tanulmányok,
• a bizonytalanabb munkaszerződések,
• kevesebb kapcsolat az álláskereséshez (azaz kisebb társadalmi tőke),
• a munkáltatók által keresett készségek ritkább megléte.

Ha a fiatalok nem képesek tanulmányaik befejezése után viszonylag gyorsan átlépni a munkaerőpiacra, az akadályozhatja azon emberi, társadalmi és gazdasági tőke felhalmozását, amely segíti a pályájukon való előrehaladást; és minél hosszabb az az időszak, amíg nem vesznek részt a munkaerőpiacon (vagy az oktatásban), annál nagyobb a társadalmi és gazdasági kirekesztődés kockázata.

A többszörösen hátrányos helyzetű – például fogyatékossággal élő, migráns és/vagy alacsony iskolai végzettséggel rendelkező – fiatalok különös nehézségekkel szembesülnek a munkaerőpiacra való belépésnél. Esetükben különösen nagy lehet a társadalmi és gazdasági kirekesztődés veszélye.

Munkaalapú tanulás mint megoldás?

A munkaalapú tanulás – és különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szakmai gyakorlatok és az önkéntesség – szerepet játszhat az iskolából a munkába való átmenet megkönnyítésében. A kutatások azt mutatják, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzések, szakmai gyakorlatok és önkéntesség formájában megvalósuló munkaalapú tanulás a megszerzett kompetenciák és készségek, valamint a foglalkoztatási eredmények tekintetében egyaránt ugródeszkaként szolgálnak, megkönnyítve az oktatás világából a munka világába való átmenetet.

A kutatások szerint a munkaalapú tanulás minősége akkor biztosított a leginkább, ha a tanulón és a vállalaton (a tanulás helyszínén) kívül egy harmadik fél is érintett. Ez lehet szakképzési szolgáltató (rendszerint tanulószerződéses gyakorlati képzések esetén) vagy az állami foglalkoztatási szolgálat (a szakmai gyakorlatok egyes formáinál). Számos olyan szakmai gyakorlat és önkéntességi rendszer létezik azonban, amely a gyakornok/önkéntes és a vállalat/szervezet közötti szerződéses megállapodáson alapul, és ezekben az esetekben kevesebb előírás vonatkozik a „munkakörnyezet” és az oktatás minőségére.

A készségfejlesztés költségeinek a kormányzattól a munkáltatókra és az egyénre történő áthárítása

Igazolt tény, hogy ezekhez a rendszerekhez kedvező kiindulópontra van szükség a gyakornokok és az önkéntesek számára; képeseknek kell lenniük megélhetésük költségeinek fedezésére, mialatt nem fizetett munkát végeznek. Mivel a szakmai gyakorlatok rendszerint nem vagy rosszul fizetettek, az adott szakmán belüli készségfejlesztés költségeinek kiszervezése az oktatási vagy képzésszolgáltatóktól a munkáltatókra, és végül az egyénre hárul át. A készségek megszerzése érdekében a munkaerőpiac megkívánja, hogy az egyén beruházzon e készségekbe, ha más módon nem tud szert tenni rájuk. A beruházás azt jelenti, hogy az egyén az adott szervezetnél dolgozik és hozzájárul annak termelékenységéhez, miközben megélhetését nem munkabérből származó eszközökből fedezi. Az önkéntesség tekintetében hasonló elmozdulás figyelhető meg, ahol a készségfejlesztés költségeit az egyén viseli, mivel nincs előirányozva fizetés vagy javadalmazás.

Mindenki számára elérhető munkaalapú tanulás?

A készségfejlesztés költségeit viselő fél tekintetében bekövetkező elmozdulásnak ára van: a készségfejlesztés egyre kevésbé érhető el a gazdaságilag kevésbé kedvező háttérrel rendelkezők számára. Bár a szakmai gyakorlatok formájában megvalósuló készségfejlesztés fontos ugródeszka a foglalkoztatáshoz, a kevesebb pénzügyi eszközzel rendelkező emberek több nehézséggel szembesülnek a munkaerőpiacra való belépéskor. Azok, akik megengedhetik maguknak, hogy megélhetési költségeiket egy időre maguk fedezzék, jobb eséllyel vállalnak önkéntes munkát és szakmai gyakorlatot, aminek révén vonzóbbá válnak a munkáltatók számára.

Miközben az európai oktatási rendszerek az egyenlő hozzáférésre törekednek, ez egy olyan eset, amelyben az oktatás világából a munka világába történő átmenet jobb lehetőségeket kínál azoknak, akiknek megvannak az eszközeik a szakmai gyakorlatokban és az önkéntességi rendszerekben való részvételhez.

Összegezve a szakmai gyakorlatok és az önkéntesség tekintetében is elmondható, hogy mindaddig, amíg ezek a rendszerek (jövedelmi egyenlőtlenségek miatt) nem érhetőek el egyformán valamennyi fiatal számára, a politikai döntéshozóknak óvatosaknak kell lenniük akkor, amikor rendszerszintű megoldásként tekintenek rájuk az ifjúsági munkanélküliség leküzdése és a munkaerőpiacra történő átmenet megkönnyítése tekintetében.

Ezeket a társadalmi kockázatokat szem előtt kell tartani, amikor olyan, szakmai gyakorlatokra és önkéntességre irányuló kezdeményezéseken gondolkodunk, mint a közelmúltban útjára indított Európai Szolidaritási Testület.

Simon Broek számos európai kutatási projektben vett részt az oktatás, a munkaerőpiaci kérdések és a biztosítási tevékenység témakörében. Tanácsadóként segítette az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és európai ügynökségeket az oktatáspolitikákkal, az egész életen át tartó tanulással és munkaerőpiaci kérdésekkel kapcsolatban, jelenleg pedig az Ockham Institute of Policy Support ügyvezetője.