Mitől lesz valóban gyakorlatias egy képzés?
A képzéseket követő elégedettségmérések során a legtöbbször azzal a véleménnyel, visszajelzéssel találkozunk, hogy „lehetne gyakorlatiasabb az oktatásunk.” – Ha ismerősen cseng ez a mondat, akkor ez cikk Önnek (is) szól!
Amiről szó lesz: rövid elméleti háttér, problémafelvetés, praktikus tanácsok és egy „checklist”, amit azonnal alkalmazhat.
ELMÉLET VERSUS GYAKORLAT
„Elméletileg nincs különbség elmélet és gyakorlat között, gyakorlatilag viszont van” – mondta Benjamin Brewster. Ez korántsem paradoxon, hiszen az elmélet és gyakorlat valós viszonyára mutat rá: azt a tudást kell hasznosítanunk a gyakorlatban, amit az elméleti oktatás keretében szerzünk meg, miközben az adott szituáció mindig formálja, hogy milyen módon kell ezt a tudást alkalmazni. Akkor hogyan lehet felkészíteni erre a folyamatos változásra tanítványainkat, egyáltalán fel lehet készíteni őket mindezekre? A kérdés jogos.
A szakirodalom szerint a képzés akkor gyakorlatias, ha a résztvevőknek nem csak a lexikális tudása, konkrét ismerete bővül, hanem olyan tapasztalatokkal gazdagodnak, olyan készségeket szereznek, amelyeket a munkájukban és/vagy a mindennapjaikban hasznosítani tudnak. Azt is mondhatjuk, hogy a gyakorlatias képzés kompetenciaalapú. A kompetencia, képesség komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására. A legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, úgy írhatjuk le ezt a fogalmat, mint egy háromlábú széket, melynek egyik lába az ismeret, másik a jártasság, képesség/készség, harmadik az attitűd. Ha az egyik „láb” hiányzik, a „szék” felborul.
HÁROM ALAPPROBLÉMA
A képzési felhívásokban, reklámokban minden oktatással foglalkozó szervezet hangsúlyozza, hogy nála fontos szempont a gyakorlatiasság. Ám, ha a képzésszervezés oldaláról vizsgálódunk, akkor legalább három problémával találjuk magunkat szembe.
A TUDÁS FELEZÉSI IDEJE CSÖKKEN – „Amit a képzés elején tanítunk, lehet, hogy az már a végére elavul!” Ezzel a dilemmával, egyre gyakrabban kell számolniuk a képzőintézményeknek. A társadalmi, környezeti, technikai feltételek, a digitalizáció állandó változásai szinte lehetetlen helyzetbe hozzák az oktatás szereplőit. A szervezőknek úgy kell folyamatosan tartalmat fejleszteniük, hogy a képzési és kimeneti feltételeket maximálisan betartsák és szinte azonnal válaszoljanak azokra a kérdésekre, amelyekre gyakran még a szakirodalom sem biztos, hogy megbízható módon tud reflektálni. Azaz, vajon érdemes-e például bármilyen software-t megtanítani, ha a képzés végére attól már sokkal újabb verziók is megjelennek. Ne feledjük, amit a nappali képzésben tanuló diák tanulmányai során elsajátít, azt majd csak évek múltán tudja kipróbálni, de a felnőtt tanuló akár az ismeretszerzés másnapján is már használni szeretné azt, amiről az előző órákon hallott.
A HETEROGÉN CSOPORTÖSSZETÉTEL – A felnőttképzés egyik akut problémája a heterogén csoportösszetétel. Azaz, úgy életkor, mint szakmai tapasztalat, gyakorlat terén különböző résztvevők alkotnak egy csoportot. Érthető, hogy aki évek óta a szakmában dolgozik, másra kíváncsi, mint aki csak most ismerkedik leendő munkájával. Ami az egyiknek túl sok, a másiknak túl kevés és türelmetlenül várja, mikor kap már Ő is olyan ismeretet, ami számára hasznos és új.
A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ TECHNIKAI ÉS MÓDSZERTANI HÁTTÉR - A változásokhoz való kreatív alkalmazkodás a képzők részéről folyamatos személyi és tárgyi változásokat tenne szükségessé, ám ennek komoly szakmai és gazdasági korlátai vannak. Vajon létezik-e olyan oktatással foglalkozó szervezet, intézmény, amely elébe tud menni a változásoknak és nem csak követi azokat. Ki oktassa például manapság a mesterséges intelligencia használatát, amikor ezen a területen szinte óránként tapasztalható forradalmi változás. Ami tegnap új volt, mára már túlhaladottá válhat.
A résztvevők gyakran megfogalmazzák a kérdést, hogy miért van szükségük az elméleti ismeretekre, amikor azt úgysem fogja tőlük senki sem megkérdezni, nem fogják tudni hasznosítani, alkalmazni a mindennapok vagy a munkájuk során. Jellemző, hogy a legelőször elhangzó kívánság a gyakorlatiassággal függ össze, azaz csak minimális elmélet és sok gyakorlat. A gyakorlatot folyamatosan összetévesztik az alkalmazhatósággal. Általában meg is fogalmazzák, az a minimum, hogy már a képzés alatt vagy azt követően, képesek legyenek, tudjanak minden feladatot, munkát megoldani. Holott az a realitás, hogy a képzés során megtanítjuk az alapokat, majd a konkrét feladatok megoldását ezekre építve tanulja meg mindenki vagy a munkatársaktól vagy a felettesektől vagy akár autodidakta módon, a saját hibáiból okulva, önmagát folyamatosan fejlesztve. Ha megvan a biztos alap, ami főként elméleti ismereteket jelent, akkor kezdődhet az alkalmazással való próbálkozás.
MIKOR MONDHATJUK EGY KÉPZÉSRE, HOGY VALÓBAN GYAKORLATIAS? – LÁSSUNK NÉHÁNY PRAKTIKUS TANÁCSOT!
Nézzük, mik is lehetnek a gyakorlatias képzések fő jellemzői:
- A RÉSZTVEVŐK AKTIVITÁSA
Aligha kell bizonyítani, hogy elméleti ismeretek nélkül nincs gyakorlat. Minél alacsonyabb iskolai végzettségű, minél kevesebb tanulási tapasztalattal rendelkező résztvevőkről van szó, annál nagyobb kihívást jelent számukra az elméleti ismeretek megtanítása, elsajátíttatása. Nehezíti a helyzetet, hogy megszoktuk, mindig elmélettel, fogalmak magyarázatával kezdjük az oktatást. De van-e annál unalmasabb, értelmetlenebb dolog, kérdezik a résztvevők, mintegy csomó fogalmat megtanulni? Akkor mit lehet tenni?
Törekedjünk arra, hogy minél hamarabb vonjuk be a felnőtteket az ismeretszerzés folyamatába. Ahelyett, hogy „csak” csendben, passzívan hallgatnák a tanári, előadói magyarázatokat, ismeretátadást, próbáljuk ki azt, hogy már a képzés elején aktívan dolgozzanak az anyagon.
Alkossunk a résztvevőkből csoportokat és adjunk olyan feladatot, amelyben arra kérjük őket, próbálják meg, még a magyarázat előtt kitalálni, hogy mit jelenthet egy fogalom, milyen összefüggés lehet két tényező között stb. Akár azt is megtehetjük, hogy megadunk három megoldást és tippeljenek, melyik lehet ezek közül a helyes. Ilyenkor erősödik a figyelem, mert a csoport tagjai kíváncsiak arra, vajon eltalálták-e a megoldást, jóra tippeltek-e.
Természetesen más típusú feladatokkal, kvízekkel, szimulációkkal, szerepjátékokkal is színesíthetjük az órákat és tehetjük kíváncsivá már az elméleti ismeretek átadásának időszakában a résztvevőket. A konkrét, közösen megoldandó feladatokhoz így érzelmek kapcsolódnak, ami később a felidézéshez, az emlékezéshez is nagy segítséget jelenthet. A csoportban végzett munka megosztja a felelősséget, azaz nem kell attól tartani, hogy ha nem tudta valaki a helyes megoldást megtalálni, akkor kudarcként élné meg a feladatot, hiszen közös volt a döntés, közös az öröm is, mindemellett nem egy emberre hárul a sikertelenség érzése sem.
- VALÓS ÉLETBELI PROBLÉMÁK, SZITUÁCIÓK MEGOLDÁSA
Közhely, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. A felnőttek tanulásának legerősebb és legtartósabb motivációja az, ha a képzéssel egy problémájukra keresik a választ. Ilyenkor azt várják el, arra kíváncsiak, hogy a megoldás érdekében konkrétan mit lehet tenni. Ha megkapják a választ, akkor elégedettek lesznek a képzéssel, gyakorlatiasnak tartják azt, ha nem, akkor csalódottan fognak távozni. Nehezíti a helyzetet, hogy az oktatók jellemzően nem ismerik a résztvevők témával kapcsolatos eddigi tapasztalatait. A felnőttképzés szakirodalma szerint, ha az új elmélet ellentmond a korábbi ismereteknek, abban az esetben három lehetséges alternatíva érvényesül:
Az első szerint, a felnőtt meg sem hallja az új ismeretet, „ami az egyik fülén bemegy, a másikon ki” eset történik.
A második, hogy azonnal elutasítja az elméletet és továbbra is kitart korábbi véleménye mellett.
A harmadik szerint pedig úgy értelmezi át az újonnan hallottakat, hogy az ne legyen ellentétben eddigi tudásával.
Egyik sem segíti az új ismeretek befogadását. Azért fontos a felnőttek tapasztalatainak megismerése, hogy hozzá tudjuk segíteni őket az újak befogadásához. Ehhez is kiválóan alkalmazhatóak a korábban bemutatott csoportmódszerek, szituációs és szerepjátékok. Olyan helyzeteket dolgozzunk fel, amelyekkel a való életben is szembesülhetnek, mert ilyenkor derülnek ki azok a konkrét kérdések, amelyek megoldására kíváncsiak, amiért jelentkeztek a képzésre. Ezekkel a módszerekkel győzhetjük meg őket, hogy az elméleti tudás segít az alapok megértésében, amiket aztán a konkrét esetek megoldásánál fognak tudni felhasználni.
- INTERAKTÍV TANULÁS, JÓ HANGULAT, JÓ KÖZÖSSÉG
A képzés során törekedjünk arra, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, aktívan kommunikáljanak egymással és az oktatókkal. A visszajelzések, kérdések és vélemények segítenek a figyelem, az érdeklődés fenntartásában. Minél több élmény, pozitív érzelem kapcsolódjon a tanuláshoz, ezért legyen rendszeres a témához kapcsolódó játék, közösen elvégzendő feladat, beszélgetés. Különösen fontosok mindezek a kezdeti időszakban. Ezért javasolják a képzést ismerkedési játékokkal indítani, ami segítséget jelenthet abban, hogy a kezdeti félelmek, bizonytalanságok mihamarabb megszűnjenek és a résztvevők kéréseikkel, kérdéseikkel színesítsék az oktatást.
4. RUGALMASSÁG
Látszólag könnyen teljesíthető, ám valójában nehéz valamennyi résztvevői kérést teljesíteni. A rugalmasság és az alkalmazkodás két egymást feltételező képessége oktatónak és a felnőtt tanulónak egyaránt. Jelentheti az egyéni sajátosságok és a speciális érdeklődéssel összefüggő kérések figyelembevételét is. Azt, hogy ezekből mi teljesíthető, az függ attól, hogy a kérés mennyire kapcsolódik az elvárt tartalomhoz, elsajátítandó képességekhez. A rugalmasság azt is bizonyítja, hogy egy problémának számtalan megoldása létezhet és ahhoz, hogy ezeket felismerjük biztos alapokra van szükségünk. A szituációs játékok erre is kiváló példát nyújtanak. Ezek segítségével győzhetjük meg résztvevőinket arról, miért kell elméletet tanulni és miért nem lehet minden gyakorlati problémára választ kapniuk tanulmányaik során. Ne felejtkezzünk el arról sem, a felnőttképzésben az oktatók is sokat tanulhatnak a résztvevőktől. Ez a kölcsönösség a szereplők partneri viszonyában, attitűdjében is meg kell, hogy nyilvánuljon.
CHECKLIST – AVAGY MENNYIRE GYAKORLATIAS A KÉPZÉSEM?
Zárásként, itt olvashat egy „checklistet”, ami segíthet Önnek a gyakorlatias képzésszervezésben:
Fontos, hogy a résztvevők már a képzés elején aktívan dolgozzanak a tananyagon.
Még az elméleti ismeretek átadása előtt keltsük fel a felnőttek figyelmét tippjátékok, kvízek, szerepjátékok vagy szimulációk alkalmazásával!
Interaktív módszerek segítségével ismerjük meg a résztvevők tapasztalatait, tanulási motívumait, majd ezekhez illeszkedő helyzeteket dolgozzunk fel!
Törekedjünk arra, hogy kapcsolódjon minél több (közös) élmény a tanulási folyamathoz!
Alakítsunk ki partneri viszonyt a résztvevőkkel, tanuljunk mi is hallgatóinktól!
Zárszóként, bízom abban, hogy írásomat alkalmazhatónak ítéli meg a kedves olvasó és talál benne olyan elméleti ismeretet, felhasználható javaslatot, amellyel választ kap arra a címben feltett kérdésre, mitől is lesz valóban gyakorlatias egy képzés.
Önnek milyen praktikái vannak a gyakorlatias képzésszervezéssel kapcsolatban? Ossza meg velünk itt, a felnőttkori tanulás elektronikus európai platformján!
Horváth Dominik
Nyíregyháza, 2025. szeptember
