chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Mennyire vagyunk felkészülve az automatizálás következtében történő munkahelyek megszűnésére?

17/09/2018
by Zsuzsa Török
Nyelv: HU

A munkahelyeknek az automatizálás következtében történő megszűnéséről folyó vita nem tudományos alapokon nyugszik, igen nagyfokú bizonytalanság és spekuláció övezi. A legtöbb elérhető adat azonban arra mutat rá, hogy olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek a népesség leginkább kiszolgáltatottabb csoportjainak – akiket leginkább fenyeget a technológiai fejlődésből adódó munkanélküliség vagy készségeik elavulása – védelmet nyújthatnak.

Az európai készség- és munkahelyfelmérés adatai alapján az derül ki, hogy jellemzően az alacsonyabb iskolázottságú férfiak, az idősebb munkavállalók és a nem szokványos munkakörökben dolgozók vannak nagyobb mértékben kitéve az automatizálás kockázatának. Összességében a közepes vagy alacsonyabb szintű készségeket igénylő ágazatok és foglalkozások esetében nagyobb a valószínűsége az automatizációnak, míg a szakmai és interperszonális szolgáltatások (például egészségügy vagy oktatás) viszonylag elszigeteltek ebben a tekintetben.

Még egy tanulság a szakpolitikai döntéshozók számára: a gépekkel ellátható munkaköröket betöltő munkavállalók többnyire kevésbé vannak tudatában ennek a kockázatnak. Az európai készség- és munkahelyfelmérés feltárta, hogy átlagosan az automatizálható munkakörökben foglalkoztatott dolgozók 33%-a találkozott mostanában valamilyen új technológiával a munkahelyén, szemben az automatizáció kockázatának kevésbé kitett munkakörökkel, ahol ez az arány 48%. Általában a robotokkal vagy a digitális, illetve mesterséges intelligenciához kapcsolódó technológiákkal kevesebbet találkozó dolgozókra jellemző, hogy negatívan vélekednek a technológiai fejlődés „destruktív” természetéről, és kevésbé tudnak alkalmazkodni ahhoz.

A kívánatosnak tartott jövő felé

A fenti meglátások a szakpolitikai döntéshozók előtt álló legfontosabb kihívásokra hívják fel a figyelmet: biztosítaniuk kell, hogy azoknak a munkavállalóknak, akiknek munkája belátható időn belül a „félig analógból áttér a digitális világba”, ez a lehető legkevesebb problémát okozza. E folyamathoz el kell sajátítaniuk a releváns készségeket, megfelelő szociális biztonsági hálót kell biztosítani számukra, és nagyfokú alkalmazkodóképességről kell tanúbizonyságot tenniük, amely lehetővé teszi számukra, hogy a jövő álláspiacán is foglalkoztathatóak maradjanak.

Az oktatási rendszerek és az egész életen át tartó tanulás modernizációja létfontosságú eleme az egyenletnek, ha azt szeretnénk, hogy a képzési programok erőteljesebben összpontosítsanak a kulcskompetenciákra és a humán készségekre, ideértve a négy „K”-t: kommunikáció, kollaboráció, kreativitás és kritikai gondolkodás.

Ahhoz, hogy biztosan az általunk kívánatosnak tartott jövő felé haladjunk, az is szükséges, hogy az EU érdekelt felei egy magas színvonalú készség-előrejelzési rendszert dolgozzanak ki az újonnan megjelenő munkakörökre és a keresett készségekre való felkészülés érdekében. A digitalizációban rejlő lehetőséget fel kell használni ahhoz, hogy jobb szakpolitikai döntések szülessenek, például az újonnan megjelenő munkakörökre és keresett készségekre vonatkozó valós idejű adatok kinyerésével: ez szintén kulcsfontosságú eleme a folyamatnak.

A szakpolitikai döntéshozóknak azonban biztosítékokat is be kell vezetniük, hogy a politikai döntéshozásban megfelelő bizalom, átláthatóság és irányítás jellemezze a mesterséges intelligencia által előállított értelem megértését és felhasználását.

Számos fejlett gazdaság alapvető küzdelmet folytat az alacsony termelékenység problémájával; a digitalizáció és a mesterséges intelligencia fejlődése számtalan foglalkozásnál, valamint az újonnan megjelenő gazdasági tevékenységek és piacok esetében meglehetősen ígéretesnek tűnik a hatékonyság kiterjesztésében. A munka kívánatosnak tartott jövője – például a munkanélküli vagy a teljes foglalkoztatottságot elérő társadalom a polarizált munkaerőpiac helyett – felé vezető úton nem hagyatkozhatunk csupán a több és jobb átképzésre, illetve készségfejlesztésre. Az előremutató készségstratégiák mellett innovációs, verseny- és foglalkoztatási politikák garmadájára lesz szükség ahhoz, hogy biztosított legyen a többség méltányos részesedése a digitalizácuó és az automatizáció előnyeiből és lehetőségeiből.

A Cedefop új digitalizációs és a munka jövőjével kapcsolatos programja egy árnyaltabb narratívát és információkkal alátámasztott képet kíván felajánlani a technológiai fejlődés által teremtett új lehetőségekről. Ehhez adatokat gyűjt, hogy tájékoztassa a szakpolitikai döntéshozókat arról, hogy hogyan kezelhetők a legjobban az új technológiák jelentette kihívások. A program arra is törekszik, hogy megerősítse az uniós tagállamok képességét egy olyan készség-előrejelzési kultúra alkalmazására, amely segíti a szakképzési politikák jobb kialakítását.

Forrás: Skillset and Match (CEDEFOP magazin)

ReferNet Magyarország

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn