EPALE - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

Az EPALE platformon 2020. november 26-án tartott, a felnőttoktatásban és felnőttképzésben alkalmazott kevert oktatás jövőbeli fejlődéséről szóló online beszélgetés egy, a témáról szóló bevezető webináriummal kezdődött, amelyet Dr. Lauri Tuomi, az egész életen át tartó tanulással foglalkozó finn alapítvány (KVS) vezérigazgatója és az Európai Felnőttképzési Szövetség (EAEA) igazgatósági tagja tartott. A KVS az Elm Magazine fő kiadója.

A bevezetőt követően a résztvevők élénk eszmecserét folytattak számos kérdésről, amelyet Dr. Tuomi az előadásában felvetett. Tekintsük át a felmerült témákat! 

A felnőttoktatásban alkalmazott kevert megközelítés a legjobb megoldás egy olyan helyzetben, amelyet a felnőttoktatási központok elhúzódó zárva tartása jellemez? 

• A kevert megközelítés jó megoldás, amikor nem lehet folyamatos hozzáférést biztosítani a felnőttoktatáshoz, lényeges azonban, hogy a nyújtott felnőttoktatás típusát a tanulókhoz igazítsák, és személyre szabják. Nem létezik egyenmegoldás. A célközönség bizonyos csoportjai számára talán nem a kevert megközelítés a legjobb megoldás. A kevert megközelítés alkalmazása esetén a digitális kompetenciákkal, személyi számítógéppel vagy internet-hozzáféréssel nem rendelkező felnőttek könnyen elveszíthetik a motivációjukat.
• Vannak olyan felnőttek, akik közvetlen személyes támogatást igényelnek a tanuláshoz, főleg akkor, ha nincs elég önbizalmuk. A kevert megközelítést egy lehetséges módszernek kell tekinteni, ugyanakkor ahhoz, hogy senkit ne hagyjunk magára, az a legfontosabb, hogy minden egyes felnőtt számára megtaláljuk a legjobb megközelítést. 
• A jelenlegi helyzet különösen alkalmas a komplex megközelítés használatára. A tanítás és a tanulás során pszichológiai támogatást is nyújtunk a tanulóknak, így nem érzik magukat egyedül, és aktívan vesznek részt a tanulási folyamatban.
• A kevert oktatással kapcsolatban érdemes megemlíteni az „inverz kevert oktatás” fogalmát is, amely a helyszíni oktatással bővített online kurzushoz kötődik. A CONEDU által 2017-ben és 2018-ban tartott „EBMooc” esetében például a résztvevők a lakóhelyükhöz közeli oktatási intézményekben hetente megrendezett találkozókon beszélték meg a kurzus tartalmát. A többi virtuális szabadegyetemhez képest (MOOC) a tanulók jóval aktívabban vettek részt az eszmecseréken, és a programot elvégzők aránya is magasabb volt. Ezért arra lehet következtetni, hogy az inverz kevert oktatás előmozdítja a tanulók közötti interakciót az online tanulási környezetekben, és segít fenntartani a résztvevők motivációját. Az MOOC-ről további információk találhatók itt: https://epale.ec.europa.eu/en/content/ebmooc-plus-open-online-course-adult-educators.
• Portugáliában a közelmúltban dolgozták ki az IEFP-t, egy hibrid keretrendszert, amely a jellemzően személyes jelenlétet igénylő rövid távú képzéseknek távoktatásra alkalmas formára való átállítását hivatott támogatni. A hibrid modell megfelelőnek bizonyult a gyakorlatban, amikor egy több mint 50 oktató és ezer tanuló részvételével zajló kísérleti képzésben alkalmazták.
• A felnőttoktatásban dolgozó oktatók digitális jártassága terén érdekes, ezzel a témával foglalkozó Erasmus+-projekt valósult meg Lettországban DigitALAD néven.
• Az online oktatást és a személyes jelenlétet igénylő órákat ötvöző módszereknek is van létjogosultsága. A tanulók egy része számára – személyes körülményeik miatt – a fizikailag egy főiskolán vagy egy felnőttoktatási központban töltött idő úgymond „védett idő”, amely csak az övék, és amelyet ilyenkor kizárólag a tanulásra tudnak fordítani, elszakadva az idős szülők vagy a gyermekek gondozásával vagy a munkával járó más gondoktól. Ezenkívül a felnőtt tanulóknak gyakran kevés az önbizalma, ha hosszabb kihagyás után ülnek vissza az iskolapadba, és nem szabad alábecsülni a személyes órák jelentőségét, ahol kialakul egyfajta kötődés a tanulók és az oktatók között, valamint a társaktól való tanulás előnyeit is élvezhetik. Egyes, felnőtteknek szóló szakképzési/műszaki/gyakorlati kurzusokat (például építőipari, mérnöki képzések, fodrászképzés) lehetetlen csak online tartani: a gyakorlati részeket adott fizikai környezetben kell oktatni, de ezeket ki lehet egészíteni online tanulással. 
• A kevert oktatás haszna, hogy segítségével a felnőttoktatás még rugalmasabbá válhat, ami megfelel azon felnőttek igényeinek, akiknek sok más kihívással kell megküzdeniük. 
• Itt található egy érdekes blogbejegyzés erről a témáról: Putting down roots: establishing e-learning opportunities in informal adult education (Gyökereket ereszteni: e-oktatási lehetőségek kialakítása az informális felnőttoktatásban).

Mely fő kihívások merülnek fel a kevert megközelítésnek a felnőttoktatás és felnőttképzés keretében történő tanulásra való alkalmazása során? 

• A kevert megközelítésben hatalmas lehetőségek rejlenek. A probléma/kihívás az, hogy miként lehet biztosítani, hogy a képzést végző felnőttek egyenlő esélyekkel vegyenek részt egy kevert oktatási rendszerben.
• A kijárási korlátozás idején, 2020 márciusában a Qualifica központok – olyan központok, amelyek Portugáliában pályaorientációs és szakmaajánlási támogatással segítenek a felnőtteknek képesítést választani, valamint biztosítják az előzetes tanulás elismerését – bezártak, és azt javasolták nekik, hogy felnőttoktatási tevékenységeiket folytassák távoktatás keretében. Később a Qualifica központokat megkérdezték az általuk folytatott tevékenységekről és azokról a kihívásokról, amelyekkel a központok, illetve a felnőttek szembesültek. A képesítésekért és a szakképzésért felelős nemzeti iroda (ANQEP) kielemezte a felmérés eredményeit, amelyekből kiderült, hogy a felnőttek jellemzően pozitív visszajelzést adtak. Voltak azonban olyan felnőttek is, akik nehézségekkel szembesültek
  • a digitális készségek hiánya,
  • az erőforráshiány (például személyi számítógép vagy internet-hozzáférés hiánya),
  • a kevert oktatási modellben való részvétellel kapcsolatos motiváció hiánya miatt.

• A Qualifica központok csapatai számára a fő kihívást bizonyos, távoktatás keretében zajló órák gyakoribb megtartásának nehézsége, a technológiai és képzési eljárások újradefiniálása, a felnőttek motivációjának fenntartása és a technológiához hozzáféréssel nem rendelkező felnőttek elérése jelentette. 

• A digitális készségekkel kapcsolatos hiányos képzettség a hibrid modell általánossá válása egyik fő akadályának tekinthető. 
• Egy felmérés eredményei szerint, amelyet a továbbképzéssel foglalkozó angliai főiskolák körében végeztek az online oktatásra a 2020. tavaszi/kora nyári kijárási korlátozások idején megvalósított átállásról, az alacsonyabb szintű képzésekben részt vevő felnőtt tanulóknak – különösen az angolt mint idegen nyelvet tanulóknak – voltak problémáik a hozzáféréssel és a digitális jártassággal, aminek következtében nem tudtak teljes mértékben/aktívan részt venni az online oktatásban. 
• A nehézségek oka gyakran nem a digitális készségekben vagy a digitális munkavégzéssel kapcsolatos hozzáállásban, hanem sokkal inkább az önálló tanulási és önszervezési készségek hiányában keresendő. Sokat hallani a digitális szakadékról és a digitális készségek hiányáról – és ez valóban fontos téma –, ám a kevert oktatás esetében a legalapvetőbb tényezők között meg kell említeni a független tanulási és önszervezési kompetenciákat.
• Másképp kell gazdálkodni az idővel. Az online képzés jóval intenzívebb, dinamikusabb, és kevesebb a szünet. Nehezebb minden egyes tanulót megszólítani, hiszen virtuálisan vannak jelen, ezért – egyidejű kapcsolat esetén – gyakran nehezebb őket látni és elérni. Nem egyidejű kapcsolat esetén több idő jut a hallottak feldolgozására, és a tanulók jobban érzik a négyszemközti jelleget, amelyet ez lehetővé tesz. A tanárok esetében nagyobb szükség van a szociális kompetenciákra és készségekre. A környezet még mindig gyakran korlátozza az oktatási helyzeteket, valamint a közös alkotásra, a közös felelősségvállalásra, a különböző szerepek kiosztására és a csoportmunkára nyíló lehetőségeket. Egyes intézmények kevés előrelépést tanúsítanak az általuk alkalmazott korábbi modellek és eszközök tekintetében.

Milyen felnőttoktatási és felnőttképzési kezdeményezésekre és szakpolitikákra van szükség a kevert oktatási megközelítésnek a felnőttoktatás terén való megvalósításához? 

• Ahhoz, hogy a kevert oktatás megközelítését a felnőttoktatás terén alkalmazni lehessen, mindenekelőtt arra van szükség, hogy minden szereplő (tanárok, oktatók és tanulók) rendelkezzen hozzáféréssel a technológiához, valamint bizonyos szintű digitális készségekkel ahhoz, hogy megfelelően tudja azt használni. Ellenkező esetben csak néhányan élvezik majd ennek a megközelítésnek az előnyeit, és ők valószínűleg nem a legalacsonyabb képesítéssel rendelkező személyek lesznek. Ezért meg kell valósítani egy olyan programot, amely a szükséges eszközök beszerzésének megkönnyítésére és az alapkészségek elsajátítását szolgáló képzések elvégzésének előmozdítására irányul. Ezenkívül a felnőttoktatásnak egy valóban rugalmas, a kevert megközelítéshez alkalmazkodó modellnek megfelelően kell zajlania. Ebben a modellben az egyénre szabott tanításnak elsőbbséget kell élveznie azokkal a módszerekkel szemben, amelyeket a foglalkozások során az esetek többségében alkalmaznak. Ily módon minden felnőttnek lehetősége van arra, hogy a saját ütemében és a prioritásainak és érdekeinek megfelelően tanuljon.
• Elengedhetetlen, hogy a felnőttoktatással foglalkozó kutatókat is ösztönözzék arra, hogy tanulmányozzák a kevert oktatásnak a tanítás módjára gyakorolt hatását.
• Az oktatási szolgáltatók nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy a tanulási környezetek támogassák a kevert pedagógiai módszereket, és hogy minden tanár megfelelő technológiai és pedagógiai támogatást kapjon. A minőség nyomon követését természetesen az intézmények minőségbiztosítási rendszerébe is be kell építeni. 
•     

Milyen hatást gyakorolt a Covid–19 erre a területre?

• A világjárvány által előidézett helyzetet a felnőttoktatás keretében zajló tanulás egyik központi tényezőjeként kell kezelnünk. El lehet képzelni annál nyilvánvalóbb és megfelelőbb tanulási keretet az oktatási, képzési és a polgári szerepvállalás előmozdítását célzó megközelítések számára, mint az, amelyet a Covid–19-világjárvány spontán és természetes módon kialakít? Egyértelmű, hogy a pedagógiai megközelítést sürgősen hozzá kell igazítani egy olyan helyzethez, amely annyira súlyos, hogy a családok, a polgárok és a helyi közösségek mindennapi életét átalakítja és hátrányosan érinti. Ugyanakkor ha ezzel egyidejűleg feltételezzük, hogy a mindennapi élet dinamikája önmagában potenciálisan releváns keret lehet a tanulás számára, akkor a mindennapi eseményeket összeköthetjük a Covid–19 kapcsolataival és kockázataival azáltal, hogy a felnőttek számára megtervezünk egy gyakorlati és világosan kijelölt tanulási utat.
• Több kulcsfontosságú téma is felmerül. Lehet a Covid–19 minden tanulási tevékenység alapja a felnőttoktatással kapcsolatos műveletekben? Milyen témák merülnek fel egyértelműen? Lássunk három példát:
  • Az „együttélés” kérdésköre. A betegségmegelőzés terén tanúsított szolidáris magatartás fontosságával kapcsolatos tudatosság alapja a fertőzés mechanizmusainak és a fertőzés leküzdése lehetséges módjainak mélyreható megértése a helyzet ismeretében. A szolidaritás életeket ment, és növeli a közösségek erejét.
  • Egészségügyi kérdések. Végül is miért beszélünk kockázati csoportokról? Kik ők? Miért azok? A csoportunk közéjük tartozik? Milyen kezdeményezésekkel lehet ellensúlyozni a gyengeséget a kritikus közegészségügyi helyzetekben?
  • Az élelmiszerekkel kapcsolatos kérdések. Az alapvető élelmiszer-ellátási folyamatok átalakítása, valamint az ételek összetételét jellemző egyensúly helyreállításának szükségessége a helyi és szezonális termékek fogyasztása révén. Felnőttoktatás és társadalmi fejlődés. Ezeknek a megközelítéseknek a középpontjában a mindennapi élet és a világjárványból fakadó konkrét problémák állnak.
• Létezhet egy másik megközelítés is, amelynek lényege az, hogy a társadalmi fejlődés egyik legfontosabb kérdésére, vagyis arra keresi a választ, hogy: képes a felnőttoktatás hozzájárulni a világjárvány leküzdéséhez és a helyi közösségek megerősítéséhez? Más szóval, a felnőttoktatási tevékenységek célját a társadalom problémáinak megoldásához való hozzájárulásban és a helyi erőforrásoknak a közösségek és a közösségi jelleg jelentésének megerősítésére való mozgósításában kell meghatározni.
• Már vannak látható jelei annak, hogy azok az országok, amelyek rendelkeznek legalább némi hagyománnyal és tapasztalattal az online tanulás terén, jobban és gyorsabban tudtak alkalmazkodni ahhoz, hogy a munkaerejük jelentős részét át kellett állítani otthoni munkavégzésre. E tekintetben különösen a skandináv országok – például Norvégia vagy Finnország – járnak elöl jó példával. Ha be tudunk vonni több embert a kevert oktatásba, a gazdaság nagyobb eséllyel tud majd alkalmazkodni a mostanihoz hasonló váratlan helyzetekhez.
• A világjárványt a nem formális felnőttoktatás számára kínálkozó új lehetőségként kell felhasználnunk, ahogy sokan már teszik is, hiszen „a maszkkal nem a szemünket takarjuk el”. Ez jó jel, mert nem adhatjuk fel a harcot, hanem élnünk kell, és annyira jól kell élnünk, amennyire csak a jelen helyzet megengedi.
• „A lényeg a tanulás elsajátítása.” A világjárvánnyal járó helyzet következtében változnunk kell, és alkalmazkodnunk kell a tanulás új módjaihoz. Változásokkal teli időszakban élünk, amelynek ezért nem látjuk még minden következményét, de ez mégsem jelenti azt, hogy a hatásai negatívak lesznek.
• A kevert oktatás a túlélés eszközévé vált a Covid–19 ideje alatt. Reméljük, hogy hamar helyreáll a világ rendje, ezért itt az idő, hogy gondoljunk a jövőre. Meg vagyok győződve arról, hogy a hibrid oktatás – különböző módokat kínálni a felnőtteknek arra, hogy együtt tanuljanak – a későbbiekben is megmarad. Ezért e tekintetben mindannyiunk feladata, hogy olyan tanulási környezeteket teremtsünk, amelyek elősegítik a befogadást. 

A platformon található egyéb tartalmak közül érdeklődésére tarthat számot Fiona Aldridge Learning Through Lockdown – Moving Online (Tanulás a kijárási korlátozás idején – elmozdulás az online oktatás felé) című blogbejegyzése, valamint a Digital Education and Participatory Adult Learning (Digitális Oktatás és Részvételen Alapuló Felnőttoktatás, DEPAL) elnevezésű projekt részvételen alapuló tanulásról és digitális történetmesélésről szóló útmutatója.