Rövid önéletrajz

Oktató, animátor és társadalomkutató vagyok. A ZAMEK Kulturális Központnál dolgozom Poznańban, ahol másokkal együtt oktatási kezdeményezések kialakításán dolgozom. Az Obrazy Wrażliwe (Érzékeny képek) projekt ötletgazdája vagyok, amely a filmben rejlő társadalmi és aktivizáló potenciált aknázza ki egy különböző csoportokat célzó inkluzív oktatási program létrehozásához. Együttműködöm a poznańi Művészeti Egyetemmel. Ezzel egyidejűleg a doktori disszertációmat írom az Adam Mickiewicz Egyetemen.

Az EPALE és én

Az EPALE-platformról akkor hallottam először, amikor az egyik csoporttársam EPALE-nagykövet lett. Rájöttem, hogy a platform bővelkedik az animátori munkához hasznos cikkekben, és képzéseket is kínál a kulturális intézményekben dolgozók kompetenciáinak fejlesztéséhez. A platformon egy szervezeteket tartalmazó adatbázis is található, ez rendkívül hasznos eszköz. Többször használtuk már Erasmus+ pályázatok elkészítésekor, és sokszor sikerült a segítségével komoly partnerségeket kialakítanunk.

A történetem

A kulturális animáció munkamódszerével akkor ismerkedtem meg, amikor kulturális tanulmányokat folytattam Poznańban. Lenyűgözött az az elképzelés, hogy különböző kulturális területeket felhasználhatok a helyi közösségekkel folytatott munkában. Ezért döntöttem úgy, hogy részt veszek a ZAMEK Kulturális Központ tevékenységeiben, ahol azóta is dolgozom. 2013 óta különféle rendezvényeket szerveztem ott, 2018 óta pedig saját oktatási tevékenységeket dolgozok ki. Tanulmányaim során a vizuális kultúra és a kritikai bölcsészettudományok kiemelten fontosak voltak számomra. Jelenlegi oktatói gyakorlatomat a kulturális animáció, a vizualitás és az állampolgári ismeretek oktatásának kombinációjára alapozva alakítottam ki. Főként minőségi filmeket és tévésorozatokat használok kiindulási pontként korunk problémáinak megvitatásához. 

2016 óta ezt a művészeti tanulmányokat folytató hallgatóknak szervezett workshopokon is alkalmazom. A kultúraelméleti és médiatörténeti kurzusokon olyan kortárs jelenségeket járunk körül, mint a patriarchátus, az osztályalapú megkülönböztetés, a társadalmi egyenlőtlenségek, a szimbolikus erőszak, a homofóbia és fajizmus. Először különféle tévésorozatokat nézünk, amelyek bemutatják ezeket a jelenségeket, majd megbeszéljük azokat. A Szkoła Patrzenia (A nézés iskolája) projekt (2019–2020) – amelynek keretében különböző területek szakemberei segítségével mélyítettük el ismereteinket a vizuális oktatásról – tanította meg, hogy hogyan alkalmazzak új oktatási módszereket. A projekt eredménye egy Klisze Wizualne (Vizuális klisék) című workshop lett, amelynek során A szolgálólány meséje című tévésorozat egyik epizódja alapján a hallgatókkal közösen a kulturális normákkal, társadalmi struktúrákkal, nemi szerepekkel, a kirekesztéssel és a társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatos kérdéseket vitattunk meg. 

A sorozatban bemutatott témáknak, aktualitásuknak és intertextuális utalásaiknak köszönhetően láthattuk, hogy hogyan termelődnek újra a normától való eltérést felügyelő hatalmi mechanizmusok.

2019 óta foglalkozom kiemelten az audiovizuális kultúra segítségével a társadalmi befogadással. A ZAMEK Kulturális Központnál megvalósított Érzékeny képek projekt volt az e területen végzett munkám csúcspontja. A projekt részeként társadalmi, közéleti kérdésekkel foglalkozó és aktivizáló filmeket mutatunk be, illetve előadásokat és vitafórumokat kínálunk. Minden eseményt úgy alakítunk ki, hogy megfeleljen az érzékszervi fogyatékossággal élő személyek igényeinek, azaz hangos leírást, feliratozást és jelnyelvi tolmácsolást alkalmazunk. A filmeknek és a beszélgetéseknek is az ismeretterjesztés a célja. Vendégeket hívunk, akikkel a polgári szerepvállalással, a kulturális sokszínűséggel, az ökológiával és a társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatos témaköröket vitatunk meg. A befogadás eszméje a program szintjén is érvényesül. A vendégként meghívott szakemberek nem csak a tudomány világából érkeznek. Bloggerek, riporterek és művészek is szerepelnek köztük. A beszélgetések így lehetőséget adnak a különböző korcsoportoknak a részvételre. Az ökológiával foglalkozó beszélgetésen a kedvenc influenszerükkel találkozni akaró tizenévesek és azok az ökológia iránt érdeklődő személyek is részt vehetnek, akik konkrét éghajlati jelenségeket kutató egyetemi tanárt szeretnének meghallgatni. A közönség rendszerint eltérő képességű emberekből áll. Azzal, hogy odafigyelünk az akadálymentesítésre és az inkluzív nyelvhasználatra, olyan teret tudok kialakítani, ahol a közönség tagjai találkozhatnak és beszélgethetnek egymással, és ahol több korlát is eltűnik.

A program lelkes fogadtatása bebizonyította, hogy nagy szükség van egy olyan inkluzív audiovizuális kulturális projektre, amely érzékszervi korlátaikra tekintet nélkül tud közönséget teremteni a filmeknek. A jövőben ezért szeretném egy hasonló elemmel bővíteni az Érzékeny képek projektet: szeretnék egy a decentralizációt előmozdító vitaklubot indítani, amelyhez a beszélt és a jelnyelvet használók egyaránt csatlakozhatnak.

A Barangoló érzékeny képek projekt megvalósításával nem csak a Zamek Központ falai közül tudnánk kitörni, hanem Poznańt elhagyva a régió kisebb településeire is eljuthatnánk, ahol fontos filmprodukciókat mutathatnánk be a helyi közönségnek.