chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Interkulturális tanulás a felnőttképzésben

31/05/2018
by Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN EL LV FI DE SL ET ES FR IT PL RO NL

/hu/file/intercultural-learningIntercultural learning

Intercultural learning

David Mallows arról értekezik, miként tehető hatékonyabbá az interkulturális tanulás a tekintetben, hogy segítse a migránsok fogadó országokban történő beilleszkedését, valamint a helyi közösségek kulturális érzékenységének fokozását.

Kulcsfontosságú a kritikai tudatosság

A májusi EPALE-podcastban egy, a felnőttoktatáson belüli interkulturális tanulásról szóló eszmecsere volt látható. Az eszmecserére az európai migráció összefüggésében került sor. A nagyszámú, más országokból Európába érkező felnőtt számára nagyon fontos, hogy értsék az új befogadó közösségük kultúráját. A kultúrák közötti meg nem értés, amelynek oka sokszor a tudatlanság vagy a félretájékoztatás, károsan hathat a migránsok magabiztosságára és ebből adódóan azon képességükre, hogy bekapcsolódjanak az új társadalmukba. A kultúráknak természetesen vannak határaik, amelyek felhasználhatók az adott csoport tagjai és a csoporton kívül állók megkülönböztetéséhez. Félreértések akkor merülnek fel, ha egy valamely kultúrába inkulturálódott személy egy nagyon eltérő kultúrával kerül kapcsolatba. Ez bizalmatlansághoz, félelemhez és ebből eredő idegengyűlölethez vezethet. A befogadó kultúra tagjai a migránsok kultúrájának egyes elemeit tőlük idegennek érzékelhetik, és ez komolyan korlátozhatja azon hajlandóságukat, hogy foglalkozzanak a migránsokkal és támogassák őket. A legrosszabb esetben ez azt eredményezheti, hogy negatív reakciók alakulnak ki, és az emberek nem hajlandók elfogadni a más kultúrákból származókat, pusztán azért, mert „mások”. Ezzel összefüggésben a felnőttképzőknek törekedniük kell a kritikai tudatosság kialakítására valamennyi tanulóban, hogy ezáltal a felnőtt lakosság képes és kész legyen az uralkodó társadalmi-gazdasági kultúra megkérdőjelezésére, az idegengyűlölet gyökereinek megértésére és annak elutasítására.

Külső és belső kultúra

Nos hát, mi ebben a szerepe a felnőttképzésnek? Először is azt kell átgondolnunk, mit értünk „kultúra” alatt. Angliában jellemző, hogy az oktatási intézményekben a faliújságokra kifüggesztett plakátokon „ünneplik” a diákjaik sokféle kultúráját. Ezekre a plakátokra rendszerint képek és szövegek kerülnek az ételek, a divat, a híres emberek, az ünnepek és a zászlók – angol kezdőbetűik nyomán „az öt F” – témakörében. De valóban mondanak-e valamit ezek az adott személy vagy közösség kultúrájáról? Mit árul el ténylegesen a „fish and chips” vagy David Beckham bárkinek is az angol kultúráról?

Az említett öt témakör külső kultúrának tekinthető – az a kultúra, amely a szemünk előtt van, amelyet láthatunk, megfoghatunk és hallhatunk. Ezzel a külső kultúrával szembeállítható a belső kultúra, amely a meggyőződést és az értékeket, valamint a gondolkodásmódot érinti. A külső kultúrával szemben a belső kultúra gyakran nem tudatos, abban az értelemben, hogy nem tudatosul bennünk, hogy nézeteink kulturálisan meghatározottak. Emellett a belső kultúra gyakran szubjektív; egyes elemeit osztjuk a „közösségünk” más tagjaival, más elemei azonban helyi, személyes tapasztalataink nyomán alakulnak ki. Ezzel kapcsolatban számunkra az a legfontosabb, hogy miközben a külső kultúrát kifejezetten tanuljuk és gyakran változik, a belső kultúra tanulása implicit módon, többnyire tapasztalatok révén történik, és nagyon nehezen változtatható meg. A kultúrának ez a mélyebb formája magában foglalhatja a vallás, a társadalmi normák, valamint annak hatását, hogy miként különböznek ezek a háttér, a fiatalokkal és az idősekkel szembeni különféle attitűdök és a közös történelmi felfogás tekintetében, még akkor is, ha ezek csekély tájékozottságon alapulnak. A kultúrának ezek az elemei állnak mindennapi viselkedésünk és számos társadalmi döntésünk hátterében.

Ezért a migránsokkal foglalkozó felnőttképzőként – amennyiben úgy döntünk, hogy a befogadó kultúrát az interkulturális tanulás előmozdítására irányuló erőfeszítések részeként tanítjuk – a kultúránk értékein, nem pedig a szimbólumokon keresztül kell mindezt megfognunk. Ahelyett, hogy arról beszélnénk, mi történik egy bizonyos nemzeti ünnepen, a társadalmi normákkal kell foglalkoznunk, valamint azzal, hogy miként hatnak ezek a migránsok által megtapasztalt mindennapi interakciókra, amelyek – amennyiben magyarázat nélkül maradnak – akadályt gördíthetnek az integráció és a jólét elé.

Mutatni kell, nem mondani

Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a bemutatás hathatósabb eszköz, mint a magyarázat. A befogadó kultúra képviselőiként fejlesztenünk kell saját kritikai tudatosságunkat a befogadó kultúra tekintetében, hogy explicitté tegyük a migránsok által átélt számos mindennapi szituáció és interakció mögött meghúzódó elképzeléseket. Az EPALE-podcastban kollégám, Markus Palmén nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy maguk a tantermeink kulturális leképezései annak, hogy hogyan fogjuk fel az oktatást. A formális oktatási rendszerekhez szokott migránsok számára sokkoló lehet a tanulókörök koncepciója, a kreativitás tanulásba való beépítése, vagy a tanterem kevésbé hierarchikus jellege a társaktól való tanulással és a társak általi értékeléssel. Előfordulhat, hogy az oktatással kapcsolatos elképzeléseinket a más kultúrákból származók nem osztják, és ugyanez a helyzet a mindennapi élet számos területén.

Az integráció kétirányú

Fontos, hogy az interkulturális tanulásról folytatott eszmecserénk során ne gondoljuk azt, hogy itt csak arról van szó, hogy a migránsok tanulnak a „mi” kultúránkról. Az integráció nem csupán azt jelenti, hogy biztosítjuk a migránsok számára azokat az eszközöket, amelyekkel sikeresek lehetnek és beilleszkedhetnek az új társadalomba, hanem azt is, hogy lebontjuk az őket ebben meggátló akadályokat. Az integráció olykor régi típusú asszimilációt jelent; a migránsok feladják kultúrájuk nagy részét, és átveszik a fogadó ország nyelvét, kultúráját és gyakorlatait. Más esetekben az integrációt kétirányú folyamatnak tekintik, amelynek során a migránsok és a befogadó közösség igazodnak egymáshoz. Amennyiben kétirányú utcaként tekintünk az integrációra, a felnőttképzés fontos szerepet játszhat azáltal, hogy támogatja valamennyi közösség felnőttjeit a saját belső, rejtett kultúrájuk, valamint a saját kultúrájuk és a közösségen belüli más kultúrák közötti ellentétek és lehetséges feszültségek jobb megértésében. Az interkulturális tanulás nagymértékben segíthető a befogadó közösség tagjaival való társadalmi interakciók révén, amelyek során a felszínre kerülnek a belső kultúra egyes elemei, és megvitatják azokat.

Annak érdekében, hogy a felnőttoktatás hozzájáruljon egy kulturális szempontból gazdag, tudatos, de harmonikus társadalom kialakulásához, igyekeznünk kell bevonni a befogadó közösséget a migránsokat célzó oktatási programokba, és multikulturális megközelítésmódot kell alkalmaznunk, egyaránt kiemelve és ezáltal értékelve a migránsok és a befogadó közösség kultúráját.


David Mallows 30 év tapasztalattal rendelkezik a felnőttoktatásban tanárként, tanárképző szakemberként, vezetőként és kutatóként. Korábban a londoni UCL Institute of Education felnőttek írni-olvasni és számolni tudásával foglalkozó nemzeti kutatási és fejlesztési központjának kutatási igazgatója volt, jelenleg életvezetési készségekért felelős témakoordinátorként képviseli az EPALE-nél az Európai Hálózat az Alapkészségekért elnevezésű szervezetet.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 10/13 megjelenítése
  • Filomena Montella képe

    I totally agree with the above. As a history teacher in evening classes, I base my lessons on sources and on the comparison of different cultures for a truly inclusive approach. Even with the teaching of Italian literature I propose a comparison of the texts from a thematic and formal point of view. The cultural comparison is richness and enrichment for the host community and for the guests who voluntarily choose to stay with it or not.
  • Guenther Dichatschek MSc képe
    Im "Netzwerk gegen Gewalt" sind Anregungen zur Interkulturalität in der Erwachsenenbildung enthalten. Voraussetzung scheint ein Wissen von interkultureller Kompetenz und Politischer Bildung zu sein. Nach den bisherige Erfahrungen ist die Zahl der Teilnehmenden gering. Allerdings bei den notwendigen Sprachschulungen ist große Bedarf vorhanden.

    "Allgemeine Erwachsenenbildung" kämpft mit wenig Interesse, wenngleich die Notwendigkeit interkultureller und politischer Bildung vorhanden ist. Ebenso notwendig ist die Aus- und Fortbildung Lehrender in der Erwachsenenbildung.

    IT-Hinweise
    www.netzwerkgegengewalt.org > Index: Erwachsenenbildung, Interkulturelle Kompetenz, Lernkulturen in der Erwachsenenbildung, Vorberufliche Bildung in Österreich, Politische Bildung, Diakonisches Lernen und Lehren

    Dr. Günther Dichatschek MSc  -  stv. Leiter des Evangelischen Bildungswerks in Tirol, Kursleiter/Lehrender an den Volkshochschulen des Landes Salzburg in Zell/See, Mittersill, Saalfelden und Stadt Salzburg, Lehrbeauftragter im Fachbereich Geschichte/Universität Salzburg/Lehramt/Didaktik der Politischen Bildung  - Absolvent der Universitätslehrgänge Politische Bildung/Universität Salzburg-Klagenfurt(2008) und Interkulturelle Kompetenz/Universität Salzburg(2012), der Weiterbildungsakademie Österreich(2010), des Internen Lehrgangs für Hochschuldidaktik/Universität Salzburg(2016), des Fernstudiums Erwachsenenbildung/Evangelische Arbeitsstelle Fernstudium-Comenius Institut Münster(2018) 
     





  • Karina Tambovska képe
    Raksts skar mūsdienu ļoti aktuālo tēmu, jo migrācija turpina savu aktīvo darbību. Cilvēks var adoptēties gandrīz jebkurā kultūrā, jo cilvēkam ir jāizdzīvo. Biežāk cilvēks pats atrod to zelta griezumu starp savu kultūru un citas vides kultūru un tas ir tā ”pieredze” – saprast, pieņemt, secināt, veidot attieksmi utt. Retāk cilvēks gatavs pārņemt citu kultūru, ja pat dzīvo citā kultūras vidē visu savu mūžu. Manuprāt, jāzina valoda, bez tas nav iespējams pilnīgi saprast kultūru, jo saprašana vairākkārt realizējas socializācijā. Kā minēts rakstā – parādīšana darbojas daudz labāk nekā izskaidrošana – cilvēkam ne tikai jāzina teorija, bet jāpārbauda to praksē, kā jebkurā lietā. Protams, tas ir svarīgi un lietderīgi izskaidrot un parādīt cilvēkiem (iebraucējiem) kāda ir uzņēmējvalsts iekšējā kultūra, dzīvojošo cilvēku uzskati un vērtībās, domāšanas veids, tāda veidā pazeminās starpkultūru konfliktu skaits un paaugstinās spēja iebraucējiem iekļauties vietējā sabiedrībā.
  • David Mallows képe
    I've asked Google to translate it for those of us who don't speak Latvian: 
    The article touches upon today's very topical issue, as migration continues its active work. A person can be adopted in almost any culture as a person must survive. More often, a person finds himself a golden cut between his culture and other cultures of the environment and this is his "experience" - to understand, accept, conclude, form an attitude, etc. Unlikely, a person is prepared to take on another culture, even if he lives in another cultural environment for his entire life. In my opinion, it is necessary to know the language, without it it is impossible to fully understand the culture, because understanding is realised in socialisation many times. As mentioned in the article, displaying works much better than explaining - people need not only know the theory but have to test it in practice, as in any case. Of course, it is important and useful to explain and demonstrate to people (inmates) the host culture, the attitudes and values ​​of the people living in it, the way of thinking, thus reducing the number of intercultural conflicts and increasing the ability of immigrants to enter the local community.
  • Ināra Juškāne képe
    Raksts skar ļoti nozīmīgu un modernajā sabiedrībā ļoti aktuālu integrācijas jautājumu caur kultūru izpratni. Ikdienā strādājot un skaidrojot jauniešiem dažādu kultūras izpausmju formu jautājumus, šajā rakstā atradu arī sev noderīgas atziņas, kā cilvēks no malas vispirms redz citas tautas kultūru, ar ko tā vispirms to asociē. Šeit atradu skaidrojumu tam virspusējam jeb ārējam kultūras redzējumam un iekšējam. Un tieši šis otrais tik tiešām ir tas dziļākais redzējums, ko visgrūtāk uzreiz ieraudzīt un saprast - uzskatus, vērtības un domāšanas veids. To var atklāt tikai esot informētam ne tikai kaut kur sēžot lekcijās, auditorijās, bet gan iepazīstot konkrētās tautas kultūru tieši praksē - vērojot un domājot līdzi tam, ko tu redzi. Viena no labākajām atziņām, ko šajā rakstā atklāju, ka kultūras elementi ir pamatā mūsu uzvedībai un sabiedrības lēmumiem. Bet tā arī ir. To dziļāko katras tautas kultūras būtību tik tiešām nevar atklāt tikai zinot konkrētās tautas simbolus, bet gan iepazīstot kultūras vērtības, ko var atklāt tikai līdzvērojot, kā tauta uzvedas ikdienā caur sociālajām normām, un tad, kā tā kopj savas tradīcijas, kas veido tās vērtības.      
  • David Mallows képe
    Normal 0 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

    I've asked Google to translate it for those of us who don't speak Latvian:

    The article touches upon a very important and very modern society of issues of integration through cultural awareness. By working and explaining to young people the issues of various forms of cultural expressions, in this article I also found some useful lessons that one sees from the edge first of all with the other cultures of the people with which it is first associated with it. Here I found an explanation for this superficial or external view of culture and the inner one. And precisely this second is really the deepest vision that is most difficult to see and understand at once - views, values ​​and way of thinking. It can only be discovered by being informed, not only while sitting in lectures, in classrooms, but rather by learning the specific culture of a particular nation in practice - by observing and thinking about what you see. One of the best ideas in this article is that cultural elements are at the core of our behavior and community decisions. But that's it. Indeed, the depth of the essence of each of these folk cultures can not be revealed only by knowing the symbols of a particular nation, but by learning cultural values ​​that can be discovered only by matching, how people behave in daily life through social norms, and then, as it treats its traditions that make up its values.

  • Andrew McCoshan képe
    Hi David, very though-provoking.  2 thoughts in particular:

    (i) It must take great (cultural) sensitivity to explore underlying values as you suggest 

    (ii) I wonder what experiences EPALE users have of getting host communities involved? Sounds like quite a challenge!  

    Andrew
  • Gina Ebner képe
    Hi Andrew,
    I came across this fascinating article: https://www.zeit.de/zeit-magazin/leben/2017-02/sex-education-refugees-ge... This is certainly a key topic for cultural and intercultural learning! And a good example how we need to combine knowledge and social norms
    Gina
  • Graciela Sbertoli képe
    I think the Scandinavian countries have a bit of experience on this. I will try to get somebody working in that field to comment this here.
  • David Mallows képe
    (i) Yes, it does. But I think that for teachers working with migrants (and migrants in those teachers' classes) exploring cultural values (including, or perhaps especially, our own) is interesting and valuable (even if it is hard). 
    (ii) Good question. I would certainly be interested to hear from EPALE users about that.