Photo by Raphael Ferraz

A „Felnőttek médiaműveltsége – miért fontos ez most?” EPALE beszélgetés központi témája a médiaműveltség fontossága volt a gyors technológiai fejlődés és a folyamatosan változó társadalmi körülmények világában. Ebben a kontextusban sokoldalú kommunikációs dinamika jelenik meg, amely számos kihívás elé állít minket: félrevezetés, téves tájékoztatás, dezinformáció, gyűlöletbeszéd és propaganda.

Az EPALE beszélgetés során szakértőink, az Elm Magazine főszerkesztője, Heini Huhtinen (MA) és szerkesztője, Anne Tastula (MA) különböző témaköröket mutatott be és vitatott meg, többek között az Európai Közösség médiaműveltséggel foglalkozó szakértői csoportjának munkáját, valamint a dezinformáció térhódítását, amely tovább erősíti a médiaműveltség fenntartásának fontosságát és szükségét. Ennek kapcsán felmerült a demokrácia kérdése is, amely külön hangsúlyt kapott a szakértők által bemutatott Palesztina projektben. Az eszmecsere ezután áttért a felnőttek médiaműveltséggel kapcsolatos oktatásának, valamint a médiaműveltségi oktatás bevált módszereinek témájára.

A feltett kérdések és a kapott visszajelzések alapján egyértelműen kiderült, hogy a felnőttek komoly igényekkel rendelkező csoportot alkotnak, mivel számos korábbi tapasztalattal rendelkeznek. Az EPALE beszélgetés során az is szóba került, hogy milyen módon azonosíthatjuk és vonhatjuk be azokat, akiknek szükségük van az ilyen irányú oktatásra, miközben a felnőttek médiaműveltséggel kapcsolatos oktatásának területe meglehetősen széttöredezett. Emellett a résztvevők számos hozzászólásában kiemelt szerepet kaptak a kritikai készségek. Amikor a médiaműveltségről és digitalizációról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a legalapvetőbb tényezőről: hogyan értékelhetjük kritikai módon az információkat és forrásokat? Hogyan alkalmazhatjuk a kritikai készségeket online környezetben? Egy résztvevő ezt a következőképpen fogalmazta meg: „A mai világban, ahol az internet-hozzáférés és az információ csupán egy kattintásnyi távolságra van, a médiaműveltség és a kritikai gondolkodás kombinációja minden eddiginél fontosabb. A kritikai gondolkodás célja nem a kritizálás, hanem az, hogy eltávolodva az adott témától elgondolkozzunk azon, vajon miért és hogyan jut el hozzánk az adott információ, és hogy van-e módunk ellenőrizni annak hitelességét vagy forrását.”

A résztvevők által felvetett témakörök között emellett szerepelt az is, hogy jelenleg kinek a felelőssége (vagy kinek a felelőssége legyen) a médiaműveltséggel kapcsolatos oktatás biztosítása, valamint hogy mi a hatása az informális keretek között zajló oktatásnak a felnőttek médiaműveltségi gyakorlatára. Az egyik résztvevő véleménye például a következő volt: „A médiaműveltséget szerintem már az iskolaévek során ki kell alakítani. A felnőttoktatás keretein belül persze folytathatjuk azt, de ha nem rendelkezünk a kritikai gondolkodáshoz és médiaműveltséghez szükséges alapokkal, nagyon nehéz érdemi fejlődést elérni.”

A résztvevők számos nézőpontot és szakmai anyagot is megosztottak, például esettanulmányokat, projekteket, útmutatókat és keretrendszereket.

Íme, néhány tanulságos jelentés:

•  
• A médiaműveltségi gyakorlatok és intézkedések felmérése az EU-28-on belül: a terület első nagyszabású felmérése Európában, a főbb trendek részletes elemzésével, 547 kiválasztott projekt alapján.
• A dezinformáció többdimenziós megközelítése: Az álhírekkel és az online dezinformációval foglalkozó független magas szintű csoport jelentése.
• Közösségimédia-monitoringjelentés: amely többek között felállít egy hasznos listát is a dezinformáció alapelveiről.
• Közösségi média: ezen a webhelyen számos érdekes forrás található, többek között a Tanács egyik jelentése a médiaműveltség MINDENKI számára történő biztosításáról.

Íme, néhány keretrendszer útmutatásként:

• A Jeff Share, Steven Funk és Douglas Kellner által kifejlesztett kritikai médiaműveltségi keretrendszer egy 6 elemből álló kérdéssorozatot mutat be, amelyet fontos feltenni médiafogyasztás (és -közzététel) esetén (német nyelven is elérhető)
• A 2021-es médiaműveltségi kompetenciamodell a korábbi, 2012-es médiaműveltségi kompetenciamodellre épül, és nyolc médiaműveltségi kompetenciát, valamint tíz olyan területet sorol fel, amellyel kézzelfogható eredmények érhetők el a médiahasználat területén.
• A Felnőttoktatáshoz szükséges digitális készségek útmutatója azokat a tanárokat, témavezetőket, ügyfeleket és (önkéntesekből álló) szervezeteket célozza meg, amelyek képzéseket és kurzusokat kínálnak az alacsony iskolai végzettségű, illetve hiányos digitális készségekkel rendelkező felnőttek számára.

Néhány érdekes projekt:

• Az Age concerns us (Számunkra fontos a kor) kampányt Szlovákiában indították el, és célja az online környezetben tapasztalható manipulációval szembeni ellenállóképesség kifejlesztése. Ezt úgy érik el, hogy tájékoztatják az időseket az internet csapdáiról, például a csalásokról és az összeesküvés-elméletekről.
• A Silver Civic Education (Ezüstkorú állampolgárok oktatása) projekt a 60 felettiekkel dolgozó oktatók számára biztosít eszközöket
• A MeLi Parents (Médiaművelt szülők) projekt a szülőket célzó korlátozott médiaműveltségi kezdeményezések szakpolitikai rését próbálja áthidalni azáltal, hogy képzési programokat és támogatási eszközöket biztosít a médiaműveltséggel kapcsolatos oktatáshoz
• A portugál European MediaCoach (Európai médiacoach) kezdeményezés fejleszteni próbálja a médiaműveltség szintjét a fiatalok körében egy olyan szerteágazó médiaműveltségi szakértőkből álló csoport kialakításával, amely iskolákban, ifjúsági központokban és egyéb informális környezetekben (például könyvtárakban és múzeumokban) dolgozik a fiatalokkal
• A TeDiCom – Teaching Digital Competences in Adult Education (Digitális kompetenciák tanítása a felnőttoktatásban) projekt egy workshopot szervezett, „Kritikai gondolkodás mint kompetencia a 21. században” címmel
• Az EMI projekt a Művelődési Minisztérium EMI-tervének része, és célja a tinédzserekkel és fiatal felnőttekkel foglalkozó mediátorok képzésére irányuló pedagógiai intézkedések bevezetése.

Az eszmecsere egy résztvevő elgondolkodtató kérdésével zárult a jövőbeli helyzetről, pontosabban a következő 10 év médiafogyasztásával kapcsolatos „előrejelzésről”. Bár a jövőt pontosan senki sem látja, Heini Huhtinen hangsúlyozta, hogy a média már most is befolyásolja mindennapi életünket, és hatással van többek között arra is, hogy hogyan barátkozunk, hogyan esünk szerelembe, illetve hogy nagy általánosságban hogyan kommunikálunk a többi emberrel. Ezek jó példák arra, hogy a digitális média milyen mértékben épült be életünk számos részébe, és hogyan változtatja meg az önmagunkkal és másokkal kialakított kapcsolatainkat. Az újságírás területén szerzett jártasságára támaszkodva Heini két jövőbeni forgatókönyvet vázolt fel: az első egy olyan pozitív jövőkép, ahol a média sokkal inkább személyre szabott tartalmakat nyújt, és etikai értékek mentén átláthatóbbá válik. A második, pesszimistább forgatókönyv szerint a média tovább erősíti a polarizációt, az emberek pedig még inkább bezárkóznak információs médiabuborékjaikba.

Az alapvető konklúzió azonban az, hogy a felnőttek médiaműveltséggel kapcsolatos oktatásának elő kell segítenie a felelősségvállalást. Nem szükséges, hogy a digitális világ meglévő nehézségeire összpontosítson. Ellenkezőleg, elő kell segítenie az egyének felelősségvállalását, hogy polgárként tudatosabbá válhassanak a tartalmakkal kapcsolatban, amelyekkel találkoznak, és biztonságosan navigálhassanak a közösségi média világában.

Bár számos fenyegetéssel és kihívással kell szembenézni, fontos észben tartani, hogy rengeteg értékes projekt zajlik, amelyet érdemes megosztani, hiszen így mindannyian tanulhatunk egymástól. Az Open Educational Resource (Nyitott oktatási segédanyagok) egy ilyen projekt. Szakértők összeállítottak egy sornyi elgondolkodtató kérdést és témakört, amelyeket érdemes előre megfontolni, amikor valaki felnőttek esetén foglalkozik hírmédia-műveltséggel.

Reméljük, hamarosan találkozunk a következő EPALE beszélgetésen!