chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

Blog

Az értelmi fogyatékossággal élő felnőttek oktatásban való részvételének elősegítése – miért működnek a teljes integrációt megvalósító modellek?

29/06/2017
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN FR DE NL HR PL

/hu/file/intellectual-disabilities-epaleIntellectual Disabilities EPALE

Intellectual Disabilities EPALE

Josephine Finn, Saranne Magennis és Laura Burke az írországi Maynooth-i Egyetem munkatársai az egyetem integrált oktatási kezdeményezéséről beszélnek, és megmutatják, hogyan hasznosíthatók annak tanulságai a felnőttoktatásban.

 

Egy inkluzív tanulási modell

/hu/file/ili-groupILI Group

ILI Group

Az elmúlt hat évben kilenc értelmi fogyatékossággal élő hallgató végzett el alapfokozatú diplomát adó felsőfokú képzést az írországi Maynooth-i Egyetem integrált oktatási kezdeményezésének köszönhetően. A kezdeményezés célja, hogy segítse az értelmi fogyatékossággal élő személyek felsőoktatásban való részvételét és azt, hogy önálló személyként saját maguk is alakíthassák az egyetem oktatási, kulturális és társadalmi szcénáját.

A kezdeményezés alapját egy a kanadai Albertában 1987-ben kidolgozott modell adta. Egy olyan fogyatékossági szociális modellre épül, amely elismeri a fogyatékossággal élő személyek képességeit, valamint önállóságukat és az aktív állampolgárként való elismerésüket tartja kívánatosnak. Egy a teljes körű integrációt megcélzó modell alkalmazásával kívánják felszámolni azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek az értelmi fogyatékossággal élő embereket a felsőoktatásban való részvétel tekintetében érnek.

Meghaladva az albertai modellt, a kezdeményezés olyan felnőttoktatási pedagógiai módszerekkel alapozta azt meg, amelyek az oktatásban segítik a különféle emberek és csoportok integrációját. A felnőttoktatásban központi kérdés a hozzáférés, a méltányosság és az esélyegyenlőség. Elősegíti egy tanulóközpontú látásmód és kultúra kialakulását, és olyan gyakorlatok, tantervek, értékelési, adminisztrációs és minőségbiztosítási módszerek mellett teszi le a voksot, amelyek támogatják az oktatásban való részvétel kibővítését. A felnőttoktatásban kiemelt helyen szerepelnek az emberi jogok.

 

 

A modell legfontosabb jellemzői

  • A kezdeményezés alapja a részvétel kibővítésének „jogalapú” megközelítése. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók más hallgatókhoz hasonlóan maguk intézik tanulmányaikat. Alapvető követelmény a felsőoktatásban, hogy a különleges képességekkel rendelkező hallgatók esetében egy központi felmérés keretében vizsgálják meg, hogy milyen támogatásra van szükségük. Ennél a kezdeményezésnél a hallgatók döntik el, hogy milyen támogatásra van szükségük, ha van egyáltalán, és az elvárt módon jelzik az ilyen támogatás iránti igényüket.
  • A személyre szabott támogatás módszere – a hallgatók nem vesznek részt kifejezetten rájuk szabott kurzusokon, ehelyett különböző modulokat teljesítenek, és saját maguk választják meg tanulási utukat és a kitűzött célokat.
  • A hallgatókat tanulmányaik során egy „tanulássegítő” támogatja, aki segít a felmerülő akadályok elhárításában és így nyújt támogatást a tanulási út követéséhez.
  • A tanároknak fel kell ismerniük a hallgatók egyéni tanulási stílusát, amelyet figyelembe kell venniük – ha lehetséges, olyan értékelési módszert kell alkalmazniuk, amelyben a hallgató bizonyságot tud adni a megszerzett tudásáról, és így teljesíteni tudja a modulban meghatározott tanulási eredményeket.
  • Önkéntes partnerségi program a hallgatók helyzetének még jobbá tételére – az általános hallgatókat felkérik, hogy a kezdeményezésben részt vevő hallgatókkal partnerséget kialakítva segítség a klubokban, ilyen-olyan társaságokban és egyéb szabadidős tevékenységekben való aktívabb részvételüket. Vannak, akik együtt tanulnak: ugyanarra az előadásra járnak, és így „tanulótársakká” válnak. Az önkéntesek egy felkészítésen vesznek részt, hogy megfelelően el tudják látni a partneri szerepet.
  • Külön erre a célra kialakított, az egyéni tanulási eredményeket rögzítő oklevél, hogy a hallgató által a tanulmányai során elért minden eredmény látható legyen. Az oklevél mellett a hallgató az összegyűjtött krediteket, az elvégzett modulokat, valamint az ír nemzeti képesítési keretrendszer szerinti évfolyamok, illetve szintek teljesítését részletesen bemutató bizonyítványt is kap.

A modell jó hatással volt a hallgatókra, társaikra és tanáraikra.

Számtalan előny a hallgatók szempontjából

A hallgatók több társadalom- és bölcsészettudományi területen különböző modulok elvégzésével egy hároméves képzés keretében fejezik be tanulmányaikat. A kezdeményezés kezdetén minden hallgató nagyon örült, hogy egyetemre mehet, de tele voltak aggodalommal is azt illetően, hogy mi vár járuk. Leginkább amiatt aggódtak, hogy hogyan találnak majd barátokat, és hogy képesek lesznek-e tanulmányaik elvégzésére. Az egyetemen való eligazodás is nehéznek bizonyult egyes hallgatók számára. Az első néhány hónapban ez nagyon sok erőfeszítést követelt tőlük, mert meg kellett tanulniuk, hogy hogyan intézzék önállóan a dolgaikat és hogyan működjenek együtt másokkal. Természetes segítők is akadtak, és barátságok is születtek, ahogy e hallgatók kapcsolati hálója egyre nagyobb lett. Ez jelentősen jobb élménnyé tette e hallgatók számára az egyetemet, és személyes, társasági és tanulmányi szempontból is könnyebbé tette mind az órákon, mind az órákon kívüli a tanulást.

Jó tapasztalatok az oktatóknak

A tanárok arról számoltak be, hogy ihletet kaptak pedagógiai gyakorlataik átgondolására. Az egyik tanár az alábbiakat mondta a hallgatókkal végzett munkáról:

„egyértelműen más megvilágításba helyezte a tananyagot, ugyanis minden héten azon tűnödtem, hogy hogyan tehetném azt relevánsabbá? Végül alaposan átgondoltam az általam tanított anyagot, és így közelítettem meg a kérdést: „így magyarázod el, a végén pedig ezt kell megtanulnunk belőle”.

Egy másik tanár szerint azok a hallgatók is jól jártak, akiknek nincs értelmi fogyatékossága: „Azt hiszem, azoknak a hallgatóknak is javára vált, akik velük egy órára jártak, mert így a helyükbe tudták képzelni magukat”.

A hallgatók abszolút értékelték az erőfeszítéseiket. Az egyik hallgató szerint a tanárokkal „nagyszerűen lehetett együtt dolgozni, [és] ez nagyon fontos” , mert ettől „felszabadultabbnak” és „magabiztosabbnak” érezték magukat az órákon.

Le kell számolnunk azzal a gondolattal, hogy a felsőoktatás nem az értelmi fogyatékossággal élőknek való

A kezdeményezés célja, hogy megteremtse az értelmi fogyatékosságal élő hallgatók számára a teljes körű egyetemi részvétel feltételeit. A kezdeményezésben részt vevő kilenc hallgató e tekintetben úttörőnek számít. Bíztak a Maynooth-i Egyetem e kezdeményezést végrehajtó csapatában, és segítettek a kezdeményezés kifejlesztésében, hogy azok az értelmi fogyatékossággal élő emberek, akik szeretnének egyetemre menni, ezt bárki máshoz hasonlóan megtehessék. Az egyetemi közösségben való részvételükkel és a konferenciákon és műhelytalálkozókon végzett fáradhatatlan közéleti munkájukkal e hallgatók megdöntötték azt a mítoszt, hogy az egyetem nem az értelmi fogyatékossággal élőknek való. Bebizonyították, hogy épp ellenkezőleg: az egyetem igenis nekik való, és megmutatták, hogy képesek fogalmat alkotni, kritikát megfogalmazni és saját ötletekkel előállni, és teljes körűen részt venni az egyetem életében.

 


Josephine Finn az EUCEN (az Európai Egyetemek Továbbképzési Hálózata) tagja és a Maynooth-i Egyetem Felnőtt- és Közösségi Oktatási Tanszékének (Department of Adult and Community Education) tanára

Saranne Magennis a Maynooth-i Egyetem Felsőoktatás-politikai Osztályának (Higher Education Policy Unit) igazgatója

Laura Burke a Maynooth-i Egyetem Felnőtt- és Közösségi Oktatási Tanszékének (Department of Adult and Community Education) tudományos segédmunkatársa

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn Share on email