chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Egyenlőség és befogadás a felnőtteknek szóló alapkészség-oktatásban

09/04/2018
by Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN PL LV MT EL FR DE IT ES SL RO HR

/hu/file/basic-skills-adult-educatorsBasic Skills adult educators

Basic Skills adult educators

 

David Mallows, az EPALE témakoordinátora arról értekezik, hogy a felnőttek számára alapkészségeket oktatók hogyan tehetik inkluzívabbá a felnőttkori tanulást.

 

A szakadék áthidalása felnőtteknek szóló alapkészség-oktatással

Az egyenlőség és a befogadás az Európai Hálózat az Alapkészségekért elnevezésű szervezet minden résztvevője számára alapvető kérdés. Sokunk úgy került erre a területre, hogy elköteleződött egy igazságosabb, egyenlőbb társadalom és azon meggyőződés mellett, hogy a felnőtteknek szóló alapkészség-oktatás fontos szerepet tölt be az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztés kezelésében. Az Egyesült Királyságban végzett kutatások és kohorszvizsgálatok többek között bebizonyították, hogy a gyenge alapkészségek és a társadalmi-gazdasági hátrányok szoros összefüggésben vannak egymással.

A legalacsonyabb szintű írástudással rendelkezők gyermekkorukban otthon viszonylag hátrányos helyzetűként éltek, mind gazdasági szempontból, mind az iskolai végzettségüket és a szüleik oktatáshoz nyújtott támogatását tekintve. A legalacsonyabb szintű írástudással rendelkezők családjai közül több család az összes család közül a legnagyobb valószínűséggel szembesült a hátrányok e formáival.

Bár tudvalevő, hogy az összefüggés nem ok-okozati, tisztességesen feltételezhető lenne, hogy a felnőttek alapkészség-fejlesztésének (a továbbtanulásuk, illetve a munkahelyi vagy az otthoni változásokhoz alkalmazkodásuk érdekében történő) támogatása hozzájárul a társadalmi-gazdasági csoportok közötti szakadékok csökkenéséhez; különösen akkor, ha az említett oktatási tapasztalattal a résztvevők társadalmi és kulturális tudatossága is növekszik.

 

A szakemberek értékes információkkal járulnak hozzá a megszólítást célzó szakpolitikákhoz

Annak biztosítása érdekében, hogy minden felnőtt egyenlő esélyt kapjon a megfelelő és a számára értékes tanuláshoz való hozzáférésre, mindenekelőtt szakpolitikai kötelezettségvállalásra van szükségünk. A kötelezettségvállalás teljesítése és az érdekelt felek fenntartható, hosszú távú partnerségekbe való bevonása az Európai Hálózat az Alapkészségekért (EBSN) elnevezésű szervezet és a tagjai feladata.

A tanároknak azonban gyakran nincs hatáskörük ahhoz, hogy részt vegyenek az általuk nyújtott felnőttoktatási kurzusok megszervezésére irányadó szakpolitikákban és megváltoztassák azokat. Egy olyan rendszer korlátain belül dolgoznak, amely felett kevés ellenőrzést gyakorolhatnak, és a véleményüket nem juttatják kifejezésre elég gyakran eszmecserék keretében.

A tanárok betekintést nyújthatnak a legnehezebben megszólítható tanulói csoportokba: azonosíthatják őket, és természetesen támogathatják őket a tanulási törekvéseikben. A tanulóik figyelmes meghallgatásával és igényeik megértésével kommunikálhatják a vezetés felé, hogy a tanulók mely területeken hátrányos helyzetűek, és változtatást javasolhatnak. A tanulók véleménye segíthet abban, hogy megértsük a tanulást akadályozó tényezőket (például gyermekgondozás vagy rossz közlekedési összeköttetések), valamint biztosíthatja, hogy a tanulási lehetőségeket ténylegesen azok számára értékesítsük, akik a leginkább igénylik azokat. A felnőttoktatásban részt vevő tanárok és más szakemberek jó helyzetben vannak a szükséges ismeretek megszerzéséhez.

 

A változás a tanteremben kezdődik

Személyre szabott megközelítés

A tanárok azonban a saját tantermükben (bármilyen tanulási környezetben) fejthetik ki a legtöbb hatást. Ebben az esetben az egyes tanárok sokat tehetnek annak biztosításáért, hogy minden tanulójuk hozzáférjen a tananyaghoz és tisztességes esélyt kapjon a sikerre. Ezek egyszerű dolgok, például biztosítani kell, hogy legyenek olyan egyértelmű viselkedési szabályok, amelyekről maguk a tanulók állapodtak meg, és ezt követően meg kell kérdőjelezni az esetlegesen negatív vagy diszkriminatív magatartásformákra vonatkozó véleményeket. A tervezés során a tanároknak át kell gondolniuk a tanterem sokféleségét, esetleg úgy, hogy meghatározzák azokat a lehetőségeket, amikor a tanulóknak különféle csoportokban együttműködve kell dolgozniuk, és mindenekelőtt úgy, hogy meggyőződnek arról, hogy a tanmenet és a csoporttevékenység megtervezésekor a tanulók az eltérő élettapasztalataikra hagyatkozzanak. A tanulási lehetőségek megtervezéséhez alkalmazott, egyénre szabott megközelítés alapvető jelentőségű az inkluzív tanterem megteremtéséhez.

Oktatási segédanyagok és értékelés

Az alkalmazott tanulási segédanyagok szintén kiemelkedő jelentőségűek: a tanulási segédanyagok egyszerűen nem diszkriminálhatnak egyetlen konkrét csoportot sem, és nem mutathatnak be kulturális sztereotípiákat – a tanulóknak saját magukat és a társaikat kell látniuk a foglalkozásokon használt segédanyagokban. Gyakran nem ez a helyzet a kereskedelmi forgalomban kapható, nagyon széles piacra tervezett segédanyagokkal.

Az egyenlőség és a befogadás természetesen nem csak a kulturális identitást érintő kérdés. A tanároknak meg kell győződniük arról, hogy különféle tanítási módszereket alkalmaznak annak biztosításához, hogy a különböző emberek eltérő tanulási módszereit elismerjék. Ezenkívül különféle értékelési módszereket kell alkalmazniuk ahhoz, hogy a tanulók számot adhassanak az általuk tanultakról. Az iskolai jellegű értékelések ijesztőek lehetnek olyan felnőttek számára, akiknek korábban negatív tapasztalataik voltak az oktatással kapcsolatban, és a tanároknak figyelembe kell venniük, hogy az esszék vagy írásbeli tesztek formájában végzett hagyományos értékelések a legigazságosabbak-e a tanulók előrehaladásának méréséhez és megértéséhez. A tanároknak mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy mindenki azt érezze, hogy a hozzászólásait értékelik, ez pedig megköveteli a tanártól, hogy proaktív módon inkluzív és támogató tanulási környezetet teremtsen és tartson fenn.

Biztos vagyok abban, hogy e cikk olvasói között sokan vannak olyanok, akik számára az egyenlőség és a befogadás alapvető kérdés, és abban is biztos vagyok, hogy velem együtt sokan osztják azt a meggyőződést, hogy a felnőtteknek szóló alapkészség-oktatás fontos szerepet tölt be az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztés kezelésében. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egy inkluzívabb társadalom megteremtéséhez nemcsak több és jobb lehetőséget kell biztosítanunk felnőtteknek szóló alapkészség-oktatásra, hanem a felnőtteknek szóló alapkészség-oktatásnak is a lehető leginkluzívabbnak kell lennie ennek megvalósításához.

 


David Mallows 30 év tapasztalattal rendelkezik a felnőttoktatásban tanárként, tanárképző szakemberként, vezetőként és kutatóként. Korábban a londoni UCL Institute of Education felnőttek írni-olvasni és számolni tudásával foglalkozó nemzeti kutatási és fejlesztési központjának kutatási igazgatója volt, jelenleg életvezetési készségekért felelős témakoordinátorként képviseli az EPALE-nél az Európai Hálózat az Alapkészségekért elnevezésű szervezetet.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 9/9 megjelenítése
  • Revita Zariņa képe
    Pēc raksta rodas daudz pārdomu. Piekrītu autoram, ka cilvēka prasmju līmenis bieži saistīts ar cilvēka sociālekonomisko stāvokli. Man rodas jautājums, kā mudināt šos cilvēkus apmeklēt mācības! Esmu saskārusies ar situācijām, kur cilvēkiem tiek piedāvāta iespēja izglītoties, bet viņi tam neredz nekādu jēgu, viņi to negrib. Šādās ģimenēs, kurās aug bērni šādu attieksmi pret izglītību manto arī bērni. Bieži šiem bērniem izglītības iestādē ir grūti iemācīt daudzas lietas, jo viņiem jau ir izveidojusies attieksme, kura mantota no viņu vecākiem!
  • Alfrēds Mežulis képe
    Man šķiet, ka tas ir smalks un apjomīgs process — ir jādomā nevis kā mudināt indivīdu mācīties, bet gan kā pamudināt visu atbilstošo sabiedrības daļu novērtēt izglītības nozīmi un aktualitāti. Šķiet, ja sabiedrība domās par mācībām kā par prioritāti, tad arī dažiem no vecākiem mantotie uzskati lēnām, bet pamatīgi mainīsies, un tad būs jādomā nevis par to, kā piedabūt mācīties, bet gan par to, ko un kā labāk mācīt.
  • Lelde Nakurte-Ruņģevica képe
    Piekrītu raksta autoram, ka viņa prasmju līmenis bieži arī nosaka kāds ir cilvēka sociālekonomiskais stāvoklis. Diemžēl, cik esmu novērojusi, cilvēki, kuriem ir zems sociālekonomiskais stāvoklis īsti nevēlas savu dzīvi mainīt, jo viņam ir labi tāpat. Ko viņam mainīt? Pabalsti viņam tiek piešķirti un viss ir labi. Bēdīgākais, ka šajās ģimenēs aug bērni un viņi redz kāda ir vecāku attieksme pret izglītību un darbu. Svarīgi ir, lai jaunā paaudze nekļūst par tādiem pašiem kā viņu vecāki. Bērniem ir svarīgi iemācīt izglītības un darba nozīmīgumu. Ir svarīgi, lai viņi saprastu, ka gan pamatprasmes, gan jebkuras citas prasmes, kuras dzīves laikā viņš iegūs, nāks tikai viņam par labu un nodrošinās labākus dzīves apstākļus nākotnē.
  • Jānis Kairišs képe
    Piekrītu raksta autora par to, ka ir svarīgs šādu apmācību saturs un veids, kā tas tiek novadīts un izvērtēts. Nereti gadās kursi, pēc kuru apguves no izglītojamiem var dzirdēt tādas atsauksmes, kā, piemēram, apmācības nebija sasaistītas ar reālas dzīves situācijām, pasniedzēji nebija ieinteresēti mūs apmācīt, bet dara to "ķeksīša pēc". Pēc šādu kursu apmeklējuma var rasties negatīvas asociācijas ar apmācību programmām. Lai no tā izvairītos, ir svarīgi pasniedzējam izveidot mūsdienīgus un uz reālas dzīves situācijām balstītus kursus, kuros ikviens var brīvi izteikt savu viedokli vai pieredzi, lai grupā veidotos viedokļu apmaiņa, kā arī padomāt par to, lai zināšanu pārbaude nenotiktu vienveidīgi, bet gan ar dažādām metodēm, jo katrs esam atšķirīgi un katram ir sava tuvākā metode, kā mācīties, gan arī kā pārbaudīt zināšanas. Vissliktāk ir tad, kad pasniedzējs neuzklausa citu viedokli, ja tas nesakrīt ar pasniedzēja, līdz ar to zūd vēlēšanās izteikties - nejūties novērtēts un saklausīts. Izglītoti cilvēki rada izglītotus cilvēkus. Ja indivīdam nav svarīga izglītība, kāpēc gan tā būtu svarīga bērnam? Izglītojamies un izglītojam apkārtējos!
  • Elīna Kairiša képe
    Labdien, 
    Pēc šī raksta izlasīšanas rodas pārdomas par sabiedrības izglītības līmeni un kādēļ bērni mūsdienās aizvien mazāk un mazāk vēlas mācīties un uzzināt jaunu. Protams, ka nevar turpmāk rakstīto pieņemt kā 100% patiesību, taču šķiet, ka tas varētu likt aizdomāties. 
    Vecāki un viņu bērni ir cieši saistīti, vismaz veselīgā ģimenē tā vajadzētu būt. Ja vecākam nav pārāk liela izpratne par izglītības iegūšanu, prasmju racionālu un jēgpilnu pielietošanu, tad arī viņu bērniem tas nešķiet tik svarīgi. Esmu matemātikas skolotāja bērniem 6.klasē un esmu piedzīvojusi gadījumu, kad skolēns apgalvo, ka nav vajadzīgs aprēķināt, cik kvadrātcentimetru ir nepieciešams aplīmēt ar tapetēm (konkrētajā uzdevumā) tikai tādēļ, ka viņa mamma tā nedara. Skolēna ģimenē vecāki aiziet uz veikalu, nopērk nepieciešamo daudzumu uz sajūtām, ja paliek pāri noliek pagrabā vai kādā "stūrī" un par lieki iztērēto naudu nesatraucas. Šis varbūt ir tāds primitīvs piemērs, taču, manuprāt, ļoti spilgts, jo parāda ciešo saistību starp bērna viedokli un viņa vecāku viedokli. Skolēnam zūd motivācija mācīties, jo vecāks neprot dzīvē pielietot laukuma aprēķināšanas būtību. Ar šī piemēra palīdzību vēlējos akcentēt, cik būtiski ir vecākiem izprast pamatskolas sniegtās prasmes (pamatprasmes), lai viņu bērniem arī būtu vēlme izprast šīs lietas. 
    Pati esmu pārliecināta, ka mūžizglītība ir vienīgais variants attīstīties, pilnveidoties un nedegradēties. Pieaugušajiem būtu nepieciešama arī darba, sabiedrības vide, kura liecina, ka nepieciešams sevi pilnveidot, iegūt jaunu pieredzi, apskatīt jaunas metodas un iepazīties ar cita veida praksi jeb kādā jomā. 
  • Rolands Marcinkevics képe
    Ideja laba, tomēr jāņem vērā, ka pieaugušajiem jau šobrīd ir dažādas iespējas pilnveidot savas prasmes pieaugušo tālākapmācībā. Protams šo iespēju izmanto galvenokārt tie pieaugušie, kuri jau ir izglītoti un vēlas sevi pilnveidot, viņus papildus pamudināt nav nepieciešams. Esmu sastapies ar cilvēkiem, kuriem tiek piedāvāts apgūt šādu pamatapmācību, ko apmaksā darba devējs, piedāvājot pēc apmācībām stabilu darbu, tomēr pieaugušais atsakās, jo vieglāk dzīvot sevi arī turpmāk nepiepūlot.
    Daudz svarīgāk šobrīd būtu iesaistīt tieši skolēnus savu prasmju apzināšanā un dzīves izveidošanā, lai neveidotos vēl viena paaudze, kas šo nevienlīdzību vēl vairāk palielina. Un tikai tad, kad visi bērni un jaunieši būs iesaistīti, izglītosies un sapratīs izglītības nozīmi, var sākt apmācīt pieaugušos. Savādāk tā ir kā cīņa ar vējdzirnavām - mēs apmācām pieaugušos, kuri līdz šim nav apguvuši pamatprasmes, bet brīdī, kad tas ir izdarīts, ir izaugusi jauna paaudze, ar kuru jāsāk apmācība no sākuma...
  • Guna Brenda Pogule képe
    Pilnībā piekrītu Rolandam par salīdzinājumu ar vējdzirnavām un sekojošo paskaidrojumu. Vissvarīgāk ir pievērsties jaunajai paaudzei, lai tā veidotos ar īstajām dzīves vērtībām un nodotu tās saviem bērniem. Jāatzīst, ka arī skolotājs visvairāk savu audzēkni var ietekmēt kā bērnu un jaunieša gados, jo tieši tajā vecumā viss vēl ir priekšā un personība tikai veidojas. 
    Vai pasniedzējs/skolotājs spēj ietekmēt jau pieaugušu cilvēku? Mani māc šaubas. Ja vien šis cilvēks ir tiešām motivēts izmainīt savu dzīvi vai pasniedzējs pamanās pateikt/parādīt kaut ko, kas otram liek aizdomāties. Vai tas notiek gana bieži, nezinu.
    Neesmu arī pārliecināta, vai ir iespējams piesaistīt tieši tos cilvēkus, kuru sociālais stāvoklis ir zemāks un kuriem būtu nepieciešama pamatprasmju izglītība. Ideja tiešām ir laba, bet realizēt to ir grūti.
  • Etelberto Costa képe
    Hello. To enter the discussion from Portugal maybe i pick up this first point: 

    Change starts in the classroom! Maybe not (of course if only considering School environment we can agree).

    Family and the society is the critical point. There persists a far distance of inclusion of adults coming for instance from the VET courses or the NEET's more! 

    For nex week discussions: what is meaning for "classroom".! Adults learn more and better trough informal learning (EU papers emphasize that) and specially when joining networks and social media contexts.
    Only to put in question and not to forgot for next week discussions. The digital divide is the critical point for exclusion and inequality for the next years...not in the future, but nowadays happening.     

  • Elena Trepule képe
    All adults despite their background need to feel that their experience is valued and may be a source of learning. We, adults, tend to see our own experience as the core of our identity. So if a teacher is neglecting my experience I feel he is neglecting the very me indeed. Inspiring teachers may help learners to see their experience as something of value...