chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

EPALE – hosszabb értekezések: A kulturális örökség jelentősége az egész életen át tartó tanulás szempontjából (interjú Friederike Fankhänellel)

31/01/2018
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN FI PL HR FR ET NL

/en/file/art-nouveauArt Nouveau

Art Nouveau

 

Friederike Fankhänel a hamburgi Szépművészeti és Iparművészeti Múzeum (Museum für Kunst und Gewerbe Hamburg – MKG) művészetekkel és formatervezéssel foglalkozó múzeumpedagógusa. Az emberiség történelmének 4 000 évéből származó, hozzávetőleg 500 000 tárggyal az MKG az egyik legnagyobb befolyást kifejtő európai szépművészeti és iparművészeti múzeum. Az 1877-ben megnyitott MKG az emberi kreativitás figyelemre méltó történetét meséli el. A kiemelkedő gyűjtemények az ókori művészettől a kortárs művészetig terjednek, és az európai, az iszlám és a kelet-ázsiai kulturális régiókat ölelik fel. Friederike megosztotta a kulturális örökség egész életen át tartó tanulásban betöltött szerepével kapcsolatos gondolatait, és beszélt arról, hogy hogyan profitálhatnának valamennyi korcsoport tagjai az MKG tevékenységeiből.

 

Tudna mesélni az MKG-nél betöltött szerepéről?

Vizuális kommunikációval kapcsolatos háttérrel és szabadfoglalkozású formatervezőként és művészetpedagógusként szerzett tapasztalattal az MKG művészetpedagógiai és formatervezés-oktatási részlegénél dolgozom. Tárlatvezetéseket, műhelyfoglalkozásokat, interaktív pontokat, különböző tájékoztatási projekteket és digitális tartalmakat dolgozunk ki a múzeum gyűjteményeihez és szakosított kiállításaihoz. Segítséget szeretnénk nyújtani a látogatóinknak abban, hogy személyes kapcsolatot teremtsenek a kulturális örökségükkel, emellett arra szeretnénk inspirálni őket, hogy használják fel azt saját elméleti, kutatási és kreatív munkájukhoz. A múzeum tevékenysége elérhető a Studio MKG elnevezésű online archívumban.

/en/file/studio-mkgStudio MKG

Studio MKG
A Studio MKG elnevezésű archívumban a felhasználók követhetik a Szépművészeti és Iparművészeti Múzeumban folyó oktatási tevékenységeket

 

Véleménye szerint a kulturális örökség milyen szerepet játszhat az egész életen át tartó tanulásban?

Természetesen ott a művészettörténeti tájékoztatás szintje, amely támogathatja az egyén formális oktatását. Ugyanakkor a kultúrtörténet – mint nyitott rendszer, mint több évezrednyi csere és átalakulás történetének – alaposabb megértése segítséget nyújthat annak tágabb megértésében, hogy hogyan működik mai világunk, és hogyan kezelhetjük annak problémáit.

Ha múzeumokról esik szó, egy kiállítás nem lineáris közege igen rugalmas a különböző tanulási környezetek esetén: lehetővé teszi, hogy az ember a saját ütemében járjon körbe, maga alakítsa ki a saját útvonalát a tartalmak felfedezésével, maga szemlélődjön, vagy csoportban folytasson vitát vagy rajzoljon.

A kulturális örökség számos területen keresztül is inspirálhat: miért ne használhatna az ember egy művészeti kiállítást az idegen nyelvi készségeinek gyakorlására, illetve miért ne süthetne rokokó vagy art déco mintás süteményt. A nyilvánosan hozzáférhető képek oktatási, kreatív és kereskedelmi összefüggésben való közvetlen újrafelhasználásának esélyét még mindig alulbecsülik, ez azonban oktatási és társadalmi hatást is kifejtő, izgalmas projekteket fog eredményezni.

 

Milyen tevékenységeket szervez a múzeum a helyszínen az egész életen át tartó tanulást támogató forrásaival?

A szecessziót bemutató kiállításunkhoz nyomtatott, egyszerű nyelvezetű tárlatvezető füzetet kínálunk. A látogatók az egyes termekben könnyen felismerhető, illusztrált minták segítségével tájékozódhatnak a kiállításon. A kis füzet hangsúlyt helyez a művészekre és a híres mintáik mögöttes indokaira is, a szecessziós műtárgyainknak megfelelő mázas és üvegtechnikával készült kerámiacsempék pedig lehetővé teszik a gyűjteményünk gyakorlatorientált, tapintható megközelítését.

/en/file/art-nouveau-mkgArt Nouveau MKG

Art Nouveau MKG
Szecessziós belső terek díszítései, egyszerű nyelvezetű tárlatvezető füzettel. A mázas csempék jellemzően segítenek a látogatók szecessziós csempékből álló hatalmas gyűjtemény iránti érdeklődésének felkeltésében. Képek: Múzeumbelső: © MKG, a többi: CC BY-SA-4.0

A múzeum egyik kiemelt tárlata „A világ vallásai. Buddhizmus, judaizmus, kereszténység, iszlám” című tárlatunk. Az egyházi és világi műtárgyakat egyaránt tartalmazó gyűjteményünk a négy világvallás különbségeit és kölcsönös egymásra hatását dokumentálja. A résztvevők a munkacsoportunk egyik művészet- és kultúrtörténészével együtt olyan kifejezéseket vitatnak meg, mint a „Paradicsom” vagy a víz jelentése a különböző vallási hitrendszerekben.

Az MKG-nál ezenkívül a látogatókat kalligráfiai, manga rajzolási, ékszertervezési készségeik gyakorlására és stop-motion technikájú animációk készítésének gyakorlására invitáljuk. Az interaktív tapasztalatokat nagyon fontos, intuitív és önbizalom-fejlesztő megközelítésnek tartom a kulturális örökséggel való szoros kapcsolat kialakításához, ugyanakkor az ismeretek és a technikák életben tartására kínálkozó lehetőségnek is.

 

És mi a helyzet a világhálón?

Múzeumunkat 1877-ben alapították a formatervezési minták helyi diákoknak és iparművészeknek szánt gyűjteményeként. Még napjainkban is osztjuk ezt az elképzelést, azzal a különbséggel, hogy a célunk a szakmájától, az életkorától vagy a képességeitől függetlenül valamennyi látogató inspirálása, sőt inspirálni kívánjuk virtuális látogatóinkat is – azokat a világ bármely pontján élő embereket, akik esetleg soha nem jönnek el a fizikai múzeumba, de felhasználják az általunk kínált tartalmakat a digitális világban.

Ezt a koncepciót követve olyan online projekteket hozunk létre, amelyek többet jelentenek a kiállításainkra felkészítő vagy az azokról való elgondolkodást szolgáló eszköznél: legyen szó akár a Stilbrise elnevezésű divatblogról, amelyben a látogatóinkat és a divattal kapcsolatos kijelentéseiket mutatjuk be, legyen szó akár az I. világháborús propagandára vonatkozó, a hamburgi helyi közösségtől gyűjtött anyagokat tartalmazó, Propaganda1418 elnevezésű dokumentációról, vagy legyen szó a Bewegte Jahre elnevezésű, legújabb és legnagyobb projektünkről.

A Bewegte Jahre (Mozgalmas évek) című kiállításon egy fiatal hamburgi szépirodalmi újságíró, Christian Heller útinaplójába merülünk bele, és a különböző kulturális központokba, például Bécsbe, Párizsba és Glasgow-ba 1897 és 1916 között tett utazásait követjük nyomon. Olvashatunk Heller és a szecessziós mozgalom fontos művészei és formatervezői közötti találkozásokról, valamint az új társadalomról alkotott jövőképükről. Felfedezhetjük a korszak Hamburgra és az MKG figyelemre méltó szecessziós gyűjteményének történetére kifejtett hatását is. Az Europeana gyűjteménynek, a Sammlung Online elnevezésű, saját digitális gyűjteményünknek, valamint a galériákat, könyvtárakat, levéltárakat és múzeumokat tömörítő GLAM-szektor egyéb intézményeinek köszönhetően számos, nyilvánosan hozzáférhető eredeti kép, videó és idézet segítségével életre tudjuk kelteni a korszakot az interneten. A napló hanganyag-változatot, képernyőolvasó programokhoz szánt részletes képleírásokat és egyéb akadálymentességi elemeket, valamint gondozott linkeket tartalmaz, és a digitalizált tárgyaink Pinteresten való közvetlen megosztását is lehetővé teszi.

/en/file/bewegte-jahreBewegte Jahre

Bewegte Jahre

A „Bewegte Jahre” című kiállítás a szecessziós mozgalmat és a művészeit mutatja be naplóregény formájában.

 

Hogyan dolgozik az Europeana Gyűjteményekkel, és Ön szerint milyen lehetőségek rejlenek benne az egész életen át tartó tanulás szempontjából?

Először is az Europeana és az online prezentációi döntő inspirációt jelentettek számunkra egy olyan szerkesztési formátum kidolgozásához, mint a digitális adatok felhasználásával készült „Bewegte Jahre” című kiállítás. A képszerkesztés során az Europeana átjáróként szolgált a digitalizált gyűjteményekkel rendelkező európai GLAM-intézmények széles köréhez – a dokumentumaink kb. egyharmada érhető el az Europeanán keresztül.

A tavaly áprilisban elindított folyóiratunk szintén tökéletesen illeszkedett az Europeana szecessziós évadjához és kiállításához. Az MKG digitalizált műalkotásai közül sok szerepel a Szecesszió – egyetemes stílus portálon, és szerencsére lehetőséget kaptam arra is, hogy a „Bewegte Jahre” című kiállítást vendégbejegyzésben bemutassam.

Ami a jövőt illeti, azt kívánom, hogy több múzeum ossza meg az online gyűjteményeit és járuljon hozzá az Europeanához, hogy a pedagógusok és az inspirációt keresők számára megkönnyítsék a kulturális örökséghez való hozzáférést, még akkor is, ha nem archiválási szakértők. Ebben az összefüggésben hangsúlyozni szeretném a Creative Commons-licencek kiadásának jelentőségét is. Minden olyan dokumentum, amelyhez könnyen és jogdíjmentesen hozzáférhettünk, rengeteg idő- és pénzmegtakarítást jelentett számunkra, és így a jövőbeli projektek során más felhasználók számára is idő- és pénzmegtakarítást fog jelenteni. Ahhoz, hogy megőrizzük létjogosultságunkat a jelen korban, amelyet a saját kezdeményezésű digitális tanulás és az oktatásra rendelkezésre álló költségvetések szűkössége jellemez, a digitalizált tartalmak hozzáférhetősége és ismertsége egyre fontosabbá fog válni valamennyi kulturális intézmény számára. Az Europeana mindkettőhöz nagyszerű platform.

 

Mit terveztek 2018-ra az egész életen át tartó tanulás vonatkozásában?

A különféle szakosított kiállításokkal kapcsolatos munkánk mellett 2018-ban azt tervezzük, hogy egyesítjük a „Sammlung Online” elnevezésű digitális gyűjteményünket és a kreatív, gyakorlatorientált ajánlatainkat. A nyilvánosan hozzáférhető képeinkre épülő iparművészeti oktatóprogramokat szeretnénk közzétenni, és azokat egy helyszíni műhelyfoglalkozás keretében szeretnénk bemutatni. Reméljük, hogy ez párbeszédet fog elindítani az iparművészek és a világ összes MKG-rajongója között, és hogy a látogatóink (vagy a felhasználóink) is felvetik a saját ötleteiket.

/en/file/mkg-sammlung-onlineMKG Sammlung Online

MKG Sammlung Online

Képaláírás: Az „MKG Sammlung Online” gyűjteményből származó, nyilvánosan hozzáférhető képek segítségével, kézzel készített képeslapok. Kép: CC BY-SA-4.0

 

Nagyszerű tapasztalatokat szereztünk azokkal a hosszú távú, iskolai projektekkel, amelyek keretében a diákok például leírták a saját elbeszélésüket a múzeumról vagy a divatot bemutató kiállításunk alapján formatervezést és hímzést tanultak. Az MKG célja, hogy e tapasztalatokat felhasználva egy olyan struktúrát hozzon létre, amelyben bármely életkorú látogatót – akár magánszemélyeket, akár csoportokat, akár családokat – rövid és hosszú távú múzeumi vagy múzeumon kívüli kutatási projektekre, kreatív foglalkozásokra és stúdiókba invitálhatunk.

 

Friederike Fankhänel’s honlapja

Olvassa el az EPALE cikkét Europeana: Kulturális gyöngyszemek az egész életen át tartó tanuláshoz

 

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 1/1 megjelenítése
  • Filomena Montella képe

    Cosa serve la letteratura per gli adulti?

    Il mio discorso parte dalla pagina introduttiva delle Lezioni americane di Italo Calvino: «La mia fiducia nella letteratura consiste nel sapere che ci sono cose che solo la letteratura può dare con i suoi mezzi specifici»[1]. Qualche anno prima lo stesso Calvino aveva scritto: «I classici sono libri che esercitano un’influenza particolare sia quando s’impongono come indimenticabili, sia quando si nascondono nelle pieghe della memoria mimetizzandosi da inconscio collettivo o individuale. [...] I classici sono quei libri che ci arrivano portando su di sé la traccia delle letture che hanno preceduto la nostra e dietro di sé la traccia che hanno lasciato nella cultura o nelle culture che hanno attraversato (o più semplicemente nel linguaggio e nel costume). [...] D’un classico ogni rilettura è una lettura di scoperta come la prima. [...] I classici servono a capire chi siamo e dove siamo arrivati e perciò gli italiani sono indispensabili proprio per confrontarli agli stranieri, e gli stranieri sono indispensabili per confrontarli agli italiani»[2].

    Concetti facili per chi come me è sempre stata pronta a leggere i classici. Tuttavia, come far capire ciò ad un studente adulto che ha lasciato la scuola da molto tempo e che non ha mai avuto modo di confrontarsi con un classico? Come rispondere alle domande di questi studenti adulti che, a volte anche tristi e delusi dalla vita, ti dicono che non hanno tempo di leggere niente, che quando leggono si annoiano e che sono diffidenti sul valore della letteratura?

    Mi armo di tanto coraggio e imposto la mia didattica consapevole che insegnare la letteratura italiana sui classici significa aprirsi nei confronti di quella che Erich Auerbach, nel 1952, definì la Weltliteratur[3]; in questo modo, “butto” letteralmente i miei alunni sui testi letterari, al fine di prepararli non sul piano scolastico, ma per stuzzicarli, visto che hanno già alle spalle un’esperienza personale di formazione umana e professionale, sul piano civile, anzitutto etico e di conseguenza politico. Quindi, attraverso lo studio della letteratura e dell'arte, invito  i miei alunni ad approfondire quello che ancora Auerbach definì «lo studio della realtà del mondo»[4].

    Considerate queste premesse, presento la letteratura e i suoi testi, facendo emergere la percezione critica dell'alterità del nostro passato, della sua irriducibile differenza, per conservare la memoria storica di una communitas, di un bene comune che è insieme lingua, tradizione culturale, universo letterario e artistico. «Scommettere sui classici», scrive Luca Serianni, «significa pensare che abbiano ancora qualcosa da dirci; e che ce lo dicano, finché è ancora possibile comprenderla, nella lingua in cui sono stati scritti, ossia con la loro voce»[5].

    Ai miei alunni insegno che la letteratura va colta nella sua natura più profonda, come «funzione esistenziale», come «ricerca di conoscenza» (sono ancora le Lezioni americane)[6].

    Tuttavia, fin dal primo giorno di scuola, sono onesta con questi alunni che hanno abbandonato da tempo i banchi di scuola.

    Spiego loro, come afferma il prof. Corrado Bologna, che la letteratura, certo, non riesce mai a rispondere a quell’esigenza radicale che Carlo Emilio Gadda definiva come urgenza di «mettere in ordine il mondo»[7]. Non metterà mai veramente “in ordine” il mondo, non riuscirà mai a realizzare un paese migliore. Confesso loro con le parole del prof. Bologna che «la letteratura si offre, invece, quale perfetto dispositivo di accoglienza, entro un sistema coerente di significato, dell'infinita molteplicità di dettagli irrilevanti che si disseminano nella “liquida” vita quotidiana. Essa riesce a dare parola al bisogno di ordine nella visione della realtà proprio portando alla luce la grande disarmonia che vi domina, offrendo una voce consistente, coerente, all’incoerenza e al caos della vita, mostrando come cose infinitamente diverse possono convivere ed entrare in contatto senza mai rinunciare alla propria specificità, nella complessità del sistema»[8].

    In questa prospettiva, insegnare ad amare la letteratura comporta necessariamente che ci sono cose che non si “imparano”, che ci sono “competenze” rispetto alle quali saremo sempre “incompetenti”, perché non si “acquistano”, non si “comprano”, ma si gustano, si vedono, si ascoltano, si fiutano, si assaporano.  Come ancora afferma Bologna: «la letteratura fa sì che due più due dia cinque, un passo più a nord del confine della realtà che impone il quattro; essa esercita ad attraversare confini, offrendo al lettore la forza per riportare nello spazio dell'identità, individuale o collettiva, il progetto utopico ma non irrealizzabile di un futuro diverso»[9].

    Spiego, inoltre, che insegnare letteratura non può voler dire addestrare principalmente a leggere la lingua dei classici per imparare a riprodurla. Insegnare letteratura, ragionando sui testi dei grandi classici, significa “far venir fuori” (è questa l’idea dell’educare) dagli allievi, e ancor più dagli allievi adulti, un'avvertita capacità di elaborazione intorno ai procedimenti logico-argomentativi del pensiero umano nella sua forma più alta e limpida. «Significa esercitare a sentire nella pagina del grande classico la perturbante originalità di un punto di vista che guarda alle radici dell'esistenza, a riconoscervi la forza innovativa che il classico conserva e può ancora trasmettere grazie alla “radicalità”, appunto, della sua visione del mondo rivoluzionaria. Significa plasmare una consapevolezza della necessità, ma al contempo della parzialità, di ogni “competenza” tecnica, creando invece uno spirito critico, cioè una distanza interiore capace di riscattare la profondità dello sguardo, del punto di vista ermeneutico, nel senso più completo del termine. Significa far maturare nei discenti la capacità di commisurare l'infinita, imprendibile varietà delle cose e delle esperienze con l'irriducibilità dei limiti umani, far cogliere la fatica, il travaglio della lingua dei classici mentre “cerca la parola” per dire l'umanità come progetto di futuro e nel contempo come limite irriducibile. Questa fatica, questo esercizio di complessità, imprime uno slancio antigravitazionale verso una visione del mondo diversa, molteplice, innovativa, scandita nel senso della storia e del recupero delle radici di una civiltà con la leggerezza con cui Calvino apre le Lezioni americane»[10].

    Nella prospettiva fin qui tratteggiata, quindi, il primo problema da affrontare è come far appassionare al testo gli alunni adulti.

    L’unico mezzo possibile è unicamente passare attraverso il godimento profondo del piacere del testo, dell'avventura conoscitiva ed esistenziale dell'incontro con l'universo perturbante dei grandi classici, e solo così sono riuscita pienamente a far amare la letteratura.

    Al di là di qualsiasi basilare acquisizione di competenze linguistiche e tecnico-esegetiche è sempre necessario far sentire con profondità e autenticità agli alunni adulti, per i quali il testo è lontanissimo dalla loro realtà quotidiane, la carica etica di memoria, di energia, di piacere, di stupore, che fa della letteratura un elemento fondamentale per la vita stessa dell’individuo.

    Per concludere, insegnare letteratura italiana non è solo insegnare “la lingua”, né solo “la letteratura”, ma mostrare e far amare l'intera “civiltà italiana”, tutta la civiltà che dal nostro Medio Evo è ancora tangibile nelle piazze dei nostri comuni, nei nostri modi d'essere e di agire, di vivere, di pensare.

    Ai miei alunni insegno con forza che la nostra civiltà, attraverso la nostra lingua, attraverso la nostra letteratura, deve continuare ad essere orizzonte e bussola, consolazione e riscatto dell'umano, di fronte a chi «cerca di ridurci a bestie», se non portandoci alla morte fisica, di certo soffocando lo spirito di comunità, la democrazia, la condivisione dei progetti e dei sogni, cioè del futuro. E se «noi bestie non dobbiamo diventare», «per vivere è importante sforzarci di salvare almeno lo scheletro, l'impalcatura, la forma della civiltà»[11].

     



    [1] I. Calvino, Lezioni americane. Sei proposte per il prossimo millennio, Milano, Garzanti, 1988, p. 1; poi in Id., Saggi 1945-1985, a cura di M. Berenghi, 2 tomi, Milano, Mondadori, 1995, p. 629.

    [2]  Id., Perché leggere i classici (1981), in Id., Perché leggere i classici, Milano, Mondadori, 1991, pp. 11-19 (alle pp. 13- 14, 15 e 19), poi in Id., Saggi 1945-1985 cit., pp. 1816-1824 (alle pp. 1818-1819, 1824).

    [3] Cfr. E. Auerbach, Philologie der Weltliteratur (1952), in Id., Gesammelte Aufsätze zur romanischen Philologie, Francke, Bern 1967, pp. 301-310; trad. it. Philologie der Weltliteratur - Filologia della letteratura mondiale, Book editore, Castel Maggiore (Bologna) 2006 (con il testo tedesco a fronte).

    [4] E. Auerbach, Philologie der Weltliteratur. Filologia della letteratura mondiale cit., p. 37 (la formula originale è: «Erforschung der Weltwirklichkeit»).

    [5] L. Serianni, L'ora di italiano. Scuola e materie umanistiche, Laterza, Roma-Bari 2010, p. 106.

    [6] I. Calvino, Lezioni americane, cit., p. 28; in Saggi 1945-1985, cit., p. 653 (da qui anche la frase virgolettata che segue).

    [7] C. E. Gadda, Meditazione milanese, a cura di G. C. Roscioni, Torino, Einaudi, 1974, p. 172, I stesura, cap. XIII, La categoria, rr. 157-158; poi in Id., Scritti vari e postumi, a cura di A. Silvestri, C. Vela, D. Isella, P. Italia, G. Pinotti (“Opere di Carlo Emilio Gadda” ed. diretta da D. Isella), V*, Milano, Garzanti 1993, p. 735.

    [8] Corrado Bologna, La letteratura come visione del mondo (Napoli, 25-27 ottobre, Convegno sul tema: Insegnare Lingua e Letteratura italiana nei nuovi Licei e Istituti superiori).

    [9]  IDEM

    [10] IDEM

    [11] P. Levi, Se questo è un uomo (1958), in Id., Opere complete, a cura di M. Belpoliti, con Introduzione di D. Del Giudice, 2 voll., Torino, Einaudi, 1997, I, p. 35.