chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

Blog

EPALE – hosszabb értekezések: Sikerből otthonteremtés – interjú a börtönszínházról Hannele Martikainen rendezővel

31/07/2018
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN DE LV FI SV SL EL FR IT ES PL SR

/hu/file/prison-education-theatrePrison education theatre

Prison education theatre

A foglyok számára forradalmi tapasztalatot hozhat a színházi produkcióban való sikeres részvétel – véli Hannele Martikainen, tapasztalt börtönszínházi rendező. E siker előfeltétele a meredek tanulási görbéjű elköteleződés kialakításának folyamata.

„Úgy vélem, a foglyok többsége otthontalan. Nem fizikai házról vagy gyermekkori otthonról beszélek. Az életben érzett mély otthontalanság érzésére gondolok, amely a helyzetükhöz vezetett.”

Hannele Martikainen színházi rendező, az elmúlt tíz évben foglyokkal dolgozott börtönszínházi projekteken. Noha eredetileg soha nem állt szándékában, hogy az alkalmazott dráma területén építsen karriert, a rendezőnő jelenleg a börtönszínház művelőinek élvonalába tartozik szülőhazájában, Finnországban. Az, hogy egy évtizeddel ezelőtt elvállalt egy egyszeri megbízást egy börtönben, börtönszínházi produkciók figyelemre méltó sorozatához és azoknak a tanulási folyamatoknak a megértéséhez vezetett, amelyek a börtönszínházat hatásos rehabilitációs és tanulási eszközzé teszik.

„A foglyok otthontalanok, de a munkánk otthont biztosíthat számukra – folytatja. – Valamiben – gyakran először – sikeresnek lenni olyan, mint az otthon, ahová az ember visszatérhet.”

/hu/file/hannele-martikainenHannele Martikainen

Hannele Martikainen

Hannele Martikainen színházi rendező több mint egy évtizede rendez foglyokkal börtönszínházi projektekben. Fotó: Jukka Kotkanen

A színház transzverzális készségeket alakít ki a társadalom számára

A börtönszínház olyan folyamat, amelyben foglyok önkéntes csoportja egy-egy színdarabot vagy színielőadást színházi szakemberek irányításával próbál és visz színpadra. Ezek a projektek gyakran közfinanszírozásúak, és érthető módon a büntetés-végrehajtási hatóságokkal szoros együttműködésben zajlanak. Martikainen a Taittuu elnevezésű, nem kormányzati szervezetként működő, a büntetőjogi szankciókkal foglalkozó finn ügynökség által támogatott börtönszínházban dolgozik.

Hannele Martikainen ismét ilyen próbaidőszak kellős közepén van, ezúttal egy kelet-finnországi zárt büntetés-végrehajtási intézet foglyaival. A foglyok finn népmesék alapján írják a saját szövegkönyvüket. A téma: falusi idióták. A premiert szeptemberre tervezik.

A fogvatartottak összes rehabilitációs és tanulási formája közül mi adja a színház értelmét Martikainen szerint?

„Az együttműködés, a kommunikáció és a kompromisszumkészség mind a színház sarokkövei. Bárki, aki színházi produkcióban vesz részt, elkerülhetetlenül szembesül ezekkel a témákkal, amelyek a foglyok esetében a civil élethez fontos transzverzális készségek” – állítja a rendező.

Ezek a készségek nem hullanak egyszerűen a foglyok ölébe. Mindehhez szükség van arra, hogy a fogoly-színészek elköteleződjenek az egész produkció iránt, ez viszont szükségessé teszi a bizalom megtanulását, amellyel az elítéltek esetleg küzdhetnek. Szerencsére ez is egy olyan készség, amely gyakorolható, azaz próbálható.

„A bukáshoz való bátorság szintén olyasmi, ami elengedhetetlen a művészet folyamatához. Ez mindössze gyakorlat általi tanulás. Ezen a téren John Dewey híve és a tapasztalat-alapú oktatással kapcsolatos gondolatainak követője vagyok” – fűzi hozzá Martikainen.

A fogvatartottak önmagukról alkotott képének gyökeres átalakulása

Együttműködés, kommunikáció, bizalom – mindezek olyan készségek, amelyek előkészítik a társadalomba való, börtönbüntetés utáni sikeres visszailleszkedés útját. Martikainen tapasztalatai szerint azonban a dráma hatása még mélyebben érvényesül.

Martikainen a produkcióiban látta, hány fogoly határozta meg önmagát a múltbeli hiányosságain keresztül. Sokuk hozzáállása az, hogy „nem tudom, nem vagyok képes rá, nem tudom, hogyan”. Egy-egy színdarab próbafolyamata azt hivatott megmutatni, hogy amennyiben az ember valamit lelkiismeretesen csinál, az végül eredményt hoz. A képtelenség fokozatosan alakul át képességgé, ha a fogoly elköteleződése szilárd. Ezáltal gyökeresen megváltozik a fogvatartott önbecsülése.

A három elköteleződés módszere

Martikainen az általa „a három elköteleződés módszerének” nevezett módszerrel dolgozik. Martikainen eleinte az egyén – azaz a csoporton belüli minden egyén – oldalán van. Ez az első lépés.

„Rá kell jönnöm, melyik színésznek van szüksége érzelmi támogatásra, melyiküknek van szüksége fenékbe rúgásra, és melyiküknek van szüksége színpadi technikai fogásokra. Egy rendezőnek mindig pedagógusnak kell lennie ezen a téren.”

Ennek a kezdeti bizalomnak a kiépítését követően Martikainen a csoport egészére terjeszti ki az elköteleződését. Ez a második lépés.

„Támogatom a csoportszellemet, védelmezem a csoport egészét, és kitalálom, hogy a csoportnak mire van szüksége az előadás felépítéséhez.”

A harmadik lépés nem sokkal azt megelőzően jön, hogy a függöny felgördül a premieren.

„Az utolsó szakaszban az elköteleződésem a közönségre száll. Ez az a pillanat, amikor azt kérem, hogy a színész-foglyok emelkedjenek fel a kihíváshoz és ne hagyják cserben a közönséget. Akármilyen könnyek hulltak a múltban, most az előadásnak van itt az ideje!”

A sikeres folyamathoz – és végül egy sikeres előadáshoz – szükséges elköteleződés e három lépéssel alakul ki. Egy sikeres előadás pedig otthont teremthet az otthontalanok számára.

Az európai börtönszínház sokoldalúsága

A börtönszínház a rehabilitációs és reformcéljai miatt a börtönoktatási spektrum részének tekinthető. A fent ismertetett finn eset a különféle formájú és különféle megközelítéseket alkalmazó európai börtönszínháznak csak egy példája.

Börtönszínház számos európai országban létezik, és különféle uniós programok, például a Socrates, a Leonardo, a Grundtvig, majd később az Erasmus+ a börtönben folytatott művészeti tevékenységek fontos támogatói.

„A börtönszínház művelésének módszerei jelentősen eltérnek Európán belül, és úgy érzem, ez a terület meglehetősen fejlett” – mondja Hannele Martikainen.

„Ami a produkcióimat némileg elkülöníti az európai kollégáimétól, az az, hogy tudomásom szerint mi vagyunk az egyedüliek, akik a börtönök falai közül kimerészkedünk, és előadásainkat valódi színházakba visszük.”

Martikainen szerint a börtön elhagyása a rehabilitáció fontos szempontja. Mint mondja, a foglyok számára különösen fontos, hogy civil keretek között adnak elő, ily módon szembesülnek az elítélésükhöz kapcsolódó szégyennel és megbélyegzéssel, láthatóvá válnak a szélesebb közösségük számára, és átélik a szégyen érzését, hogy végül leküzdjék azt.  

Európai börtönszínházi szervezetek

Hallott Ön börtönoktatással kapcsolatos egyéb projektekről, illetve részt vett ilyen projektekben? Ossza meg történetét a lenti „Hozzászólás” rovatban!


Markus Palmén újságíró, író, audiovizuális producer és szabadúszó. 2017 augusztusa óta ő az EPALE szakpolitikáért felelős témakoordinátora. Markus nyolc éven át volt a European Lifelong Learning Magazine vezető szerkesztője és főszerkesztője.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn Share on email
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 3/3 megjelenítése
  • Emīlija Ģēvele képe
    Ne par velti drāmas terapija ir viens no rehabilitācijas veidiem. Šeit saskatu paralēles. Interesanti, vai pie mums Latvijā būtu iespējams organizēt šāda veida mācību procesu ieslodzītajiem? Domāju, ka tas noteikti sekmētu spēju pēc brīvības atņemšanas termiņa beigām resocializēties.
  • Karolina Hoza képe
    Bardzo ciekawy, dający do myślenia wpis. Zawsze wiedziałam, że teatr rozwija, edukuje, a nawet resocjalizuje. Jednak nie zdawałam sobie sprawy, że więzienne produkcje teatralne wnoszą do życia osadzonych tyle dobrego… od nabywania umiejętności potrzebnych do życia w społeczeństwie, przez nauczenie się zaufania, aż po umiejętność ponoszenia porażek i przełamanie w postrzeganiu siebie. 
    Myślę, że to cudowna inicjatywa, która mogłaby być szerzona w Polsce (nie do końca orientuje się, w jakim stopniu rozpowszechniona jest idea teatru dla osadzonych w Polsce). Cieszę się, że mogłam przeczytać ten wpis!
  • Maruša Mohorič képe
    Zaporniško gledališče? Gledališka predstava, v kateri so glavni igralci osebe na prestajanju zaporne kazni? Moram priznati, da sem bila nemalo presenečena, ko sem prebrala uvodnik, saj ljudje stereotipno zapornikov ne povezujemo z nekim kulturnim udejstvovanje. A konec koncev, vsi mi smo le ljudje, kajne? Vsak s svojo zgodbo...
    Ne vem, kako je v Sloveniji poskrbljeno za "učne" in prostočasne dejavnosti zaprtih oseb, zato bi bila vesela, če bi izobraževalci odraslih, ki delate s to ciljno skupino, delili svoje izkušnje!