EPALE interjú: Fridrik asszony, hogyan lehet sikeres a demokráciára nevelés?
Ez a cikk fordítás. Az eredeti blogbejegyzést EPALE Österreich töltötte fel németül.
A The Economist brit folyóirat által összeállított demokráciaindex szerint a világ 167 országából és régiójából 74-ben van demokrácia, de csak 24 ország tekinthető teljes jogú demokráciának. Így 50 ország nem teljes értékű demokrácia, amely hiányosságokat mutat – ide tartozik az USA és szomszédunk, Olaszország is. Vége lenne a demokrácia korának? Mit tehetünk ez ellen? A megoldásokat keresve az ember szükségszerűen találkozik a demokráciára neveléssel, amelynek célja, hogy segítsen megelőzni a demokratikus struktúrák felbomlását. Ezzel mit lehet elérni? S hogyan lehet sikeres? A CONEDU erről beszélgetett Stefanie Fridrikkel, a Bécsi Demokráciaközpont munkatársával.
Jelenleg számos aggasztó kérdés foglalkoztatja a társadalmat a demokráciánkkal kapcsolatban: Demokratikus dolog-e kizárni a választásokból az antidemokratikus politikusokat? Mi számít demokratikusnak? Mekkora veszély fenyegeti a demokráciánkat? S mit tehetünk ez ellen? Hogyan növelhető a demokráciába vetett bizalom? Ezekre a kérdésekre válaszok széles skálája adható. Az egyik az, hogy a társadalomnak több demokráciára nevelésre van szüksége. Igaz ez?
Stefanie Fridrik: Ebben az összefüggésben fontos, hogy közelebbről is megvizsgáljuk a „demokráciára nevelés” (democracy education) fogalmát. Ha ezt általánosságban a demokratikus együttéléshez szükséges kompetenciák fejlesztéseként határozzuk meg, akkor a demokráciára nevelés nem csupán egy olyan célzott oktatási kínálatot ír le, amelyben az emberek vagy részt vesznek, vagy nem. Társadalmi lényként akkor fejlesztjük ki ezeket a kompetenciákat, ha demokratikus rendszerben élünk, és kapcsolatba kerülünk társadalmi és politikai környezetünkkel. Tehát ez az embertársainkkal való érintkezés és a világhoz való viszonyunk már egyfajta demokráciára való nevelést jelent. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy nem arról van szó, hogy az ember csak a demokráciára nevelési lehetőségek révén válik politikai és demokratikus alannyá. Ugyanakkor ezek a lehetőségek – és ez a meghatározott céljuk is – központi támogatást nyújtanak ahhoz, hogy a társadalom felelős tagjaként szembe tudjunk nézni a kor társadalmi kérdéseivel és kihívásaival. Ez azt jelenti, hogy képessé tesznek bennünket arra, hogy kritikusan gondolkodjunk ezekről a szempontokról, megvitassuk és értékeljük azokat, és ennek alapján részt vegyünk a demokratikus rendszer politikai működésében. Anélkül, hogy túl mélyen belemerülnénk egy tudományos vitába, amikor demokráciára nevelésről beszélek, akkor konkrétan a demokrácia részét képező állampolgári nevelésre gondolok.
Tehát már demokráciára nevelés nélkül is politikai lények vagyunk, de az oktatás segít abban, hogy kritikusan kezeljük a kihívásokat.
Pontosan. Bár meg kell jegyezni, hogy a demokráciára nevelés mint oktatási kínálat nem használható mentőernyőként a társadalmi problémák területeit illetően. Amikor mi, mint társadalom elnyomva érezzük magunkat, mert a társadalmi rendet és értékrendet antidemokratikus tendenciák fenyegetik, akkor ezt az igényt és reményt különösen hangosan nyilvánítjuk ki. Ha a demokráciára neveléstől egy bizonyos hatás gyors elérését várnánk, az nemcsak az ilyen oktatási folyamatok félreértésén alapulna, de ellent is mondana azon alapvető céljának, hogy a kritikus társadalmi szerepvállalást megszilárdítsa. Egyszerűen fogalmazva: A demokrácia ideális kormányzati formáját bemutató, hagyományos, előadáson alapuló oktatás egy szemináriumi teremben nem fogja előmozdítani azt a demokratikus tudatosságot, amelyre egy élénk demokratikus társadalomban szükségünk van. Ez egy sokkal összetettebb és hosszadalmas folyamat.
Vagyis azt mondja, hogy a demokráciára nevelésre szükség van, de integrált módon, nem pedig rövid távú intézkedésként.
Igen, társadalmunknak több demokráciára nevelésre van szüksége. Ez azonban nem azért van így, mert jelenleg egyre több, egymást erősítő válsághelyzettel állunk szemben, hanem azért, mert a demokrácia, a demokratikus tudatosság és a demokráciára nevelés egymástól függő szempontok, és egy szüntelen tárgyalási és tanulási folyamat során folyamatosan aktualizálnunk kell azt, hogy mit értünk demokrácia alatt. Ehhez rendelkeznünk kell a szükséges eszközökkel.
S mi szükséges ahhoz, hogy a demokráciára nevelés sikeres legyen?
Természetesen a sikeres demokráciára nevelésnek nem létezik – és nem is lehet – csupán EGYETLEN receptje. Maga a demokráciára nevelés az állampolgári ismeretek oktatása formájában folyamatosan változik. Mivel az állampolgári nevelést a társadalmi változások, átmenetek és ellentétek irányítják és folyamatosan kihívások elé állítják, mindig nyitottnak kell lennie a változásokra, és új irányt kell vennie.
Az egyik kulcstényező az, hogy az oktatási folyamatok részeként a mindennapi életben a demokráciával kapcsolatos, kézzelfogható tapasztalatokat tudjunk gyűjteni annak érdekében, hogy elősegítsük a társadalmi-politikai folyamatokról való gondolkodást. Itt elsősorban a társadalmat és a mindennapi életünket alakító, látható és láthatatlan hatalmi és kormányzati struktúrákra kell összpontosítani.
Mit jelent ez konkrétan az oktatási lehetőségeket tekintve?
Olyan oktatási környezetre van szükségünk, amely elegendő teret és időt biztosít ahhoz, hogy az aktuális kérdéseket mélyebb szinten megvitathassuk és kritikus módon elemezhessük. Arra is lehetőséget kell biztosítani, hogy célzottan megvizsgáljuk azokat a helyeket, ahol megvetik a lábukat és egyre erősödnek az antidemokratikus, tekintélyelvű és embergyűlölő tendenciák. Fontos, hogy rávilágítsuk ezekre a fejleményekre, és pontosan megjelöljük azokat, hogy egyénileg mérlegelhessük az olyan kérdéseket, mint például: Milyen következményekkel járnak ezek a tendenciák egyrészt a társadalmunkra, másrészt pedig az én mindennapi életemre nézve? Hogyan érinti ez a környezetemben élőket? Tényleg azt szeretném, hogy a dolgok így alakuljanak?
A demokráciára nevelés oktatási környezetét olyan gyakorlati helyzetekként kell kialakítani, amelyekben a tapasztalatszerzés és az elmélkedés ilyen pillanatai érdemi és didaktikai-módszertani szinten indukálhatók és irányíthatók. Az is fontos, hogy az ellentmondásokról nyíltan beszéljünk, és stratégiákat sajátítsunk el arra vonatkozóan, hogy miként toleráljuk azokat. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy kialakuljon és fennmaradjon a kétértelműséggel szembeni tolerancia.
A kétértelműséggel szembeni tolerancia azt jelenti, hogy képesek vagyunk kezelni az ellentmondásokat és a bizonytalanságokat.
Pontosan. Az ilyen állampolgári nevelési gyakorlatok szorosan összefüggnek az érzelmekkel, nem utolsósorban azért, mert a politikának mindig van valami köze az érzelmekhez is. Különösen a félelmet és a dühöt használják fel tudatosan politikai célokra, és a populista kommunikáció nagymértékben támaszkodik az érzelmekre ható nyelvezeten keresztüli manipulációra. Az állampolgári nevelés keretében megvalósuló demokráciára nevelés is egyre inkább azzal a kérdéssel szembesül, hogy milyen megközelítések és stratégiák alkalmasak a politikai kérdések érzelmi dimenziójának megfelelő és érzékeny kezelésére. Ez komoly kihívást jelent a demokráciára nevelés és annak művelői számára. Az érzelmek kezelése és a megfelelő és konstruktív érzelmi hatás keltése az oktatási környezetben a szükséges kritikai és elemző távolságtartás fenntartását jelenti. Ez a fajta egyensúlyozás minden érintett számára a frusztráció jelentős esélyét hordozza magában.
A kutatásban ez a kérdés nem számít újdonságnak, és a jövőben mélyreható, árnyalt megközelítésre lesz szükség. Számomra Anja Besand, a Drezdai Műszaki Egyetem John Dewey Research Center for the Didactics of Democracy igazgatójának tudományos munkássága az egyik fő hivatkozási pont.
A demokráciára nevelés tehát az érzelmekkel való munkáról is szól. Ön a kritikus állampolgári nevelést kutatja a művészeti és aktivista gyakorlatok metszéspontjában. Ön szerint a művészet segít feldolgozni az érzelmeket?
A művészet lehetővé teszi azt, hogy ne csupán racionális, diszkurzív szinten, hanem érzelmi, érzéki és tudatalatti szinten is szembesüljünk a témákkal. A művészetben nem dolgokat tanulunk, sokkal inkább esztétikailag megtapasztaljuk azokat. A művészet teret nyit az érzéseknek azok teljes összetettségét, ambivalenciáját és ellentmondásos jellegét tekintve. Ez egy olyan kulcsfontosságú összetevő, amellyel a művészet hozzájárulhat a demokráciára neveléshez.
Kutatásaim során elsősorban azok a művészeti gyakorlatok érdekelnek, amelyek a strukturális társadalmi problémás területek kiemelésével és az emberek politikai aktivitásra való ösztönzésével foglalkoznak. A kritikus akcióművészet (action art) például a köztereken esztétikai és performatív eszközöket használ arra, hogy a társadalmi szükségleteket és politikai követeléseket rendkívül közvetlen módon kézzelfoghatóvá tegye. Ez hihetetlenül inspirálóan hathat az emberekre, akik megpillantják a műalkotást, és hozzájárulhat ahhoz, hogy politikai cselekvésre ösztönözze őket.
Én személy szerint úgy vélem, hogy a demokráciára nevelésnek cselekvésre kell ösztönöznie az embereket a hatalmi egyenlőtlenségekhez, megkülönböztetéshez és társadalmi kirekesztéshez vezető strukturális körülményekkel szemben, és aktívan segítenie kell a változás alakítását. A művészeti gyakorlatok pontosan ebben a tekintetben tudnak hatást kifejteni.
Az Ön által elmondottak alapján a művészet segíthet aktív módon alakítani a politikát és a társadalmat. Léteznek-e erre vonatkozóan jó példák a művészet és a demokráciára nevelés metszéspontjában? Ha igen, melyek azok?
Kutatásom során együttműködöm a Radikale Töchter elnevezésű civil szervezettel, amelyet 2019-ben a Németországban egyre erősödő jobboldali populista irányzatra válaszul alapítottak. Művészi és kreatív megközelítésükben a Radikale Töchter tagjai az állampolgári nevelést az akcióművészet szempontjaival ötvözik. A kelet-németországi vidéki területekre összpontosítanak, különösen azokra a helyekre, amelyekre az erősödő szélsőjobboldali mozgalmak nagyban jellemzőek.
A Radikale Töchter által vezetett workshopok résztvevői az akcióművészet különböző nemzetközi példáit vizsgálják meg. Tartalmi szempontból megvitatják, de elemzik is azokat a Radikale Töchter által kifejlesztett módszertani eszköztár segítségével. Ez pedig alapot teremt a résztvevők számára ahhoz, hogy kidolgozzák saját ötleteiket a politikai művészeti akciókhoz. A workshopokon a résztvevőknek lehetőségük nyílik arra, hogy szembesüljenek saját problémáikkal, és ennek alapján megfogalmazzák saját politikai aggályaikat és követeléseiket. Megtanulják, hogyan tudják saját politikai „haragjukat” érzelmi kompetenciaként használni, valamint azt bátorsággá és cselekvési művészetté alakítani. A kreatív stratégiák együttműködési folyamat keretében kerülnek kidolgozásra, hogy azután ezeket az aggályokat nyilvánosan is meg lehessen fogalmazni. A Radikale Töchter tagjai művészeti és aktivista megközelítéseket alkalmaznak annak érdekében, hogy oktatási munkájukban teret engedhessenek a társadalmi normákról, a hatalmi struktúrákról és a jövőképekről való kritikus elmélkedésnek. E módszerek segítségével olyan szabad tereket hoznak létre, amelyekben különösen a fiatalok kapnak lehetőséget a politikai részvétel és cselekvés radikálisan demokratikus formáinak megismerésére.
Véleményem szerint a Radikale Töchter oktatási munkássága azt mutatja, hogy a művészet hogyan használható egyrészt politikai tartalmak közvetítésére és azokról való elmélkedésre, másrészt pedig arra, hogy az embereket arra ösztönözze, hogy maguk is politikailag aktívak legyenek. A Radikale Töchter tagjai munkájukkal a politikai diskurzust, az önbizalmat és a politikai aktivitást segítik elő.
Nagyon szépen köszönöm az elmondottakat!
További információk:
Szöveg/Az eredeti, német nyelven íródott cikk szerzője: Lucia Paar/CONEDU
Szerkesztés/Az eredeti, német nyelven íródott cikk szerkesztője: Bianca Friesenbichler/CONEDU
A demokrácia-tanulás rejtelmei - értékes és aktuális beszélgetés
A demokrácia tanulása, mint a felnőtteket napjainkban sokféleképp érintő témát igényesen és körültekintően járta körül a beszélgetés. Külön köszönöm, hogy a beszélgetés nemcsak a lehetőségekre, de a korlátokra és kihívásokra is igyekezett rámutatni!