Nyakunkon a második hullám - erről szólnak a hírek. Mégis azt javasolja szakmai csoportunk, hogy használjuk fel az őszig tartó időt a konstruktív párbeszédre az egyénről, munkáról és az elhelyezkedési lehetőségekről. Kíváncsiak voltunk rá, a HR Tanácsadó szakmai csoportnak mi a véleménye az alábbi tendenciákról tanácsadói szemmel.

Nézzük tehát a tényeket: a Cedefop készségigény-előrejelzése szerint azokban az ágazatokban, ahol a koronavírus a gazdasági aktivitásra közepesen nagy vagy nagy hatással van, a 2030-ig várhatóan létrehozandó új munkahelyek mintegy egyötöde vagy akár egynegyede veszélybe kerül az automatizálás révén. Ez körülbelül 1,4 millió munkahelyet jelent az Európai Unióban. Magyar vonatkozásban honlapunkon korábban megjelent cikk szerint 730 ezer olyan ember dolgozik ma Magyarországon, akinek el tudnák venni a munkáját a robotok. A kutatást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) végezte 2019 végén. Elemzésük szerint a magyar munkavállalók nem kevés része olyan területen dolgozik, ahol a feladatok nagy részét gépek is elvégezhetnék. Az európai kitekintéssel kapcsolatban szakmai csoportunkban azt kérdeztükt: Hogyan tudnánk a legérzékenyebb csoportokat (hazai fémipari dolgozók – a CEDEFOP megállapításai alapján, ld. táblázatot alább) munkahelyi tanulással vagy tanácsadói eszközökkel felkészíteni az újabb válságos időszakra? Egyik hozzászólónk véleménye szerint az automatizálási folyamatokat befolyásolja a gazdasági szereplők azon felismerése, hogy az Ázsiába kihelyezett termelés miatti kitettségüket csökkentsék. Az automatizálási igény ettől persze még nem csökken, sőt! Egy másik kommentelő úgy vélte, hogy a mesterséges intelligenciától joggal tarthatunk. Összefoglalva elmondható, hogy a robotika vívmányai minden bizonnyal segítik majd a munka világát, de kérdés, hogy a humán erőforrás ehhez az új kihíváshoz hogyan tud alkalmazkodni.

Jelenleg a társadalmak a munkavégzés terén a koronavírus világjárványt követő új valósággal kell, hogy megküzdjenek. Vajon ez az új életmód velünk marad-e, és joggal tartunk attól, hogy ezentúl a technológia veszi majd át a szerepet az élet legtöbb területén? Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) valós idejű gazdasági és pénzügyi adatok felhasználásával vizsgálta a válság a gazdasági tevékenység ágazatok szerinti teljesítményére gyakorolt hatását. Mivel a termelés a foglalkoztatási tendenciák meghatározó tényezője, az első értékelés elvégezhető az alapján, hogy a világjárvány miként befolyásolhatja a jövőbeli készségigényeket, és ennek milyen hatásai lehetnek a foglalkozásokra. A járvány által leginkább érintett ágazatok domináns foglalkozásait megvizsgálva felmérhetjük a koronavírus foglalkoztatásra gyakorolt hatását, valamint az automatizálási és a technológia hatásait. Ehhez a Cedefop 2020-as készségigény-előrejelzését, valamint az automatizálás becsült kockázatát használtuk fel (segítségül adjuk az alábbi táblázatot).

Forrás: https://www.cedefop.europa.eu/en/news-and-press/news/coronavirus-automa…

Néhány közepes vagy alacsony végzettséget igénylő foglalkozás esetén a pandémia hatása ártalmas lehet. Például a gyártásban, amely az Európai Unió hagyományos alapágazata, ahol foglalkoztatottak legnagyobb részét a fémipari és a kapcsolódó kereskedelmi dolgozók képezik, és ahol jellemzően középfokú végzettségű munkavállalókat alkalmaznak. Ezeknél a foglalkozásoknál - becslések szerint - a jövőbeni álláslehetőségek száma viszonylag alacsony lesz, általános jelentőségük csökken, és az automatizálás kockázata nagyon magas.

Szép, új világ?

A fémipari megmunkálásban dolgozók, a hozzá kapcsolódó kereskedelmi terület dolgozói, a nagy- és kiskereskedelemben valamint a gépjármű- és motorkerékpár-javításban foglalkoztatottakat egyaránt súlyosan érinti a koronavírus, és emiatt a jövőbeni álláslehetőségek a készségigény-előrejelzéshez (a Covid-19 előtti becslésekhez) képest alacsonyabbak lehetnek. Logikus feltételezés, hogy az ilyen munkavállalókat a válság súlyosabban érintheti, és az automatizálás könnyebben felgyorsíthatja a munkavállalók robotokkal történő helyettesítését. A világjárvány által sújtott vállalatok azonban nem biztos, hogy a válság végéig, illetve amíg annak hatásai láthatóvá válnak, új technológiákba befektetnek. Hasonló a helyzet a helyhez kötött üzemi dolgozók és gépkezelők esetében is, akik a gyártáson belül a második legnagyobb foglalkozási csoportot teszik ki. Úgy tűnik, hogy a szállás és a vendéglátás területén, amelyet szintén keményen érintett a járvány, az ételkészítő kisegítők képezik a legsebezhetőbb munkavállalói csoportot.

Automatizálással könnyebben lecserélhetők azért is, hogy a közegészség védelme érdekében minél kevesebben tartózkodjanak olyan kis területeken, mint a konyha. Ezzel szemben a magasan képzett munkavállalókat igénylő foglalkozások csoportja, ahol könnyebb alkalmazkodni az új munkakörülményekhez, így például a távmunkához, nagyobb biztonságban tudhatják magukat az automatizálás elleni küzdelemben. Például az ingatlanágazatban, a professzionális, tudományos és műszaki tevékenységekben foglalkoztatottak legnagyobb hányadát az üzleti és adminisztrációs szakemberek teszik ki. Annak ellenére, hogy ebben az ágazatban is érzékelhetők a koronavírus negatív hatásai, amelyek lassíthatják a várható növekedést, az ágazat jelentősége egyre nő, miközben az automatizálás kockázata viszonylag alacsony. Ilias Livanos, a Cedefop készségigény-előrejelzési szakértője úgy véli, hogy „a még folyamatban lévő koronavírus-válság tovább gyorsíthatja a munkahelyi polarizációt azáltal, hogy olyan munkahelyeket üresíthet ki, amelyek a technológia használata szempontjából a leginkább veszélyeztetettnek tűnnek”.

A következő negyedév megadja majd a választ arra a kérdésre, hogy ez az előrejelzés mennyire bizonyult helyesnek.