chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Konduktív pedagógia: egy pedagógiai módszer a felnőttek rehabilitációjára

29/06/2017
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN FR PL DE IT ES HR

Dr Melanie R Brown, az egyesült királysági Birminghamben található Nemzeti Konduktív Pedagógiai Intézet (National Institute of Conductive Education) igazgatója és a konduktív rehabilitációs szolgáltatások vezető konduktora elmagyarázza, hogy mi a konduktív pedagógia, és hogyan hasznosítható a neurológiai motoros rendellenességben szenvedők esetében.

 

Konduktív pedagógia

A konduktív pedagógia egy magyar orvos, Pető András munkásságának köszönhető. Pető akkor dolgozta ki módszerét, amikor Budapesten neurológiai motoros rendellenességben szenvedő gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozott a második világháború után. A módszer iránt az Egyesült Királyságban az 1960-as években kezdtek érdeklődni, egy a BBC által bemutatott dokumentumfilm Standing Up for Joe (Álljunk ki Joe mellett!) után pedig az 1980-as években gyorsan elterjedté vált. Míg a dokumentumfilm a cerebrális parézisben szenvedő gyermekek konduktív fejlesztésére fókuszált, 1984-ben az Egyesült Királyságban működő Parkinson Társaság (Parkinson’s Disease Society) egy munkacsoportot küldött a Pető Intézetbe, hogy megfigyeljék az intézetben a Parkinson-kóros felnőttekkel folytatott munkát. A látogatás eredményeként született meg az a javaslat, amely az Egyesült Királyságban a felnőttek részére Birminghamben bevezette a konduktív fejlesztést. A szolgáltatások 1990-től elérhetők.

Kinek lehet hasznos?

A konduktív pedagógia egy pedagógiai módszer a neurológiai motoros rendellenességben szenvedő gyermekek és felnőttek esetében a betegséggel való együttélés és a rehabilitáció elősegítésére. Motoros rendellenességről akkor beszélhetünk, ha a központi idegrendszer sérülése befolyásolja a mozgás akaratlagos irányításának képességét. Bármilyen jellegű motoros rendellenességben szenvedő személy hasznára válhat a konduktív fejlesztés. Például:

  • egész életen át tartó cerebrális parézis
  • Parkinson-kór
  • sclerosis multiplex és demyelinizációt okozó betegségek
  • agyi érkatasztrófa (stroke)
  • ataxia.

Orvosi vagy pedagógiai módszer?

/hu/file/nice-charityNICE Charity

NICE Charity

Forrás: conductive-education.org.uk

Pető munkássága forradalmi volt abban az értelemben, hogy orvosi ismereteit pedagógia módszerekkel ötvözte. Egy olyan integrált rendszert alkotott a felnőttek rehabilitációjára, amely meghaladta a kizárólag orvosi módszereken alapuló modellt. Az orvosi modell a betegség lefolyását helyezi a középpontba, felméri a központi idegrendszer károsodásának mértékét, és megvizsgálja az eredményes kezelési lehetőségeket. E szaktudás mögött gyakran az a mögöttes feltételezés húzódik meg, hogy a betegség tényleges lefolyását túlnyomórészt a központi idegrendszer sérülése határozza meg. Míg neurológiai értelemben ez így igaz, a konduktív pedagógia szerint a tüneteken lehet segíteni, ha megtanítjuk, hogy nyerje vissza a beteg az irányítást teste felett és hogyan hajtsa végre azokat a mozdulatokat, amelyek az adott betegség jellegéből adódóan érintettek. Ehhez számtalan tanítási-tanulási elvet kell alkalmazni, ha azt akarjuk, hogy az aggyal új kapcsolatok épüljenek ki. Az agy képlékenysége és az esetleges javulás közötti kapcsolat csak az elmúlt évtizedben vált általánosan elfogadottá.

Ez az információ azonban önmagában még nem elég. Az orvosi modellben a neurológiai betegségben szenvedő emberekre betegként utalunk. Ez azt sugallja, hogy ezek az emberek passzívak, betegek és semmi esetre sem tudják a kezükbe venni a jövőjüket. A konduktív pedagógiában az emberek „tanulókká” válnak, akiknek olyan készségeket és technikákat kell elsajátítaniuk, amelyek korábban maguktól működtek. Következésképp a rehabilitáció megközelítése az orvosi modelltől egy pedagógiai modell felé tolódik el. Egy olyan modell felé, ahol az a központi kérdés, hogy hogyan tanulnak az emberek, nem pedig az, hogy mit kellene megtanulniuk.

/hu/file/parkinsons-nice-charityParkinsons NICE Charity

Parkinsons NICE Charity

Forrás: conductive-education.org.uk

Egy orvosi modell azt feltételezi, hogy a beteg tanulni akar; kevés figyelmet fordítanak arra, hogy ezt az „akarást” milyen módszerekkel lehet megalapozni. A neurológiai betegségeknek ugyanúgy gyakori velejárója a motiváció hiánya, a depresszió, valamint a magabiztosság és az önbecsülés elvesztése. Ha azt nézzük, hogy a rehabilitáció végső célja minden esetben az életminőség javítása, akkor az egyénre tanulóként kell tekintenünk, és a mindennapi életben érzékelhető lelki és testi következményekkel egyidejűleg kell foglalkozni. Ma már elismert, hogy az életminőség nemcsak a fogyatékosság súlyosságán, hanem a lelki egészségen is múlik.

A konduktív pedagógia tehát az orvosi ismereteket ötvözi pedagógiai módszerekkel, és így teszi lehetővé a betegségben szenvedő számára annak megtanulását, hogy HOGYAN nyerje vissza az irányítást a teste felett. Ennek eredményeképp nő a magabiztosság és az önbecsülés is, és a napi tevékenységekhez szükséges problémamegoldó készségek is kialakulnak.

Hogyan néz ki egy konduktív foglalkozás?

Felnőttek esetében a foglalkozás általában 1,5–2 órát vesz igénybe. A foglalkozás alatt a résztvevők kis csoportokban, azonos feltételek mellett dolgoznak. A csoportmunka elengedhetetlen részét képezi a konduktív pedagógia filozófiájának, mivel lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők megbeszéljék egymással a problémák megoldásának módjait. Egyúttal megteremti a kedvező tanulási környezet feltételeit is. A konduktor arra törekszik, hogy a csoport minden tagjának legyen sikerélménye, és hogy minden tag szembesüljön kihívással és tanuljon új készségeket egy olyan biztonságot adó környezetben, ahol nemcsak az eredményeknek, hanem az erőfeszítésnek is megvan a jutalma.

A foglalkozások alatt a csoport mozgásalapú feladatokat hajt végre fekvő, ülő és álló helyzetben. A feladatsorokat úgy alakították ki, hogy azok kiterjedjenek minden testmozdulatra, továbbá szükség szerint magukban foglalnak betegségspecifikus elemeket is, például a Parkinson-kórban szenvedők esetében írással és arckifejezésekkel kapcsolatos feladatokat, a sclerosis multiplexben szenvedők esetében a húgyhólyag ürítését segítő légzőgyakorlatokat, illetve szemgyakorlatokat.

A feladatok

/hu/file/stroke-nice-charityStroke NICE Charity

Stroke NICE Charity

Forrás: conductive-education.org.uk

A feladatok olyan mozdulatokból állnak, amelyeket meg kell tanulni. A konduktor segít az adott személynek megtanulni, hogy hogyan korrigálja a mozgását. A konduktornak az a szerepe, hogy a megoldás felé terelje az adott személyt, semmint hogy elvégezze helyette a feladatot. Ebben nagyon körültekintően kell segítséget nyújtani, hogy az egyén a tanulási folyamat résztvevőjének érezze magát. A konduktív pedagógia a konduktor és a betegségben szenvedő közötti kapcsolatra egyfajta gyakornoki viszonyként tekint. Abból indul ki, hogy mit tud az adott személy és a konduktor közösen elérni, például felállás. A konduktor ezután fokozatosan különféle készségeket ad át az adott személynek, míg az megtanulja, hogy hogyan tud egyedül felállni. Mint minden gyakornoki viszony esetében, a konduktornak is élveznie kell az adott személy bizalmát. A készségek átadásának pozitív folyamatnak kell lennie: nem a kudarcról, hanem a sikerről kell szólnia. A legfontosabb azonban a készségek átadása. Minden résztvevőnek kell hogy legyen sikerélménye, és látnia kell a fejlődést, különben gyorsan demotiválttá válnak és úgy érzik, hogy nem tudnak tovább fejlődni.

A konduktor a siker érdekében mindenekelőtt tanítási módszerekre hagyatkozik. A feladatok az egyén igényeire szabhatók: szükség szerint változtatni lehet a segítségen, a hangsúly pedig az elveszített készségek helyett az egyén meglévő készségeire helyeződik.

     

A ritmus alkalmazása

A konduktív pedagógia összekapcsolja a beszédet, a gondolatot és a mozgást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a konduktor megmondja, hogy mi lesz a feladat, például: felemelem a bal karom; a csoport ezt követően elismétli a feladatot, majd egytől ötig számolva végrehajtja a mozdulatot. A konduktor így segíthet a résztvevőknek az általuk végrehajtott mozdulatra összpontosítani, és a végrehajtásra ideális időkeretet is megadhatja, így tanítva meg a résztvevőknek, hogy hogyan küzdjék le a tüneteket és hajtsák végre a mozdulatot sikeresebben. A beszéd segít a résztvevőknek elsajátítani és a konduktív foglalkozáson kívül is végrehajtani a mozdulatot. Például, otthon az adott személy gyakran elmondja magának a mozdulatot, és a számolás segítségével végrehajtja azt. Nagyon fontos, hogy a gondozók és családtagok is megtanulják, hogy hogyan alkalmazzák ezeket a stratégiákat, hogy az érintett a készségeket a mindennapi élet minden területén hasznosítani tudja.


Dr Melanie R Brown az egyesült királysági Birminghamben található Nemzeti Konduktív Pedagógiai Intézet (National Institute of Conductive Education) vezérigazgatója és vezető konduktora.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn