A formális és a nem formális oktatás összekapcsolása: professzionalizálódás és kapacitásépítés a felnőttoktatásban
Regina Egetenmeyer professzor a formális oktatás keretében végzettséget szerzett felnőttoktatók és a nem formális oktatás keretében képzett gyakorlati felnőttoktatási szakemberek közötti szakadék kérdéskörét járja körül. Mi okozza ezt a szakadékot, és hogyan hidalható át? A cikkből kiderül.
Az egyetemek és a felnőttoktatási szolgáltatók közötti együttműködés
A felnőttoktatás területén napjainkban demográfiai változások zajlanak a munkavállalók tekintetében. Sok munkatársunk nyugdíjazás előtt áll, és új, fiatal kollégák lépnek munkába felnőttoktatókként. A dél-németországi Würzburg esetében az figyelhető meg, hogy jelenleg több diákot képzünk a felnőttoktatás területén, mint amennyire a munkaerőpiacnak szüksége van. A végzett hallgatók felnőttoktatási és továbbképző központokban, szakképzési központokban, az egyetemi klinikán, vállalatok humánerőforrás-fejlesztési osztályain stb. helyezkednek el. Mindez annak eredménye, hogy az elmúlt években szoros együttműködést alakítottunk ki a felnőttoktatási és továbbképzési tanszékünk, valamint a gyakorlat területe között. Hallgatóinkkal ellátogatunk különböző oktatási központokba, különféle gyakorló szakembereket hívunk meg vendégelőadókként, hallgatóink helyi központoknál végeznek szakmai gyakorlatot, együttműködünk kutatási projektekben (olykor a mesterképzésben részt vevő hallgatóinkat is bevonva ezekbe a projektekbe), valamint levelezőlistánk is van, ahol közzétesszük az álláshirdetéseket.
A különbségek
Mindkét oldal örül annak, hogy betekintést kap a másik területeibe. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy jelentős a különbség az egyetemi professzionalizálódás és a gyakorlati kapacitásépítés között. Az andragógia vagy pedagógia szakon végzett hallgatók nevelés- és oktatáselméletet, neveléstörténetet és oktatáspolitikát tanulnak, és (empirikus) kutatásokat tanulmányoznak. Másfelől azonban az andragógia, illetve a pedagógia terén kínált tanmenetek jellemzően elvont szinten maradnak, olyan ismereteket nyújtva, amelyek a jövőben számos különféle tevékenységi területen lehetnek hasznosak és alkalmazhatóak. A gyakorlat területén a kapacitásépítés gyakran sokkal inkább a konkrét tevékenységi területre összpontosít.
Bár az andragógia, illetve a pedagógia terén folytatott egyetemi tanulmányok Európa-szerte eltérőek, az egyetemi tantárgyak és a bolognai folyamat egyfajta szabványosítást eredményeztek a tanulmányok tekintetében. A gyakorlati szakemberek kapacitásépítése gyakran egy felnőttoktatási szervezet vagy felnőttoktatási központok felépítéséhez kötődik. Ez kihívásokat jelent a felnőttoktatásban dolgozók számára, akik gyakran több különböző felnőttoktatási központban tevékenykednek.
A legnagyobb különbség azonban az egyetemi tanulmányok és a kapacitásépítés között figyelhető meg: ez a szakadék minden olyan esetben fennáll, amikor az egyetemi képzéseket vagy „hagyományos hallgatóknak” (fiatal, nappali tagozatos hallgatóknak), vagy gyakorló szakembereknek kínálják. A szakadék akkor is észlelhető, ha még csak néhány intézményesített kapcsolat van a felnőttoktatás területén dolgozó gyakorló szakemberek, illetve a hagyományos hallgatók számára kínált tanulási ajánlat/kapacitásépítés között. Egyelőre csak kevés példa van arra, amikor a felnőttoktatás és a továbbképzés terén dolgozó gyakorlati szakemberek kompetenciáinak érvényesítésére irányuló eszközök egyetemi elismeréshez vezetnek (VINEPAC, Weiterbildungsakademie Österreich, GRETA).
A két eltérő megközelítésmód miatt hatalmas szakadék alakult ki az egyetemi professzionalizálódás és a kapacitásépítés között.
Fotó: EAEA
A különbségek áthidalása
A különbségek áthidalása azt jelenti, hogy a tanulás során össze kell hozni egymással a gyakorló szakembereket és a hallgatókat, másrészt viszont tekintetbe kell venni az eltérő szükségleteiket.
Az INTALL projekt „International and Comparative Studies in Adult Education and Lifelong Learning” (Nemzetközi és összehasonlító tanulmányok a felnőttoktatás és az egész életen át tartó tanulás területén) című téli képzése kísérletet tesz a formális és a nem formális oktatási útvonal közötti szakadék áthidalására. Miután öt éven át kizárólag andragógia szakos hallgatókkal dolgoztunk, 2019-ben a gyakorlat területéről is meghívtunk kollégákat, hogy egy héten át tanuljanak együtt a külföldi hallgatókkal a würzburgi egyetemi kampuszon.
Azt láthattuk, hogy mindkét fél nagy tisztelettel van a másik iránt: a gyakorló szakemberek úgy találták, hogy a hallgatók és az andragógia szakon végzett diplomások jártasak a neveléselméletekben, széles körű ismeretekkel rendelkeznek az empirikus bizonyítékokat illetően, és nagyon hozzáértőek a pedagógiai elemzés terén. A hallgatók pedig úgy ítélték meg, hogy a gyakorló szakemberek ismerik a felnőttoktatás tág és konkrét területét, rendelkeznek az adott területen legmegfelelőbb munkastratégiákkal, és értenek a gyakorlati helyzetek elemzéséhez.
A 2019-es tapasztalatok alapján abból indulunk ki, hogy a formális és a nem formális oktatási útvonal közötti szakadék áthidalásának sikere nemcsak azon múlik, hogy pontosan azonosítjuk-e, mi iránt érdeklődnek az egyes célcsoportok. Hanem attól is függ, hogy hogyan értékeljük a különböző résztvevők szakértelmét és kompetenciáit. Ez olyan kihívást jelentő felnőttoktatási feladattá teszi az egyetemeken történő didaktikai tervezést, amelyhez a felsőoktatásnak tanulnia kell a felnőttoktatási központoktól.
Regina Egetenmeyer a Würzburgi Egyetem felnőttképzési professzora és aCOMPALL/INTALL-"Téli iskolák" koordinátora a felnőttképzésre vonatkozóan.
