EPALE - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

Rövid önéletrajz

Kommunikációs vezetőként dolgozom a fejlesztési szervezetek platformjaként működő „Ambrela” nevű szervezetnél Pozsonyban (Szlovákia). 2011-ben létrehoztam a „DocUnion” civil szervezetet, amely a felnőtt tanulókat célzó, a médiával és a műveltséggel kapcsolatos képzésekre fókuszál, valamint a „Media about Development” (Média a fejlesztésről) nevű blogplatformot. Szeretek tanulni, és másokat támogatni a tanulási folyamatukban. Célom, hogy kritikus médiafogyasztóvá alakítsam az embereket, függetlenül attól, hogy hány évesek, és milyen etnikai háttérrel rendelkeznek.

Az EPALE és én

Ismerem az EPALE-t, habár inkább követőként, mint tartalomgyártóként. Gyakran találok rajta remek tematikus anyagokat, személyes szakmai történeteket, és inspiráló eseményekre szóló meghívásokat. A weboldal jó információforrás, ahol új ötletekről és fontos határidőkről lehet tájékozódni. Szlovákiában Zuzana Izakova az EPALE legnagyobb hirdetője – ő az oktatási és képzési ágazatokat célzó Erasmus+ programmal foglalkozó, a Nemzetközi Együttműködés Szlovák Tudományos Szervezetének (SAAIC) részét képező nemzeti iroda tisztségviselője. Egy évtizede dolgozik az SAAIC-nél, és számos felnőtt tanulónak és oktatónak nyújtott már támogatást.

A történetem

Mivel a kommunizmus alatt nőttem fel, különösen érzékeny vagyok a médiában és a nyilvános térben megjelenő propagandára és manipulációra. Ezért mindig is szenvedélyem volt a megoldásközpontú újságírás, a reményalapú kommunikáció és a globális kihívásokról való felelős beszámolás a médiában. Egyetemi tanulmányaim és a helyi önkénteskedésem alatt olyan szervezetekkel kerestem az együttműködési lehetőségeket, amelyek egyidejűleg foglalkoznak a nemzetközi fejlesztési menetrenddel, az emberi jogokkal és a médiával. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy együttműködhettem két kiváló nonprofit szervezettel, a KOWC / Kerry-i fellépés a fejlődést szem előtt tartó oktatásért („Kerry Action for Development Education”) nevű szervezettel az írországi Tralee-ben (köszönhetően a Grundtvig gyakornoki programnak 2012-ben) és a Médiaműveltségi Projekttel („Media Literacy Project”) az új-mexikói Albuquerque-ben (köszönhetően a CSP / IREX ösztöndíjnak 2014-ben). Sajnos ezek finanszírozás hiánya miatt már nem léteznek.

Ezen együttműködéseknek köszönhetően lehetőségem nyílt a szaktudásom fejlesztésére, valamint arra, hogy a média és műveltség területén szerzett tudásomat átültessem a jelenlegi két munkahelyemen végzett oktatási és kutatási tevékenységembe. A DocUnion alapítójaként és oktatójaként a globális újságírással és a médiával és műveltséggel kapcsolatos képzéseket tartok felnőtt tanulóknak – főként jövőbeni nemzetközi önkénteseknek és a fejlesztés területén dolgozóknak, az elutazásukat megelőző felkészülésük részeként.

Mindig nagy kihívást jelent számukra az, hogy alkalmazkodjanak a helyi környezethez, megértsék a kulturális normákat, sérülékeny közösségekből származó új partnerekkel kommunikáljanak, és hogy erről a külföldön szerzett egyedülálló élményről felelős és etikus módon számoljanak be. Ez a globális újságírással foglalkozó komponens a médiával és műveltséggel foglalkozó műhelyfoglalkozásaimba is beépül. A tanulók megtanulják, hogy hogyan dekonstruáljanak és elemezzenek bizonyos cikkeket (pl. alacsony jövedelemmel rendelkező országokból érkező beszámolókat), és hogy hogyan hozzák létre a saját médiaterméküket és számoljanak be a „Globális Dél” előtt álló globális kihívásokról anélkül, hogy manipulálnák és zsarolnák a közönséget – a „Globális Északról” származó fehér megmentők koloniális nyelvezetét és a szegénységmarketing eszközeit használva. Köszönhetően a helyszíni gyakorlati példáknak és a valós kampányokban használt, megfelelő és nem megfelelő képek és narratívák összehasonlításának, minden felnőtt tanuló számára jócskán akad gondolatébresztő anyag.

Dolgozok a fejlesztési szervezetek platformjaként működő, „Ambrela” nevű szervezetnél is, amely 28 nem kormányzati szervezetet tömörít magába Szlovákiában, és a fejlesztési együttműködésre, a humanitárius segítségnyújtásra, a globális fejlődést szem előtt tartó oktatásra és a fenntartható fejlődésre összpontosít alacsony jövedelemmel rendelkező országokban. Kommunikációs vezetőként és kutatóként felek „A migráció arcai” kampányért, amely a globális fejlődést szem előtt tartó oktatási és információs program (DEAR) keretében végrehajtott, „Fenntartható fejlődési célok és migráció – Az uniós döntéshozókat és állampolgárokat megszólító multiplikátorok és újságírók” elnevezésű projekt része.

Azt célozza, hogy felhívja a figyelmet a sokféleségre, a toleranciára, és a különböző kultúrákból származó emberek közötti együttélésre egyedi élettörténeteken keresztül, a migráció jelenségét pedig a fenntartható fejlődési célokon keresztül vizsgálja.

Megpróbáljuk bemutatni a nagyközönségnek kommunikációs műhelyfoglalkozásokon, online vitákon, tematikus webináriumokon, reményalapú történeteken és egyéb felelős médiatermékeken keresztül a migránsok és a menekültek életkörülményeit, valamint a sérülékeny közösségek kényszerű migrációjának okait. Oktatási célú videóink és online vitáink 2021 februárja óta sok száz negatív észrevételt kaptak a közösségi hálózatokon gyűlölködőktől és trollkodóktól. Az intolerancia ilyen megnyilvánulásai még inkább megerősítik, hogy milyen nagy szükség van az emberek figyelmét felhívni ezekre a témákra az úgynevezett nonprofit buborékon kívül. Észrevettük, hogy a környezetünkben számos polgártársunk sértésként használja a „migráns” szót. Kampányunk 2019 óta lassan javított a helyzeten. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a személyes folytatott vitákat és műhelyfoglalkozásokat webináriumokká alakítsuk át a Covid19-világjárvány következtében. Ráébredtem a csapatunk munkájának fontosságára, és arra, hogy manapság minden eddiginél nagyobb szükség van a társadalmunkban a rezilienciára és a kritikai gondolkodásra.