chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Aktív polgárrá válás: Hogyan tehetjük még befogadóbbá felnőttképzési modelljeinket?

31/05/2017
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN FR HR PL DE CS EL SK FI ET LV

/hu/file/edumap-projectEduMAP project

EduMAP project

 

Pirkko Pitkänen egyetemi tanár és Dr. Amalia Sabiescu az EduMAP projekttel és azzal kapcsolatban osztják meg gondolataikat, hogy hogyan segítheti a felnőttképzés a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek integrációját.

 

A társadalmi kirekesztés megelőzése a felnőttképzés segítségével

A mostanában zajló szakpolitikai és tudományos vitákban Európában a felnőttképzést kulcsfontosságú eszköznek tekintik az aktív polgári szerepvállalás támogatásában, az esélyegyenlőség megteremtésében és a társadalmi kohézió erősítésében. A gyakorlatban azonban az európai felnőttképzési rendszer komoly gondokkal küzd a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők – például gyenge írástudásúak vagy funkcionális analfabéták, vagy hiányos nyelvi és kulturális készségekkel rendelkezők – oktatási igényeinek kielégítése terén.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő tanulók aktív politikai, társadalmi és gazdasági szerepvállalásra adódó lehetőségeinek kiterjesztése érdekében az oktatás szereplőinek figyelembe kell venniük e tanulók napi életkörülményeit és kommunikációs gyakorlatait. A digitális média és kommunikációs eszközök egyre hozzáférhetőbbé válásával számos új mód nyílik a polgári szerepvállalás gyakorlására. Az egyre nagyobb mértékű globalizáció tovább bővítette a polgári szerepvállalás színtereinek körét. Az új információs és kommunikációs technológiák használatával aktív részt vállalhatunk különféle nemzeti és nemzetközi közösségekben.

Ennek eredményeképp, különösen a fiatalok esetében, a polgári szerepvállalás ma már nemcsak a társadalmi, politikai és gazdasági tevékenységekben merül ki, hanem a tevékeny közreműködés új és kevésbé megszokott formáit is magában foglalja, úgymint részvétel virtuális közösségekben, konkrét politikai ügyekben vagy a felelős fogyasztás.

Aktív polgárrá válás

Az aktív polgári szerepvállalás nagyon fontos a demokratikus kormányzás legitimációja szempontjából. Ez azért van így, mert a legitimáció azon múlik, hogy az egyének mennyire érzik magukénak a demokratikus struktúrákat és gyakorlatokat.

A gyakorlatban azonban a fiatal generációk passzívabbak a politikai és társadalmi szerepvállalásban az idősebbeknél, legalábbis ami a részvétel hagyományos formáit illeti. A felülről lefelé irányuló társadalmi részvétel helyett az információs korszakban születettek inkább részesítik előnyben a csoportokat és a virtuális közösségeket, amelyek elsősorban olyan társak alkotta hálózatok mentén szerveződnek, ahol az egyének és közösségeik a világot alakító tényezőkké válnak és maguk idézhetnek elő változást.

A felnőttképzés szerepe társadalmainkban aktuális kérdés a politikai frusztráció, a társadalmi elszigeteltség és a munkanélküliség megelőzése szempontjából. A folyamatban lévő, „A felnőttképzés mint az aktív polgári szerepvállalás eszköze” (Adult Education as a Means to Active Participatory Citizenship – EduMAP) elnevezésű projekt olyan új utakat keres az európai oktatási rendszer számára, amelyeken elindulva az fogékonyabbá válhat a kiszolgáltatott helyzetben lévők oktatási igényeire, és lehetővé teszi számukra, rendszeresen elmondhassák véleményüket. A projekt középpontjában a 16 és 30 év közötti kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok állnak. Elsődlegesen az a cél, hogy az európai, nemzeti és helyi politikai döntéshozók, oktatási hatóságok és oktatók segítséget kapjanak ahhoz, hogy a felnőttképzési politikákat és gyakorlatokat a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok igényeihez igazíthassák.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok kommunikációs környezetének feltérképezése

Az EduMAP arra a megfigyelésre hagyatkozik, hogy mindannyian közösségi oldalakból, csatornákból és az ezek alapját képező eszközökből és technológiákból álló, egymáshoz kapcsolódó „kommunikációs környezetekben” élünk, lépünk kapcsolatba és kommunikálunk egymással. Ezek a kommunikációs környezetek az általunk kapott és küldött üzenetek, a velünk kommunikáló emberek és a számunkra elérhető oktatási és szakmai lehetőségek köré láthatatlan falakat húznak fel.

Az EduMAP a felnőttképzés és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok összefüggésében veszi elemzés alá ezeket a kommunikációs környezeteket, és meghatározza, hogy mik illenek össze, illetve mik nem, továbbá feltárja a lehetőségeket a képzésszolgáltatók és a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek közötti együttműködés javítására. A terepmunka még meglehetősen korai szakaszban jár, de rendelkezésre áll néhány korai megállapítás egy kísérleti tanulmányból, amelyet Romániában végeztek Bukarest egy szegény környékén élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő roma fiatalok kommunikációs gyakorlatairól és oktatási igényeiről:

  • Anyagi forrásaik szűkössége ellenére a fiatalok megtalálják a módját az internet használatának, elsősorban okostelefon segítségével. Főként a Facebook-ot és a Messengert használják szórakozásra és a családdal és barátokkal való kapcsolattartásra.
  • Egyértelműen elkülöníthetőek a hivatalos és a nem hivatalos célból felkeresett közösségi oldalak, ugyanakkor kapcsolódási pontok is felfedezhetők ezek között. A Facebook-ot vagy az ahhoz hasonló közösségi oldalakat például többnyire kizárólag kötetlen kommunikációra és szórakozásra használják. Ugyanakkor sok fiatal talál tanulással és munkalehetőségekkel kapcsolatban információt kötetlenebb közösségi oldalakon vagy olyan művelődési központokban és nem kormányzati szervezeteknél, amelyek közösségfejlesztő tevékenységet folytatnak.
  • A magánélet és a határok esetenként változóak, és nem minden esetben az egyén áll a középpontban. Elterjedt gyakorlat például, hogy a családtagok osztoznak egy telefonon, bizonyos esetekben a családnak pedig még a Facebook-fiókja is közös.
  • Sok téveszme és mítosz övezi az internet és a közösségi média tanulás és álláskeresés céljából történő használatát, az internetben rejlő tanulási és képzési potenciál sokszor kiaknázatlan marad. Sok fiatal nem hisz az interneten közzétett tanulási, képzési és álláslehetőségek helytállóságában, ugyanakkor nem tudnak különbséget tenni a megbízható és a nem megbízható információk között. Ehelyett inkább a helyi közösségi hálózatokban és információs központokban bíznak.

Az EduMAP más európai országokban is vizsgálni fogja a képzésszolgáltatók és a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok kommunikációs környezetét. A tanulmány eredményei várhatóan hasznára válnak majd az oktatóknak és az oktatási hatóságoknak a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok kommunikációs lehetőségeinek és akadályainak, továbbá ezek következményeinek a jobb megértésében. A kutatás eredményeit felhasználják az oktatási kezdeményezések szolgáltatói és felhasználói közötti párbeszéd fejlesztésével kapcsolatos platformok és fórumok létrehozására. A jelenlegi szakaszban egyelőre az alábbi következtetések vonhatók le:

  • Ahhoz, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal felnőttek könnyebben hozzáférjenek a felnőttképzéshez, ihletet kell meríteni kommunikációs gyakorlataikból és azonosítani kell azokat a platformokat és hálózatokat, amelyek felhasználhatók és bővíthetők (ideértve az olyan digitális platformokat is, mint a Facebook, illetve a helyi közösségi hálózatokat és információs központokat).
  • Az információk világában való eligazodás fontos téma, amelyre figyelemmel kell lenni annak megítélésekor, hogy mennyire alkalmas egy adott digitális platform a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok bevonására. Tartósabb és rendszerezettebb platformokat és központokat kell létrehozni a többek között az információk világában való eligazodás oktatásáról és támogatásáról folyó párbeszéd céljára.
  • Hosszú távon meg kell haladni a szórványos, eseti megoldásokat, helyette azt kell megtalálni, hogy hogyan hozhatók össze a felnőttképzési szolgáltatók és a szociális ellátás, illetve a közösségfejlesztés más szereplői annak érdekében, hogy szisztematikusan és integrált módon jobban kielégítsék a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok és közösségek szükségleteit.

 

Pirkko Pitkänen egyetemi tanár az EduMAP projekt koordinátora. A finnországi Tamperei Egyetemen az oktatásipolitika és a multikulturális oktatás a szakterülete, ugyanitt kutatási igazgató a Transznacionális és Transzformációs Kutatóközpontnál (TRANSIT).

E-mail: pirkko.pitkanen@uta.fi

 

Dr. Amalia G. Sabiescu kutatóként dolgozik az EduMAP projektben. Kutató munkatárs a londoni Loughborough University médiával és kreatív iparágakkal foglalkozó intézetében (Institute for Media and Creative Industries).

Email: a.g.sabiescu@lboro.ac.uk

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 2/2 megjelenítése
  • Iveta Šķirus képe
    Piekrītu, ka ikvienam būtu aktīvi jādarbojas gan izglītības, gan ekonomiskajā, gan sociālajā vidē, tai skaitā arī cilvēkiem no sociālajām riska grupām. Taču bieži kļūstu nikna par mēdiju un citu "gudro"cilvēku nosodīju par cilvēkiem sociālajām riska grupām. mēs visi skaisti runājam par iekļaušanu, integrēšanu, iedzīvotāju izglītošanu. Es atvainojos, cik daudz cilvēku mēs domājam apmeklē šādus izglītojošos portālus, kursus, lekcijas - tuvu "o". Mēs strādājam pie tā, lai uzlabotu, bet vai ar pareizajiem līdzekļiem? Cik svarīgi ir reklamēt uz katra ielas stūra jauni "Iphone" vai sieru ar alu pirms Jāņiem? Kāpēc nekur netiek reklamēts brīvprātīgais darbs vai NVO "Nesēdi tumsā"? Mēs ceram uz kaut ko, nedarot gandrīz neko!
  • Laura Juhansone - Daugule képe
    Piekrītu, ka ikvienam būtu jārada iespējas aktīvi līdzdarboties politiskajā, izglītības un ekonomiskajā vidē, tai skaitā, cilvēkiem no sociālajām riska grupām. Tas nozīmē, ka izglītības procesa virzītājiem īpaši jāpievērš uzmanība cilvēku ikdienas dzīves apstākļiem un komunikācijas praksei. To var panākt, izmantojot atbilstošas digitālās platformas, tomēr vienlaicīgi ir nepieciešams attīstīt arī šo cilvēku prasmes jēgpilni izmantot tehnoloģiju un Interneta resursu piedāvātās iespējas, ņemot vērā drošības un datu aizsardzības jautājumus (personisko datu aizsardzība, izvairīšanās no kaitīga satura, patērētāju tiesību aizsardzība utt.), pilnveidojot viņu medijpratību.