chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

Blog

Az oktatók digitális kompetenciáinak mérése és fejlesztése a felsőoktatásban

31/07/2020
létrehozta Dóra Czirfusz
Nyelv: HU

A "Digitális készségek a felnőttkorban - 2020" szakmai közösség júliusi témája a felsőoktatásban oktatók digitális kompetenciáinak mérési és fejlesztési lehetőségeit járta körül. A beszélgetés alapjául Garry Falloon: A digitális jártasságtól a digitális kompetenciáig: a tanárok digitáliskompetencia-kerete című tanulmánya szolgált, mely elérhető magyar nyelven a dokumentumtárban. A tanulmány alapján két modell került bemutatásra, mely alkalmas lehet a felsőoktatásban dolgozók digitális kompetenciájának leírására: a SAMR és a TPACK modell. Ezen felül röviden említésre került a 2017-ben kidolgozott DigCompEdu keretrendszer is.

A SAMR egy leíró jellegű keretrendszer, amely az oktatási célú technológia használatának módjait négy szintre sorolja be (Substitution, Augmentation, Modification, Redefinition). A helyettesítés az első szint (substitution), ahol  a hagyományosan megszokott a tanításhoz felhasznált anyagok használatával végzett tevékenységek „digitális elvégzése” zajlik, az utolsó pedig az újraértelmezés (redefinition), ahova a digitális technológiák alkalmazásával átdolgozott tanterv, pedagógia és gyakorlat tartoznak. A kiterjesztési (augmentation) és a módosítási (modification) szakasz a köztes lépéseket fedik le, a tanulástervezés és a pedagógia változását célzó technológiahasználat összetettségét és kifinomultságát mutatják be, továbbá támogatják a jelentősebb tantervi innovációt. A SAMR-keretrendszer kizárólag a tantárgyi alapú technológiaintegrálás szintjeinek leírására helyezi a hangsúlyt, nem alkalmas az egyén kompetenciáinak mérésére.

A modell hiányosságaira reagálva, széleskörűbb és inkluzívabb, technológiai-pedagógiai vonatkozású tartalmi ismeretekre vonatkozó modell a TPACK-modell. A keretrendszer Shulman 1986-os munkáját veszi alapul annak kifejtéséhez, hogy az oktatástechnológiai és a pedagógiai vonatkozású tartalmi ismeretek (pedagogical content knowledge; PCK) tanárok általi értelmezései hogyan hatnak egymásra a technológiával segített hatékony tanítás megvalósítása érdekében. Ebben a holisztikus modellben a technológiai, pedagógiai és tartalmi ismeretek közötti összefüggés, illetve ezeknek a tanterv szerinti tanulásra kiélezett, hatékony technológiahasználathoz való hozzájárulása jelenik meg.

A harmadik bemutatott keretrendszer a Magyarországon és az Európai Uniós országokban széleskörűen elterjedt DigCompEdu, melyben szintén az átfogó szemlélet érvényesül. A 2017-es keretrendszer célja annak bemutatása, hogy az IKT hogyan használható az oktatás fejlesztésére és innovációjára az oktatás egyes szintjein. A mérőeszköz hat területen jellemzi az oktatók digitális kompetenciáit, amelyek kiterjednek az oktató szakmai és pedagógiai kompetenciáira, valamint a tanulók digitális kompetenciáinak fejlesztésére.

 

A bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokban felmerült néhány aktuális kérdés is a járványhelyzet következtében bevezetett távolléti oktatás kapcsán. Ezek alapján a távolléti oktatás sikeres megvalósításához a módszertani koncepciók újratervezése során elengedhetetlen a rugalmasság, és fontos volna a technológia adta lehetőségek jobb kihasználása. A SAMR modellben értelmezve, nem elegendő szimulálni (substitution) a jelenléti oktatást az online térben, el kell jutni az újraértelmezésig (redefinition). Ehhez pedig a digitális tartalmak készítésének kompetenciája szükséges.

A digitális kompetenciák lehetséges fejlesztéséhez a hozzászóló szakértők véleménye alapján a rövid idejű, jól célirányzott képzések volnának a megfelelőek az oktatók igényei alapján. Ezek lehetőség szerint egy jól kidolgozott képzési rendszerben helyezkednek el, és online zajlanak. Fontos lenne a diagnosztikus mérés, illetve az igények azonosítása, valamint a széles képzési kínálat. Felmerült az is, hogy a csökkenő hallgatói létszám miatt egy felsőoktatási intézmény versenyképessége felkészült oktatógárdát igényel, melynek szerves része a magas szintű digitális kompetencia megléte, így azok fejlesztése az intézmény versenyképességét is képes lehet növelni.  

A bemutatott modellek kapcsán felmerült a kritikai felülvizsgálat szükségessége, melyre jó példa a DigCompEdu keretrendszer hazai adaptálása során tapasztalt probléma, miszerint a kérdőív egyes kompetenciaterületei nem különülnek el egymástól kellően a magyar kérdőíves vizsgálat alapján, illetve a pedagógiai kompetenciák közül a digitális források kereséséhez tartozó megbízhatósági mutató nem érte el a kívánatos szintet. Emiatt a keretrendszer kutatási eszközként való felhasználásához további vizsgálatok szükségesek, ugyanakkor a mérőeszköz önreflektív használata jelentősen támogathatja a tanárképzők szakmai fejlődését. A kérdőív segítségével a kutatás során a magyar tanárképzők digitális kompetenciái 6 szintre sorolhatók be:

  • A1: Újonc
  • A2: Felfedező
  • B1: Integráló
  • B2: Szakértő
  • C1: Vezető
  • C2: Úttörő

Az eredmények alapján a kitöltők többsége A2 (felfedező, 19,7%) és B1 (integráló, 27,9%) szint között helyezkedik el a digitális kompetenciáik fejlettségét tekintve. Legjobb eredményt a digitális források keresésének területén érték el (57%), míg a digitális értékelés területen alacsonyabb szinten járnak (42%). A válaszok alapján a megfelelő intézményi infrastruktúra megléte és továbbképzések biztosítása, valamint a digitális pedagógiai megoldásokat ösztönző szabályozások támogatják az oktatókat a magasabb szintű digitális pedagógiai kultúra kialakításában.

 

A felvetett témakör, valamint a hozzászólások alapján tehát fontos különbséget tenni az elméleti modellek és a mérésre is alkalmas modellek között, lényeges továbbá az egyes megközelítések kritikai felülvizsgálata. A digitális kompetenciák mind a felsőoktatási intézmények versenyképességének növelése, mind a távolléti oktatás megvalósítása során kiemelt fontosságúak, utóbbi esetben a digitális tartalmak készítésének kompetenciája különösen nagy jelentőséggel bír. Ezek fejlesztése több rövid idejű, jól felépített és az oktatói igényekhez igazodó képzés keretében lehet sikeres.

 

Az eszmecserének helyt adó szakmai közösség elérhető a Digitális készségek a felnőttkorban - 2020 oldalon.

 

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn Share on email