chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Addikcióból felépülő felnőtt tanulók

09/04/2018
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN FR FI SV

/en/file/adult-learners-addiction-recoveryAdult learners in addiction recovery

Adult learners in addiction recovery

 

Gerry Mc Aleenan a Soilse program képviseletében a RECOVEU elnevezésű – az addikcióból felépülő felnőttek társadalomba való visszailleszkedését felnőttképzéssel segítő – nemzetközi programban való részvételéről beszélt az EPALE-nek.

 

/en/file/gerry-mcaleenanGerry McAleenan

Gerry McAleenan
A felnőttképzés összefüggésében az addikcióból felépülő felnőttek különösen nehezen megszólítható csoportot képviselnek, akikkel nehezen lehet kapcsolatot teremteni. Ezek a tanulók általában képesítéssel nem rendelkező, korai iskolaelhagyók. Az életüket rendkívüli szociális nélkülözés, rossz egészség és gyakran börtönviselés jellemzi. Ennek a társadalomból kirekesztett csoportnak komoly akadályokat kell leküzdenie a társadalomba való visszailleszkedéshez. Tehát hogyan lehet őket a leghatékonyabban bevonni felnőttképzésbe? 

 

A RECOVEU program

A RECOVEU a Grundtvig program (2014–2017) része volt, amely azt tűzte ki célul, hogy azonosítsa az Európai Unióban addikcióból felépülő felnőtteket gátló akadályokat, igényekre épülő tantervet hozzon létre a sikeres felnőttképzésre és felsőoktatási képzésre való felkészítésükhöz, és beszélgetést kezdeményezzen a felépülési tőkéről. A RECOVEU partnerei a következők voltak: a Soilse elnevezésű, addikcióból való felépüléssel kapcsolatos program (Írország), a Staffordshire-i Egyetem (Anglia), az oktatástechnológiai kutatás és fejlesztés előmozdításával foglalkozó központ (Ciprus), a St. Dimitrie program (Románia), valamint a Cooperativa Sociale San Saturnino Onlus (Olaszország).

A kifejezetten felépülési folyamatban lévő felnőtteknek szánt tanulási programokhoz való konkrét hozzáférés hiánya következtében a felépülési folyamatban lévő felnőttek problémákkal és akadályokkal szembesülnek. A szakpolitika és a gyakorlat partnerországokban végzett felülvizsgálata kevés lehetőséget tárt fel e felnőttek foglalkoztathatóságot célzó programokba való bevonásával kapcsolatban.

 

A felnőttek igényeinek és problémáinak feltárása

Általában kevés adat áll rendelkezésre az addikcióból felépülő felnőttekre vonatkozóan, bár ritka kivételt a Keane által a Soilse program résztvevőire irányuló kutatás képez. A RECOVEU a felépülési folyamatban lévők, a felnőttoktatók és az addiktológiai szolgáltatók közötti párbeszédet teremtett, melynek eredményeként a tanuláshoz való hozzáféréssel kapcsolatos 20 órás kurzus valósult meg.

Az addiktológiai szolgálatokhoz forduló személyekből, felnőttoktatókból és addiktológiai szolgálatokból álló fókuszcsoportok alakultak a partnerországokban. E csoportok meghatározták az érintett csoport számára felmerülő általános és konkrét tanulási akadályokat, például a következőet: pénzhiány, gyermekgondozás, felszerelés és tanulási tér; formanyomtatvány-kitöltési nehézségek; korábbi büntetőítéletek; személyazonosító okmányok hiánya; valamint hajléktalanság.

Sokan közülük sosem dolgoztak, kevesen rendelkeztek képesítéssel. E felnőttek többsége rossz iskolai tapasztalatokkal rendelkezett, és mindegyikük szegénységben élt. A megbélyegzés elterjedt volt, sokuk úgy érezte, hogy kábítószer-függőként jelölték meg. Önértékelésük alacsony volt, és úgy érezték, igazságtalanul rekesztették ki őket. Az addikció alapvetően orvosi-farmakológiai, morális és büntetőjogi kezelése tovább fokozta az elszigetelődésüket. Ezért az, hogy halmozottan hátrányos helyzetűek voltak, azt jelentette, hogy nem részesültek a felnőttoktatás előnyeiből.

A RECOVEU partnerei egyetértettek abban, hogy a tanterv kialakításakor nem szabad megismételni a kudarcot vallott programokat. Bár „a munkahelyért tanulás” elvét a neoliberalizmus népszerűsíti, egyrészt nézőpont kérdése, másrészt egydimenziós. A felépülési folyamatban lévők „a felépülésért tanulás” elképzelését részesítik előnyben a formálisan akkreditált oktatásban való részvétellel szemben. A RECOVEU a méltányosságot és az igazságosságot népszerűsíti, elismerve, hogy a felépülési folyamatban lévők hátrányos helyzetűek, és ezért további támogatásra és erőforrásokra van szükségük az előttük álló kihívások leküzdéséhez.

Személyre szabott tanterv

Öt, ízelítő jellegű modult tartalmazó tanterv került kidolgozásra: Felépülés és ellenálló képesség; Felépülés és a tanulás elsajátítása; Felépülés és digitális tanulás; Felépülés és közösség; valamint Felépülés és foglalkoztathatóság. A tanterv tartalmát a fókuszcsoport adatai alapján állították össze. A tantervben szerepeltek az oktatásba való bevezetésre és az oktatás területén történő előrehaladásra vonatkozó követelmények, ugyanakkor a felépülésre vonatkozó követelmények is, például az, hogy hogyan kell fejleszteni az ellenálló képességet, hogyan kell részt venni tanulóközösségekben és hogyan kell visszailleszkedni a családba. A tanterv sikeresen átjutott a kísérleti szakaszon, és immár a Soilse program része. Eredményeként módszertani szempontból együttműködő szellemű, empirikus és részvételen alapuló oktatás jött létre.

 

A szakpolitikára kifejtett hatás

A támogatás kulcsfontosságú tényező a szakpolitika tájékoztatásához és a megoldásokra vonatkozó javaslattételhez, és a RECOVEU fontos támpont a szakpolitikai döntéshozók számára.  Az ír partner (a Soilse) a kábítószer elleni ír nemzeti stratégiára (2017–2025) (alcíme: „Az ártalmak csökkentése, a felépülés támogatása”) hivatkozott, mivel az igénybe vett felépülési tőkét. A felépülési tőke magában foglalja a humán, szociális, fizikai és kulturális tőkét, és azoknak az erőforrásoknak az együttesét jelenti, amelyekre az egyénnek szüksége van a felépülés kezdeményezéséhez és fenntartásához.

A RECOVEU folyamat egy másik, jóllehet közvetett eredménye az Írországi Felépülési Akadémia létrehozása volt. A Soilse ösztönzésére létrehozott Akadémia szervezeteket és felépülési folyamatban lévőket tömörítő együttműködési fórumként jött létre. Az Akadémia a felépülésért folytatott tanulásra, a társadalmi befogadásra és a mobilizációra helyezi a hangsúlyt.

Szomorú tény, hogy az Egyesült Királyságban lezajlott Brexit-referendum eredményeként a Staffordshire-i Egyetemen dolgozó partnerek elhagyták munkahelyüket, és jelenleg alig van lehetőség arra, hogy szövetségre lépjenek Írország legközelebbi szomszédjával a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekben.


Gerry Mc Aleenan a Soilse szolgálatvezetője. A Soilse olyan nappali képzési program, amely felnőttképzési technikákat alkalmaz az addikcióból való felépülés elősegítéséhez. A Soilse detoxikálás céljából metadont fogyasztó személyekkel, illetve „tiszta”, egykori heroinistákkal dolgozik. A program számukra írni-olvasni tudással, diszlexiával, oktatással kapcsolatos támogatást, pályaorientációt és átfogó tanulási programot kínál. Gerry Mc Aleenan elsősorban a mértékletességből és a létfontosságú kábítószer korlátozásából fakadó pusztító hatások leküzdésével, felnőttképzéssel és lakhatási szolgáltatásokkal foglalkozik.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 4/4 megjelenítése
  • Nagy Orsolya képe
    Fantasztikus program, ami sok odafigyelés és összefogás eredménye. Külön lenyűgöz, ahogy a tantervet összeállították, speciálisan számukra. Azért gondolom, hogy sokaknál sikeres lehet egy ilyen program, mert ide azok a személyek kerülnek, akik már lemondtak addikcióikról, "tiszták". Így ez egy lendületet adhat az új kezdethez, talán még sikerélményt is.
  • Laukó - Porkoláb Csilla képe
    Szerintem jó ötlet!
  • Kata Himer képe
    Szerintem jó a kezdeményezés, feltéve, ha a programban részt vevők is együttműködőek és meglátják a lehetőségeket ebben.
  • Anna Simon képe
    Foglalkoztam hátrányos helyzetű fiatalok tanításával, nagyon nehéz volt az alacsony hajlandóság miatt. A cikk olvasása közben a gondolataim azokba az időbe szárnyaltak vissza. Kérdés merült fel bennem: Vajon egy nehéz sorsú, megbélyegzett gyermeket könnyebb oktatni vagy ugyanilyen lehetőségekkel rendelkező felnőttet?
    Fantasztikus munkáról tanúskodik a cikk, ám azt nem árulja el, hogy a felzárkóztatás sikeres volt-e, vizsgálati alanyaik találtak-e munkát, vissza tudtak-e illeszkedni a családjukba.