chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

e-Platforma za obrazovanje odraslih u Europi

 
 

Blog

Nem akarok tanulni!

29/11/2019
po Györgyi Bajka
Jezik: HU
Document available also in: EN RO ES EL PT CS PL DE FR FI

/it/file/unwilling-learn-0Unwilling to learn

Unwilling to learn

 

Még a felnőttoktatás legelkötelezetebb hívei sem akarnak mindig tanulni. Hogyan tehetjük ilyenkor ismét vonzóvá a munkahelyi tanulást és a felnőttoktatást a tanulók számára? A témáról Gina Ebner osztja meg gondolatait.

 

Eredetileg a szakmai készségek Helsinkiben megrendezett európai hetéről akartam írni. Aztán az egyik rendezvényen nagyon érdekes élményben volt részem, és úgy gondoltam, ezt megosztom Önökkel.

Egy kis háttér-információ: Már vagy 25 éve dolgozom a felnőttoktatásban, a tanulás az életem része. Ez nagyrészt nem formális és informális tanulás, ami nagyszerű. Az egész életen át tartó tanulás platformjától van egy kitűzőm a következő felirattal: „Még mindig tanulok”.

Visszatérve a szakmai készségek európai hetén történt eseményre: a beszélgetés a jövőben szükséges készségekről zajlott (kiemelt hangsúlyt helyezve a digitalizációra, az automatizálásra és a mesterséges intelligenciára). Egy ponton megkértek minket, hogy okostelefonunkkal jelezzük, ha úgy gondoljuk, hogy a jövőben szükséges minden készséggel rendelkezünk. Sok más résztvevővel egyetemben úgy válaszoltam, hogy ezek közül rendelkezem néhány készséggel. Aztán a panelbeszélgetés egyik résztvevője kétségtelenül a legjobb szándékkal azt mondta, hogy nekünk (és mindenkinek, aki jelezte, hogy nem rendelkezik a jövőben szükséges készségekkel) sokat kell majd tanulnunk ahhoz, hogy fel legyünk készülve a jövő munkaerőpiacára.

Itt kezdődött az érdekes élményem. Ez a mondat közvetlen, mondhatni fizikai reakciót váltott ki belőlem, ugyanis egy pillanatra nem kaptam levegőt, és az első gondolatom az volt, hogy „De hát én nem akarok tanulni!”, majd „Az én jövőm a munkaerőpiacon meglehetősen behatárolt” (55 éves vagyok), végül pedig „Kinek van erre ideje?”. Kissé megrémültem. Életemben először nem akartam tanulni (volt olyan is, hogy nem akartam iskolába menni, de ez valami teljesen más volt). Az első gondolatom az volt, hogy már a saját sírom felé támolygok. Hogy közeledik az az életkor, amikor az emberek azt mondják, hogy nem kell már tanulniuk – azok az emberek, akiket próbálunk meggyőzni arról, hogy tanulni hasznos és élvezetes.

Valójában ez nem teljesen igaz. Nemrég kezdtem el egy kurzust a természetfotózásról, két évig fog tartani. Jelenleg gondolkodom egy másik, a denevérekről szóló kurzuson is (imádom a denevéreket). Hosszú listám van azokról a dolgokról, amiket szeretnék csinálni (informális tanulás) és megtanulni, amint időm engedi: Robert Musilt olvasni, megtanulni oroszul, önkéntes munkát végezni (esetleg denevérekkel?), megtanulni hollandul, és talán végre először énekelni tanulni, miután a családom hatéves koromban egész meggyőzően azt mondta nekem, hogy világéletemben hamisan fogok énekelni.

Akkor hát miért váltott ez ki belőlem azonnal ilyen heves reakciót? Miután jobban átgondoltam az egészet, arra a következtetésre jutottam, hogy a „kell” szó zavart a mondatban. Fel kell zárkóznunk. Tovább kell képeznünk és át kell képeznünk magunkat. Minden szükséges készségnek a birtokában kell lennünk. És erre (magamban) hangosan így reagáltam: „Nem, nem kell.” Mint sokan mások, elfoglalt vagyok. Munka, utazás, mindenféle elintéznivalók, bosszantó dolgok, például egyezkedni a biztosítótársaságokkal, megpróbálni mozogni, egészséges ételeket főzni, vonakodó macskákat elráncigálni az állatorvoshoz. A lista végtelen, amint elintézel valamit, adódik valami más. Így kevés idő marad arra, amit szeretsz csinálni, például találkozni a barátokkal, színházba vagy moziba menni, stb. Hova tudnám beiktatni, amit meg KELL tanulni?

A tanulás hirtelen a muszájból elvégzendők – biztosítás, jelzáloghitelezők, adóbevallások, testmozgás – közé került. És akkor hirtelen világossá vált előttem, hogy miért viszonyulnak olyan sokan így a tanuláshoz. Egyébként is van épp elég elfoglaltság, ne adjatok nekünk még egy feladatot, amit el KELL végeznünk. A helyzet még rosszabb, ha előnyét se látjuk. Elő fognak léptetni? Sikerül jobb állást találnom? Nagyon sokan nem fogják (azonnal) érzékelni a kedvező hatást. Nem csoda, ha egyértelmű NEM a válasz.

Eddig a tapasztalataimról fecsegtem, íme a racionálisabb meglátásaim:

Változtassuk meg a szakmai továbbképzés és felnőttoktatás narratíváját. Ne mondjuk azt az embereknek, hogy tanulniuk kell, hogy képezniük kell magukat, hogy tovább vagy át kell képezniük magukat. A munkahelyen arról a nagyszerű lehetőségről beszéljünk, amit a tervezett tanulás nyit meg előttünk, ne pedig arról, hogy „képzésen kell részt vennünk”. Igazából a munkaidőben van szükség több munkahelyi tanulásra, hogy kisebb legyen a nyomás az alkalmazottakon.

Érveljünk mással, azzal, hogy milyen sok örömöt jelent a tanulás; milyen sok előnye van, még ha azok nem is anyagiak; azzal, hogy ez nem feladat, hanem egy érdekes és kifizetődő tevékenység.

Bármiféle tanulásról is legyen szó, élvezzük és támogassuk!

A tanulás boldoggá tehet minket.


Gina Ebner az Európai Felnőttképzési Szövetség (European Association for the Education of Adults – EAEA) főtitkára és egyben az EPALE tanulói támogatásért felelős témakoordinátora.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
  • Slika korisnika Petra Steiner, wba
    Dear Gina!

    Thanks so much for this article, I fully can unterstand what you mean. For me it seems to be a kind of pressure and its exhausting adults. What came into my mind, when you told about your experience is: isn´t it a question what we want (and have to) learn? ... More than just a question of whether we have to learn or not? Following this question it becomes important to think about our opportunity and freedom to choose, what we want to learn and which subject we would rather like to leave out. Many topics concerning every day management and "digitalisation" seem to not allow freedom of choice. Or is it possible to shape this external pressure als Community of adult educators?
    Best regards and a successfull 2020!
    Petra H. Steiner, Austria
  • Slika korisnika Halmos-Németh Ágnes
    Most ébredtem rá, hogy legtöbbször engem is a KELL zavart és zavar. Persze előfordul sokszor olyan is, amikor a kell címszó alatt elkezd érdekelni az, amit meg kell tanulnom és meg kell csinálnom a kell-en belül. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy bizonyos kor felett (szerencséseknek ehhez nem kell bizonyos kor) tényleg akkor okoz igazi örömöt a tanulás, ha az belső indíttatásból jön, azzal kezdek el foglalkozni, ami igazán érdekel, de eddig nem tehettem meg, hogy erre időt szakítsak. Akkor biztosan nagyon felszabadító lehet elhagyni a KELL-eket és válik igazi élménnyé a tanulás. A legjobb viszont az lenne, ha már a gyerekkortól megtanulnánk az örömtanulást. 
  • Slika korisnika Claudio MARQUES
    Je ne sais pas si je suis d'accord avec l'idée de ne pas vouloir apprendre. Je pense que c'est même impossible. Je pense qu'on aime tous apprendre car on pense. Les connaissances rentrent tous les jours dans notre vie. Pour moi apprendre c'est ma manière d'être avec moi et le monde mais nous sommes bien-sûrs tous différents. L'apprentissage peut-être récréatif, social, culturel ou technique mais je pense que tout apprentissage est important. 
    Obliger à apprendre, non? C'est comme obliger à manger.
  • Slika korisnika Marzena Woch

    W dzisiejszych czasach coraz mniej ludzi chce się uczyć, już dzieci od najmłodszych lat okazują niechęć do nauki. 
    Przyczyn może być wiele, jedni gonią za kariera, pieniędzmi, inni zniechęcają się w szkołach, przez forme prowadzonych zajęć, podejścia nauczyciela do ucznia. 
    Z kolei też brak checi do nauki wynika z naszego lenistwa, niechęci, również z przykładu znajomych, rodziny, którzy po skończeniu studiów nie potrafia znaleźć pracy w danym zawodzie. 
    Nauka jest ważnym elementem każdego z nas, uczy nas życia, pracy, relacji międzyludzkich, warto mimo wszystko uczyć się, i zdobywać nowe doświadczenia.
  • Slika korisnika Krisztina Kotlárné Varga
    Köszönöm a cikket, frissitő élmény volt olvasni. Ahogy a gyerekek is egyre kevésbé szívlelik, hogy megmondják nekik, hogy mit KELL csinálniuk, úgy a felnőtekre ez hatványozottan igaz. A prespektíva váltás, az új csomagolás lehetne egy jó megoldás erre, ahogy Ön ezt írja. Köszönöm!
  • Slika korisnika EPALE SK
    Dear Gina, 

    thank you for this article. We face it everyday and should be aware of this kind of "selling" adult learning almost exclusively in the context of labor market. Values, joy, personal fulfillment, social contacts and much more is what we also need to stress about further learning. And we often don´t.
  • Slika korisnika Katrin Echtermeyer
    Many thanks for the very personal insight. I think this kind of self-reflection is very important in education in general and in adult education in particular. This is not about "us" (the teachers) on the one hand and "the others" (the learners) on the other. We are all the "adults" to whom adult education is directed. If we reflect on what causes contradiction in us, we can avoid it for our offers - no MUST in connection with learning, for example. If we reflect on what appeals to us, what arouses our curiosity, what makes us want to learn, then we know better what is interesting for others. Certainly not for everyone, but for some more.
  • Slika korisnika Anastasija Kravcenoka
    Pilnībā piekritu par to, ka mācīšanās jābūt interesantai un aizraujošai aktivitātei, tad cilvēki mācīsies arī papildus, viņus nevien nespiedīs to darīt, bet viņi to darīs paši! Tas ir pats galvenais.