chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - ríomhArdán d’Fhoghlaim Aosach san Eoraip

Blag

Végérvényes változás

30/03/2020
ag Györgyi Bajka
Teanga: HU
Document available also in: FI EN SV RO DE ET FR

1. kép: Kia Aarnio beszédet tart egy klímasztrájkon (2019. szeptember).
2. kép: Klímatüntetésen megafonnal (2019. április).

A fokozottabb környezettudatosság és az államok közötti, széles körű megállapodások mellett Földünknek mélyreható változást és megújulást célzó, radikális környezetvédelmi intézkedésekre van szüksége. A változás nem késlekedhet, a bürokrácia lassú, rengeteg polgár vált személyesen aktívvá éghajlatváltozást érintő kérdésekben. Ezt tette Kia Aarnio, pszichológia PhD és tankönyvek szerzője, valamint Anne Leppänen, művész és kommunikációkutató is. Személyes változásokról szóló történeteikről ebben a blogbejegyzésben olvashat részletesebben.

Öntudatra ébredés és változás

Aarnio és Leppänen nem hirtelen, villámcsapásszerűen ébredt rá az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákra. Inkább lassan, de biztosan ismerték ezeket fel, ez pedig tartós változást eredményezett.

„Már tíz éve hittem az éghajlatváltozás problematikájában, azonban úgy gondoltam, hogy majd valaki más kezeli. Nagyjából egy évvel ezelőtt az ismerőseim eldöntötték, hogy létrehozzák az Aktivistimummot (Aktivista Nagyik) mozgalmat, én pedig úgy döntöttem, csatlakozom” – mondja Leppänen, aki a mozgalom Facebook-csoportjában folytatott társalgást moderálja; ez a csoport környezetvédelmi elképzelésekre, a mértékletes életmódra, valamint a nagyanyáinkéhoz hasonló jövő reményére vonatkozó információkat terjeszt. A csoportnak már több mint 5 000 tagja van.

Aarnio számára a változás az éghajlatról szóló hírek olvasásával és megtekintésével kezdődött, majd egy 2018. októberi klímatüntetésen való részvétellel, egy vegán kihívással, olvasói levelek közzétételével, éghajlatváltozás elleni küzdelemre buzdító választási kampányok szervezésével és repülési adókkal, valamint a Psykologien ilmastorintama (Pszichológusok Klímafrontja) elnevezésű szervezet létrehozásával folytatódott.

„Az interneten kiszámítottam a szén-dioxid-lábnyomomat, és rájöttem, hogy a környezet szempontjából az évente egyszeri repülés is elfogadhatatlan, ezért a családom első nagy változtatása az volt, hogy a téli szünet alatti portugáliai utazás helyett Finnországon belüli wellness-üdülést választott” – mondja Aarnio.

Leppänen úgy nyilatkozott, hogy a marhahús elhagyása mellett a repülés visszafogása volt az egyik környezetbarát cselekedete:

„Tavaly egyszer repültem és csodálkoztam a mindössze néhány eurós kártérítési díjon. Hogyan lehet ilyen alacsony, és hová kerül a pénz?”

Finn Innovációs Alap (SITRA) 2020. évi megatrendekről készült felmérése szerint a környezet megváltozása a változások bevezetésének egész kultúráját kihívás elé állítja. A megszokott életmód megváltoztatása mindig nehéz, különösen akkor, ha az ember nem hisz a változás indítékaiban vagy nem érti meg közvetlen következményeit.

Leppänen a szelektív hulladékgyűjtést, a repülés vagy a marhahúsevés mellőzését egyszerű döntésnek érzi, amit kutatások is jeleznek, ő azonban bővebb tájékoztatást szeretne kapni például a villamos energiára és a fűtésre vonatkozó kérdésekről:

„A konkrét fellépés legnagyobb akadálya, ha nem jövünk rá, hogy mi lenne a legjobb alternatíva a környezet szempontjából. Tájékoztatásra és bizonyosságra van szükségem azt illetően, hogy a kis döntéseim fontosak és helyesek.”

3. kép: Anne Leppänen. Az Aktivista Nagyik tervező ülése. 
4. kép: Reijo Leppänen. Anne Leppänen.

Amikor a változás tanácstalanságot szül

A SITRA 2020. évi megatrendekről készült jelentése szerint most dől meg az a filozófia, amely szerint a természet az embernek szánt végtelen erőforrás, a természet immár valódi érték, és az ember a természet része. A polgárok értékei jelentősen eltérnek a környezet tekintetében, ami nemcsak konfrontációt és érdekek halmozódását váltja ki, hanem szorongást is szül.

Aarnio szerint a környezet miatti szorongással küzdő személyek számára az a legfontosabb, hogy hasonló érzésű emberekkel lépjenek kapcsolatba és cselekedjenek. A probléma nagyságrendje okozta tehetetlenség reményvesztetté teszi az embereket, ugyanakkor még a legkisebb változtatás is reményt kelt.

Azonban még ezen a téren is türelemre van szükség:

„A klímaaktivisták könnyen elfáradnak, mivel rengeteg a teendő. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy hol húzzam meg a határt ahhoz, hogy ne veszélyeztessem a jóllétemet. Ha az ember teljes hétvégéket azzal tölt, hogy a közösségi médiában környezetvédelmi problémákról beszél és az utcákat rója azért, hogy petíciókra gyűjtsön aláírásokat, önkéntes kiégést érez.”

Leppänen azt javasolja, hogy keressük fel az Aktivista Nagyik honlapját és vegyünk részt a nagyik által az Oodi Helsinki Központi Könyvtárban szervezett beszélgetéseken. Olvasmányként Tuomas Vanhanen „Valot päälle!” című, közérthető tudományos könyvét említi.

Saját filozófiánk megváltoztatásához Aarnio Naomi Klein „This Changes Everything, Capitalism vs. the Climate” című nemzetközi bestsellerének elolvasását ajánlja. A finn szakirodalomból Aarnio Panu Pihkala „Päin helvettiä” (A pokol felé) és „Mieli maassa” (Lesújtva) című műveit javasolja.

„Idén tavasszal Iina Soininen és Anna Pulkka a Kone Alap finanszírozásával az éghajlattudatos polgároknak szánt útmutató keretei között alacsony küszöbű honlapot fog létrehozni, ahonnan megtudhatjuk, hogy miként cselekedhetünk az éghajlat érdekében” – mondja Aarnio.

Lezajlott az éghajlatváltozás elleni küzdelemre buzdító választás, a repülési adóra irányuló polgári kezdeményezés elfogadása megtörtént, a Finn Pszichológiai Egyesület megkezdte működését, és az Aktivista Nagyik akcióba léptek. Mi Aarnio és Leppänen következő terve?

„A klímaaktivista tevékenység még mindig teljesen új dolog számomra, szóval sokat kell tanulnom. Inspirálni akarom a hozzám hasonló embereket, hogy ismerjék meg az éghajlat felmelegedését érintő kérdéseket és hozzák meg a helyes döntéseket. Ezenkívül a társasházkezelő vállalkozásunknál egy új hulladéklerakó épül, amelyhez szelektív hulladékgyűjtő pontot szeretnék kérni” – mondja a kevesebb mint egy éve klímaaktivista Leppänen.

Aarnio, aki hosszabb ideje környezettudatos, azonnal válaszol:

„3,5%-os mozgalom. Másképp fogalmazva: az a cél, hogy a polgároknak legalább 3,5%-a részt vegyen klímatüntetésen. Kutatások szerint ez valószínűleg elég lenne ahhoz, hogy változás következzen be. Finnország legnagyobb szabású klímafelvonulására 2020. szeptember 5-én, szombaton kerül sor, amelyen mindenkinek részt kell vennie, ha egyáltalán lehetséges!”

Ön is előmozdíthatja az éghajlat érdekét szolgáló változást azzal, ha felméri és megvizsgálja fogyasztási szokásait. Szénlábnyomát kiszámíthatja például az Ilmastodieetti.fi (éghajlattudatos diéta) számláló segítségével, amelyet felhasználhat a fenntarthatóbb mindennapi életre való áttéréshez.

 
 
Szöveg: Linda Juntunen
 

A blog az EPALE által „A felnőttek és a környezettudatosság egymásra találása” címmel készített január–márciusi minisorozat része. A sorozatban közölt blogok témái: környezettudatossá válás felnőttkorban; fenntartható mindennapi életmódra való áttérés; munkaközösségek, szervezetek és egész városok környezetvédelmi intézkedései, valamint a környezettudatossá tételüket célzó törekvések.

Linda Juntunen fotóriporterként tevékenykedő szabadúszó újságíró. 2017 és 2019 között a Finn Nemzeti Oktatási Ügynökségen belül az általános képzés és a felnőttoktatás nemzetközi dimenziójának bővítésével foglalkozó osztály vezető programtanácsadójaként dolgozott. A nemzetközi pezsgést kedvelő Juntunen mesterképzésben szerzett felnőttoktatási diplomát.

 

 

 

Vissza a mini sorozat főoldalára

 

 

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 1 as 1 á dtaispeáint
  • Elza Seile's picture
    This article is a very good example of how "Think globally, act locally" approach can help tackle global issues from an individual viewpoint. It is not really possible for a single individual to have a global impact on climate change and it is overwhelming thus no action is taken even if there is a willingness to make a change. However you can make local contributions as illustrated in article by avoiding flying and demanding recycling points in local waste shelters. When enough people (only 3.5% actually required according to article) make these local actions then major global shifts can happen.