chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Plateforme électronique pour l'éducation et la formation des adultes en Europe

Blog

Covid19-világjárvány: a digitális kirekesztés valós probléma

29/06/2020
par Györgyi Bajka
Langue: HU
Document available also in: EN SL PL DE RO LV ES NL

COVID-19 Digital exclusion

Amikor hozzáfogtam ennek a cikknek a megírásához, éppen az otthoni dolgozószobámban ültem. Mivel a jelek szerint velem egy időben sokan mások is interneteztek saját széles sávú hozzáférésükön keresztül – valószínűleg hozzám hasonló okokból, tehát otthoni munkavégzés és tanulás miatt –, az internetkapcsolatom folyton megszakadt. A helyzet abszurditása elgondolkodtatott: itt ülök, és a digitális társadalmi befogadásról és a Covid19-világjárvány idején felmerülő tanulási akadályokról szeretnék írni, miközben én sem férek hozzá az internethez. A koronavírus okozta válság egyvalamit már nagyon is egyértelművé tett: a szakmai életben és az oktatásban magától értetődőnek vesszük, hogy mindenki rendelkezik otthon jó internetkapcsolattal, és olyan elektronikus eszközökkel, amelyek zökkenőmentesen futtatnak mindenféle új alkalmazást, így gond nélkül használhatók a webinárium- és konferenciaszoftverek. A válsághelyzetben azonban az is kiderült, hogy ez az elképzelés nem fedi a valóságot.

 

A digitális kirekesztés valós probléma

„Látható, hogy vannak olyan  tanulók, akik digitális szempontból kirekesztettek, hiszen nem feltétlenül rendelkeznek informatikai eszközökkel vagy internet-hozzáféréssel, hogy részt vehessenek az online tanulásban” – jelentette ki Alex Stevenson, az egyesült királyságbeli Learning & Work Institute angol, matematika és angol mint idegen nyelv területekért felelős vezetője. Ezután így folytatta: „Egyes szolgáltatók az Egyesült Királyságban olyan programokkal kísérleteznek, amelyek keretében a felnőttképzési központokban éppen használaton kívül lévő laptopokat és számítógépeket kölcsönadják  a tanulóknak, vagy támogatást nyújtanak nekik a mobilinternet-szolgáltatás költségeinek fedezéséhez annak érdekében, hogy ők is hozzáférhessenek online tartalmakhoz.”
Azonban ez a hátrányos helyzetű közösségekben élő tanulók támogatására hozott intézkedés nem tükrözi a más országokban szerzett általános tapasztalatokat. Míg némelyik országban, például Finnországban a kormány kiegészítő pénzügyi támogatást nyújtott a felnőttképzési ágazat számára az online tanulásra való átálláshoz és a tanulók megtartásához a tanfolyamokon, Európa más országainak többsége hirtelen súlyos pénzügyi nehézségekkel szembesült.
„Azokban az esetekben merült fel ez a probléma, amikor a finanszírozást a személyesen jelen lévő tanulók számához vagy az oktatási intézményben való jelenlétük időtartamához kötötték” – magyarázta Zvonka Pangerc Pahernik, a Szlovén Felnőttképzési Intézet munkatársa és a felnőttkori tanulás európai cselekvési program szlovén koordinátora. Ezután hozzátette: „Ezért egyeztetéseket kellett folytatni a minisztériumokkal és más illetékes szervekkel, hogy rugalmas megoldások szülessenek.”

 

A digitális kirekesztés nem csak a tanulók megfelelő internetkapcsolatának és elektronikai eszközökhöz való hozzáférésének hiányát érintő kérdés. A digitális szakadék mélyülése a képzési lehetőségeken és a felnőttoktatás finanszírozási módján is múlik.

A finanszírozás különböző forrásokból, többek között projektfinanszírozásból, tanfolyami díjakból és – bizonyos országokban – meghatározott tanulói csoportokat célzó oktatási programokhoz nyújtott állami programfinanszírozásból származik. A támogatás összegét gyakran a tanulók számán és az oktatási intézményekben töltött órák mennyiségén alapuló képlettel számítják ki. A legtöbb állami finanszírozási szabály értelmében az általános költségek nem számolhatók el, tehát a felnőttképzés digitalizációját másképpen kell fedezni, viszont számos felnőttképzési szervezetnek nincsenek meg erre a forrásai. Főként a tanulástól leginkább elszigetelt felnőttek alap- és életviteli készségekre való oktatása terén tevékenykedő szervezeteknek áll rendelkezésére a legkevesebb erőforrás a megfelelő technológiai infrastruktúra kiépítéséhez, nem is szólva arról, hogy számítógépeket és más eszközöket sem áll módjukban kölcsönözni a tanulóknak. Következésképpen, számos felnőttképzési szolgáltató sem a technológiai infrastruktúrát, sem az oktatók online oktatási készségeit tekintve nem volt megfelelően felkészülve a válsághelyzet kezdetén.

A szolgáltatók ugyanakkor fenntartásokkal viszonyulnak a felnőttképzés digitalizációjához, különösen a kiszolgáltatott helyzetű csoportok esetében, mivel a teljes oktatási koncepciót kellene átalakítani egy olyan területen, ahol a személyes kapcsolat és a társas érintkezés nélkülözhetetlennek tekinthető.

 

A koronavírus-világjárvány és az annak következtében több országban bevezetett korlátozó intézkedések azonban nem sok választást hagytak a szolgáltatóknak, hiszen vagy átálltak a digitális oktatásra, vagy egyáltalán nem tartottak oktatást.

„Ausztriában az oktatási intézmények bezárását követő első négy hét során a kezdeti ellenállást követően gyorsan fordult a kocka, és valódi digitalizációs hullám alakult ki az oktatási szolgáltatók körében” – mesélte Gerhard Bisovsky, az Osztrák Népfőiskolák Szövetségének (VÖV) igazgatója. A gyors digitalizációt a szövetségi szervezet támogatása tette lehetővé: azonnal elkezdett tanfolyamokat kínálni az online eszközök technológiájáról, valamint általánosságban a digitálisan támogatott tanulás didaktikai szempontjairól és a tantárgyi didaktikáról. „Ezen kívül jelenleg a digitalizációs stratégián dolgozunk” – közölte Gerhard Bisovsky. Más európai szervezetek is hasonló fejleményekről számoltak be. Amikor európai programok, különösen az Erasmus+ és az ESZA, vagy akár nemzeti és regionális programok finanszírozási szabályai az új körülményekre tekintettel megváltoztak, és a tanulást át lehetett helyezni az online térbe, az oktatási vagy képzésszolgáltatók meg tudták kezdeni a digitalizációt.
„Az Egyesült Királyságban ennek következtében az online oktatáshoz kellett igazítani a tantervi modellt, így például heti egy, hosszabb alkalom helyett átálltunk a napi rendszerességű, rövidebb tanórákra” – mondta Alex Stevenson. Az ehhez hasonló, új tanulási modellek segítségével a tanulók új tanulási ütemet alakíthatnak ki, valamint megőrizhetik elkötelezettségüket és motivációjukat az online tanulás során.

 

Mit veszítünk, és milyen előnyökre tehetünk szert?

A felnőttképzési intézmények ugyan komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy oktatási programjaikat áthelyezzék az online térbe, a szolgáltatóktól kapott adatok viszont azt támasztják alá, hogy a digitális tanulásra való gyors átállás tanulók lemorzsolódásához vezetett. Ben Hendriksen, az ír felnőttképzési szövetség, az AONTAS érdekképviseleti vezetője a következőképpen vélekedik: „Érdekképviseleti szervezetként mindig odafigyelünk arra, milyen tapasztalatai vannak a tagszervezeteknek szerte Írországban. A korlátozó intézkedések első heteiben egyes tagszervezeteink arról számoltak be, hogy mindössze minden negyedik tanuló folytatta a tanulást online. Ebből már sejthetjük, milyen lehetőségeink vannak, és mit veszítünk, különös tekintettel a tanulástól leginkább elszigeteltek bevonására.”
A helyzet ugyan nem ilyen kilátástalan minden országban, mindazonáltal a felnőttképzési szervezetek arról számolnak be Európa-szerte, hogy a válsághelyzet és a korlátozó intézkedések kezdete óta csökkent a tanulók száma. A lemorzsolódók között nemcsak olyan tanulók vannak, akiknek nincs otthon internet-hozzáférésük vagy számítógépük, hanem olyanok is, akik nem rendelkeznek megfelelő digitális készségekkel, valamint szülők, akiknek a gyermeküket kellett gondozniuk és egyebek mellett a tanulásban segíteniük a korlátozó intézkedések ideje alatt.
„Az Egyesült Királyságban a szolgáltatók nagyon leleményes megoldásokkal álltak elő annak érdekében, hogy a családosok folytassák a tanulást. Például olyan szoftvert kínálnak, amelyben a szülők különféle szórakoztató és ismeretterjesztő gyakorlatok közül választhatnak, ezzel segítve gyermekük otthoni tanulását. Tartalma rendszeresen bővül újdonságokkal, a tanulókat pedig a WhatsApp alkalmazásban kapott figyelmeztetések buzdítják az anyagok használatára” – nyilatkozta Alex Stevenson.
Bebizonyosodott, hogy a telefonon, WhatsApp alkalmazáson és más hasonló szolgáltatásokon keresztüli  történő kommunikáció központi jelentőséggel bír a kiszolgáltatott helyzetben lévő tanulók bevonásában.

 

Nem szabad alábecsülni a felnőttképzés szerepét az emberek közösségi oldalakon keresztül megvalósuló megszólításában, ez a szerep pedig még inkább előtérbe került a válság során.

Zvonka Pangerc Pahernik szerint ez a felnőttképzés „terápiás oldala”. Nem mindenhol tudták a felnőttképzési szolgáltatók az online térbe áthelyezni az oktatást, a tanulók pedig nem minden esetben tudtak időt szentelni az online tanulásnak, még ha volt is erre lehetőség. Mindenesetre sok felnőttképzési szervezet igyekezett telefonon, szöveges üzenetek útján és az üzenetküldő szolgáltatások csevegőszobáin keresztül kapcsolatban maradni a társadalmi kirekesztődés veszélyének kitett tanulókkal. Némely szolgáltató egészségügyi és szociális szolgáltatókkal is társult, hogy bevonja a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok tagjait. „A mentális jóllét megőrzésének elősegítése érdekében elkezdtek nagyon rövid online tanfolyamokat kínálni a tudatos jelenlétről, kézműveskedésről és más foglalkoztató tevékenységekről” – mesélte Alex Stevenson.
Szintén kiváló példa a tanulásba való bevonásra a „Keep London Learning” kezdeményezés. „Ezt a kezdeményezést London belvárosában működő szolgáltatók egy csoportja szervezte. Egyszerű honlapján a londoniak azonnal láthatják a környékükön, illetve az egész városban elérhető online tanfolyamok választékát. A honlap emellett más hivatkozásokat is ajánl a londoniaknak, ezzel segítve őket abban, hogy foglalkoztatási és átképzési lehetőségeket találjanak, a közösségük tevékeny tagjaivá váljanak, megőrizzék a jó közérzetüket, az erőnlétüket és az egészségüket, támogassák a családjukat, valamint továbbra is fejlesszék azokat a nélkülözhetetlen készségeket (kommunikáció, kritikai és kreatív gondolkodás, magabiztosság stb.), amelyekre szükségük lesz ahhoz, hogy átvészeljék az elkövetkező hónapokat és éveket” – fogalmazott Alex Stevenson.

 

 

Új egyensúly kialakítása a digitális tanulás és a felnőttképzés társadalmi dimenziója között

Már jelenleg is teljesen egyértelmű, hogy a koronavírus okozta válság tartós hatást gyakorol nemcsak a munkaerőpiacra és a gazdaság más részeire, hanem az oktatásra is. A digitális tanulás fontosabb szerephez jut a közeljövőben. Ez arra készteti a felnőttképzési szolgáltatókat, hogy találják meg a megfelelő egyensúlyt személyes tanulással megvalósuló társadalmi befogadásának dimenziója és a változó körülményekhez való alkalmazkodás között. A „Keep London Learning” és más hasonló kezdeményezések elindítói igyekeznek úgy értelmezni, hogy a digitális tanulás, illetve a társadalmi integráció és a társas érintkezés nem egymás szöges ellentéte, sokkal inkább kéz a kézben jár. A nem formális felnőttképzési ágazat a pénzügyi nehézségek ellenére megmutatta ellenálló képességét a válsággal szembeni, hiszen az ágazati szereplők az elvárásokat túlszárnyalva nyújtottak rugalmas, tanulóközpontú megoldásokat annak érdekében, hogy megtartsák a tanulókat, és a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok tagjait is bevonják.

 


 

Raffaela Kihrer 2013 óta dolgozik az Európai Unión belül megvalósuló felnőttképzés és egész életen át tartó tanulás területén. Az Európai Felnőttképzési Szövetség (EAEA) szakpolitikáért felelős vezetőjeként európai szinten végzett érdekképviseleti és tájékoztató munkájával támogatja a nem formális felnőttképzés és tanulás által képviselt értékeket.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn Share on email
Refresh comments Enable auto refresh

Affichage 1 - 4 sur 4
  • Portrait de Marta Kosińska
    Problemy z edukacją zdalną najczęściej tylko w pewnym procencie są powodowane kwestiami czysto technologicznymi. Większość przyczyn dla tych problemów, to kwestie społeczne: rodzinne, międzyludzkie, lokalowe, ekonomiczne. To pokazuje, że nie ma czegoś takiego jak czysta technologia, czy czyste media: są one zjawiskami kulturowymi, złożonymi hybrydami fizyczno-społecznymi. Z tego względu problem wykluczenia cyfrowego jest tak złożony. 
  • Portrait de Monika Schmeichel-Zarzeczna
    Patrząc na problemy z edukacją zdalną mam podobne odczucia. Jeśli chodzi o edukację dorosłych to zauważyłam że zaczyna się ona odbywać niejako "przy okazji":
    - w pracy podczas wykonywania innych obowiązków (przełożeni nie zawsze godzą się zwolnić z obowiązków na czas szkolenia online jednocześnie wymagając aby pracownik wziął w nim udział),
    - w domu gdzie często nie ma warunków do uczenia się (pozostali domownicy etc...)
    Przez to dla wielu osób uczenie się online jest nieefektywne.

  • Portrait de Małgorzata Rosalska
    Też tak na to patrzę. Pracując z dorosłymi widzę, jak wiele barier sami budują sobie w głowach. Albo nie pozwalają rozbroić tych, które wcześniej sobie zbudowali (np. to jest dla młodych, to jest za trudne, tyle czasu żyłam bez tego, to i teraz dam sobie radę...).Technologia jest ważna, ale kluczowe znaczenie przypisuję motywacji i gotowości do uczenia się. Wykluczeniem cyfrowym zagrożeni są wszyscy, nie jest to zależne od poziomu wykształcenia. Na przykład pandemia dość brutalnie obnażyła potrzeby rozwijania kompetencji cyfrowych wśród nauczycieli wszystkich etapów edukacyjnych. Myślę, że w tym obszarze szczególnie ważne jest promowanie bezpiecznej kultury uczenia się - ustawicznego, całożyciowego.
  • Portrait de Piotr Maczuga
    Dokładnie. Miałem okazję w zeszłym tygodniu porozmawiać z Piotrem Piaseckim, który prowadzi Radę Sektorową ds. Kompetencji - Usługi Rozwojowe (przy PARP) i pokazał wyniki badania przeprowadzonego wśród polskich firm szkoleniowych. Raczej brak umiejętności wytworzenia strategii jest większą barierą, niż technologią. Dla zainteresowanych cała rozmowa: https://www.youtube.com/watch?v=QoBtShqpMNc
    Ja oczywiście na to spojrzałem z punktu widzenia edukatora, a nie odbiorcy, ale też chciałbym jedną rzecz dorzucić. Od ponad dekady rozwijamy bankowość elektroniczną - jest ona bodaj najlepiej rozwinięta w całej Europie (naprawdę inne kraje zazdroszczą nam choćby BLIK-a) a i tak sami sobie stawiamy bariery i nadal wiele osób nie potrafi obsłużyć konta przez internet, wierząc w stare, dobre okienko w banku. Mówimy o barierach mentalnych itd. Jednocześnie, całkiem niedawno wprowadzono tzw. e-recepty. Prawie wszystko tam działa i jest naprawdę OK, a w tym przypadku naprawdę praktycznie nikt się nie przejmował tym czy wykluczeni sobie poradzą. Poradzili sobie, a wdrożyć to narzędzie po prostu trzeba było ze względu na sytuację.