chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Electronic Platform for Adult Learning in Europe

Blog

Munkahelyi tanulás: mindenki nyer

06/01/2020
by Györgyi Bajka
Language: HU
Document available also in: EN HR PL EL NL DE

Workplace learning EPALE

Gina Ebner, az EPALE témakoordinátora arról értekezett, hogy miért lehetnek félreértések a nem formális felnőttképzési szektor és a magánszektor között.

Évekkel ezelőtt részt vettem egy konferencián Németországban, ahová meghívták egy nagy autógyártó cég képviselőjét előadni. Az előadó kifejtette a cég HR-igazgatással és képzéssel kapcsolatos álláspontját, ami lenyűgöző volt. Az előadás után valaki feltette a kérdést, hogy lát-e együttműködési lehetőséget a cég és a felnőttoktatási központok között. Nagyon udvarias, de egyértelmű választ adott: a vállalata szükségletei nagyon eltérnek a felnőttoktatási központok kínálatától, ezért nem.

Ez persze nem állja meg a helyét sok felnőttoktatási központ esetében, különösen azoknál, amelyek szakmai továbbképzést nyújtanak. Ők az igények felmérése és a számukra készült ajánlatok alapján nyújtanak vállalati képzéseket. Amennyire meg tudom ítélni, rengeteg képzés érhető el a civil társadalom és a civil szervezetek számára is. Mi lehet tehát a gond a nem formális felnőttoktatás és a vállalatok között?

Egyes nem formális felnőttoktatási szervezetek nem feltétlenül tartják oktatási küldetésüknek a vállalatokkal való együttműködést. Néhány tévképzetet sem könnyű felszámolni. Ezzel inkább a német nyelvű országok helyzetére utalunk, de a hozzászólásokban szívesen hallanék más országok tapasztalatairól is. A felnőttoktatási központokról gyakran azt gondolják, hogy makramé- és kerámiaszakköröket kínálnak, esetleg olasz tanfolyamot nyugdíjasoknak és jógát középkorú hölgyeknek. Az ilyen előítéletek megléte semmit nem árul el a dolgozók, az oktatók, a tanárok és a kurzusok színvonaláról. A legtöbb nyelvoktató, akiket akkor ismertem, amikor magam is ezzel foglalkoztam, felnőttoktatási központokban és cégeknél is dolgozott (és egy kollégám egyszer ezt mondta: a céges nyelvtanfolyamok a pénztárcámnak tesznek jót, a többi a lelkemnek).

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az összeférhetetlenség mögött inkább kulturális különbségek állnak, mint tények vagy más okok. Miért foglalkozzunk vele akkor? Véleményem szerint a cégek és a nem formális felnőttoktatás számára is előnyt jelent.

Érdekes vitát folytattunk a legutóbbi Lifelong Learning hét során Brüsszelben. A Cité des métiers elnevezésű, brüsszeli pályaorientációs központban tett látogatás során azt vizsgáltuk, miként tudnak az ilyen központok együttműködni a munkáltatókkal, hogy felhívhassák a figyelmet a munkahelyi tanulás szükségességére. „A munkáltatóknak be kell látniuk, hogy azzal, ha nem ruháznak be a munkahelyi tanulásba, tulajdonképpen a munkavállalóikat veszélyeztethetik – például azzal, hogy nem értik meg a kapott utasításokat,” – jelentette ki Jolien Klein Wassink, a munkahelyi tanulást népszerűsítő és pályaorientációs tanácsadást nyújtó, hollandiai Leren en Werken program tanácsadója.

Egyik tagunknak, a svájci felnőttoktatási szövetségnek számos kiváló példája van a cégekkel való együttműködésre, kezdve a kkv-k képzésétől a „GO: munkahelyi továbbképzés” elnevezésű, nagyon érdekes kezdeményezésig. A Szövetségi Tanács 2017-es finanszírozási prioritása alapján ezzel a kezdeményezéssel az alapkészségek elsajátítását kívánják elősegíteni. A tananyagban többek közt a munkahelyi utasítások megértése, munkatervek készítése és hasonló készségek szerepelnek. A program számos alapkészséget fejleszt a szóbeli és írásbeli kommunikációtól a mindennapi matematikai és ikt-készségekig. Lényeges, hogy a tartalom olyan mindennapi szituációkra épül, amelyekkel a dolgozók a munkahelyen találkoznak.

Az ilyen képzések jelentik a funkcionális analfabetizmus elleni küzdelem fontos alapját – a legtöbb érintett személy dolgozik, s így a munkahelyi tanulással érhetők el leginkább. Más szóval mindenki nyer a programmal.

Mi szükséges tehát a vállalatokkal történő együttműködéshez?

  • A nyelv adaptálása. Mondok egy példát személyes tapasztalatomból. Sok évvel ezelőtt állásinterjúra mentem egy nagyvállalathoz, amely HR-fejlesztőt keresett. Alapvetően jól ment, de a vége felé elkövettem egy nagy hibát – a tanulás értékéről kezdtem el beszélni. A HR-vezető kissé elrettenve nézett rám, és azt mondta, hogy neki a legfontosabb a befektetett érték megtérülése volt. Ebből megtanultam, hogy vissza kell fognom az idealista elvárásaimat, ha vállalatoknál dolgozom – az ő nyelvüket kell használni, elegáns kiskosztümöt kell felvenni, és el kell adni az ajánlatot.
  • A rugalmasság a legfontosabb. Egy vállalat sem tud elfogadni egy általános kurzust hetente mindig ugyanakkor. Mindent az igények és követelmények elemzése és értékelése alapján kell személyre szabni. A nem formális felnőttoktatásnak ebben igen nagy tapasztalata van, bár valószínűleg más kontextusban.

Mondja el, mit gondol! A gondolataim tükrözik az Ön tapasztalatát? Dolgozott már vállalatokkal? Szóljon hozzá lejjebb!


Gina Ebner az Európai Felnőttképzési Szövetség (European Association for the Education of Adults – EAEA) főtitkára és egyben az EPALE tanulói támogatásért felelős témakoordinátora.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

Displaying 1 - 2 of 2
  • Lisette SCHERMER's picture

    Related to this item I would like to highlight  a statement resulting from the analysis made  in the  last DG EAC Education and Training Monitoring report  in  the Chapter Adult Education:  
    "Key finding: Little cost-sharing between businesses, individuals and public sector". 

    What could be done to make them work together?


  • André Kaiser Huber's picture
    Thank you for your contribution, Gina. I think you really got the point. You mention the initiative in Switzerland, founded by the Swiss Government. This is an important initiative and it helps. But the great obstacles and challenges really lie in the cultural differences between companies and non-formal adult learning organisations.