chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - E-Plattform für Erwachsenenbildung in Europa

Blog

Hogyan befolyásolhatja a társadalmi tőke az életminőséget, az emberi tőkét?

17/12/2019
von Zsófi Szabó
Sprache: HU

A mai világban rengeteg elvárásnak kell megfelelnünk. Ezért egyre csak képezzük önmagunkat, akár az egyetemen, akár a munkahelyen. Sokunknak célja a minél nagyobb jövedelem és ezáltal az elismerés megszerzése. Ide tartozik akár az is, ha a családunknak, barátainknak akarunk megfelelni. Mindeközben pedig sokszor élünk át kudarcokat, amikkel vagy megbirkózunk, vagy hagyjuk, hogy felemésszenek minket. Csalódunk magunkban vagy másokban. Kudarcaikról pedig nem szívesen beszélnek az emberek, segítséget sem kérnek sok esetben. Ha a stressz vagy a depresszió eluralkodik rajtunk, azzal pedig rontjuk az egészségünket. Így pedig továbbrontjuk a fejlődésünk esélyeit, amiért eredetileg küzdöttünk. A szakmai fejlődésünket hajtja a minél nagyobb pénztőke megszerzésének vágya, ígérete. A mai világban –a fogyasztói társadalom korában - sokszor szembesülhetünk azzal, hogy „az ember értékét anyagi lehetőségei szabják meg”.

Boros Zsuzsanna a társadalmi, emberi és az erkölcsi tőkét állítja a 2008-ban publikált tanulmányának középpontjába. Érdekes ugye, hogy amikor meghalljuk a tőke kifejezést, ezek eszünkbe se jutnak. Legtöbbünk a pénztőkére gondol. Mi másra lehetne gondolni? A pénz, manapság borzasztó nagy hangsúlyt kap a mindennapi életünkben. Nem csoda, ha olyanokat hallunk, hogy a pénz megváltoztat, mindenre képessé tesz és értékesebbé tesz minket a többieknél. De valóban ez kell, hogy legyen a fejlődés útja? Nem lehet, hogy másfajta tőkének kellene helyet adni a társadalom tagjainak a saját lelki és testi egészségük illetve a világ fejlődésének érdekében? Tényleg jó az, hogy a pénztőke, mint valami nagy lufi egyre csak nő és nő és ezzel teljesen kiszorítja a fejlődés más alternatíváját? Ez a mai társadalomtudományok egyik fontos kérdése, állítja Boros Zsuzsanna.

 

Mielőtt ismertetné az alternatívát, Iván László által létrejött Életet az éveknek mozgalmat hozza fel a társadalmi tőke egyik szép példájának. Az alapprobléma az, hogy sokkal tovább élünk a régi időkhöz képest és sokkal több a magatehetetlen idős ember is ezáltal. Sokan, sajnos, 60-70-80 éves korukra már magatehetetlenek, ami akár több 10 évet is jelenthet ebben lelkileg is megterhelő, lezáró életszakaszban. Ennek kapcsán rögtön a nagymamám jutott eszembe, akit nagyon megviselt az idősek otthona, illetve maga az, hogy nem tudja magát ellátni. Érezhetően az is rosszul esett neki, hogy ez tudott csak lenni a probléma megoldása. Sokszor érezte azt, hogy terhünkre van. Amikor mi foglalkoztunk vele és sok időt töltöttünk vele akkor azért, ha valami nagyon drága otthonba került, - ahol nem érezte magát otthonosan -, akkor meg azért.

 

Iván László mozgalma úgy oldja meg ezt a problémát, hogy olyan – úgy szint – időseket von be, akik érzik magukban az erőt, hogy a magatehetetlen társaiknak segítsenek. Így, egy nem anyagi természetű erőforrás, igenis a megoldása lesz, és ezáltal a megoldás kulcsa – ez esetben a társadalmi tőke - anyagi erővel ruházódik fel. Ebben a programban szerintem az az igazán jó, hogy az olyan, úgymond fiatal nyugdíjasoknak nyújt egyfajta elfoglaltságot, akik nem szeretnének belefásulni az időslét mindennapjaiba. Olyanoknak, akik nem akarják unalmasan tölteni a hátralevő életüket, csak azért, mert nyugdíjazták őket. Nem kell beletörődniük abba, hogy most már nekik semmi fontos feladatuk nem lehet az életben. Arról nem is beszélve, hogy a magatehetetlen, ellátásra szoruló idős ember is valószínűleg kellemesebben éli meg a saját helyzetét. Még az is lehet, hogy ez az energetikus fiatalabb, de idős segítő valamilyen szinten motiválja őt arra, hogy ne hagyja el magát. Az is nagyon fontos, hogy szerintem ez kisebb lelki teher a segítségre szoruló számára, így, hogy egy olyan ember foglalkozik vele önszántából, aki nem a családtagja és az az egyén mindemellett energikus, segítőkész is. Illetve messze nem jelent a családra nézve akkora összegeket, mint mondjuk egy jobb idősek otthona.

 

A társadalmi tőke Robert Putnam definíciója szerint négy fontos alkotóelemből tevődik össze. Egy társadalomnak jó, hogyha szoros a társadalmi háló, ha az emberekben él a bizalom. A kölcsönösségben és a társas támogatásban való hitnek is fontos szerepe van. Kell a polgári részvétel, a polgári szervezetek erőssége, illetve hogy kialakuljon helyi azonosságtudat. Élnie kell bennük a szolidaritásnak, az egyenlőségtudatnak. A társadalmi tőke akkor válik igazán erőssé és igazi társadalmi tőkévé, ha erkölcsi tőkével párosul.

Az erkölcsi tőkét nevezhetnénk egyfajta a nyitottságnak a világ bizonyos dolgai felé. Például az elesettek támogatása iránt. De ide tartozik a környezet védelem vagy éppenséggel az emberi személyiség valódi útjának kifürkészése. Az erkölcsi tőke cselekedetekben mérhető. Ha az erkölcsi tartás és a társadalmi tőke egy párt alkotnak, azzal a diktatúrák legfőbb ellenségeivé válnak. Ugyanis ilyenkor belső tartás uralkodik a társadalom azon csoportjaiban, akik önállóan szerveződnek, nem manipulálhatók.  Már pedig diktatúra pont ennek az ellentétét szeretné elérni, illetve azt, hogy emberek ne bízzanak egymásban, ne legyenek szorosabb kapcsolat hálók. Erkölcsi tőkének nevezhetjük a megbízhatóságot is, akár milyen társadalmi ügyben, összefogásban. Így tulajdonképpen a bizalom és a kölcsönösség mértéke is nő, tehát a társadalmi tőke alapja.

A társadalmi tőke szoros összefüggésben áll az emberi tőkével. Utóbbinak az egyik összetevője az iskolázottság, aminek aránya a 18-25 éves korosztályban Magyarországon elérte az európai szintet. Ez akár jó hír is lehetne, ugyanis egyes előrejelzések szerint ebben rejlik a valódi fejlődés. Az egészségi állapot szempontjából azonban nem tudunk ilyen szép eredményeket felmutatni, pedig ez az emberi tőke része és ezáltal a fejlődésé is.

 

Hogyan befolyásolhatja a társadalmi tőke az életminőséget, az emberi tőkét? Boros Zsuzsanna a stressz és depresszió problémakörének bemutatásával igyekszik erre a kérdésre választ adni. A stressz az emberek életének a része és a személyiségfejlődés alappillére. Alapvetően nem jár egészségkárosodással, ha tudjuk, hogy hogyan kezeljük a helyzetet, le tudjuk gyűrni az előttünk álló akadályokat. Ha kilátástalannak érezzük a helyzetet, ha nincs kiben megbíznunk, ha kiszámíthatatlannak látjuk a világot és ez az érzés tartósan él bennünk, akkor viszont ez, sajnos, depressziós lelkiállapotot okozhat. A kutatások azt mutatják, hogy a változó társadalmi feltételek között durván megnövekedhet a depresszió gyakorisága. Azaz, az előbb leírt lelkiállapot és a társadalmi hatások között összefüggés mutatható ki. Fontos, hogy milyenek a társadalmi csoportok és az egyén megbirkózási képességei.

„Manapság (…) már tudományosan megalapozott állítás, hogy az értékválság az ezredforduló magyar lelkiállapotának és az ezzel szorosan összefüggő demográfiai válságnak a fő összetevője.” Ezt az állítást az egészségügyi mutatók is jól példázzák, akár 1956-tól egészen napjainkig. Például 1956, az összetartozás éve volt, sokkal jobbak is lettek az eredmények.

 

A magyarokról sokszor hallani azt, - az egyébként hamis állítást – hogy depressziósak. Itt inkább arról van szó, a szerző szerint, ahogyan a magyar népben dolgozik a motiváció és a teljesítményigény, illetve a múltból – a besúgói társadalomból - ránk ragadt gyanakvás. Ha céljaink elérése közben akadályba ütközünk, és gyakran úgy érezzük, hogy nem számíthatunk másra, csak magunkra, akkor krónikus stressz-állapotba eshetünk. Ha nincs olyan szinten a társadalmi tőke, akkor az, ellenségességben mutatkozhat meg: ”Jobb, ha nem bízok senkiben.” 1956, remek példa arra, hogy bebizonyítsuk, nem vagyunk ellenségesek. Viszont még 1989-90 után is, még mindig él bennünk ez az elfojtott gyanakvás, ami az addig tartó rezsimnek köszönhető. Ez a mentalitás az, ami szerintem nagyban megnehezíti az emberek életet. Ez lehet az oka annak, hogy ha valakinek minden jóindulatunkkal a segítségünket ajánljuk, mégis durván vagy nem durván, de elutasítják a jó szándékunkat. „Biztos nem azért akar segíteni, mert jólelkű. Biztos van belőle valami haszna. Mi van, ha elmondja másoknak, amiket elmeséltem magamról?”- ehhez hasonló gondolatok játszódhatnak le a fejekben, Ha nem bíznak bennünk azok, akiknek segítenénk, akkor mit tehetünk? És ha nem csak bennünk, de senkiben se bízik az adott csoport, akkor mit tehetünk? Adjunk több helyet a társadalmi tőkének. Legyünk nyitottabbak! Ez nyilván sok időt igényel, de ha mindenki csak egy-két olyan cselekedetet tenne, amivel növekszik a társadalmi tőke, akkor talán a gyanakvással élő emberek újra megtanulnának hinni magukban és másokban.

Elég szomorú, hogy a mai világban hányan lesznek öngyilkosok, hányan fordulnak magukba, hányan nem akarnak segítséget kérni vagy elfogadni. Legyél te az, aki rámosolyog a kicsit levertebb hangulatú társára! Törődj másokkal és magaddal! Biztosan neked is van egy olyan ember az életedben, aki tett egy önzetlen gesztust feléd, aki úgy fejezte ki a törődését, hogy teljesen meglepődtél, alig hitetted el. Tegyél te is egy olyat, mint az az személy. Nem kell a világot megváltani, mert egyedül nem is lehet. De tenni igenis lehet, azért, hogy legalább a környezetünkben élők szebbnek éljék meg a világot, érezzék, hogy bennünk bízhatnak.

 

Boros Zsuzsanna tanulmányát ide kattintva olvashatjátok el.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn