chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Internetplatform for voksenuddannelsesområdet i Europa

Blog

Agilis módszertan- az IT képzések sajátos módszere

14/01/2020
- Andrea Visztenvelt
Sprog: HU

A bejegyzés Dura Zsanett Ágnes: Programozó képzések Alternatív megoldás az IT munkaerőhiány ellen? (2019) című dolgozata alapján készült.

Egyre gyakrabban halljuk és olvassuk, hogy az IT munkaerőpiac komoly problémákkal küzd. Több tanulmány és cikk is arról számol be, hogy körülbelül 22.000 informatikus szakember hiányzik a munkaerőpiacról és hogy ez a tendencia egyre csak növekszik. Az informatikushiány a teljes IKT szektort érinti: szükség van rendszergazdákra, biztonsági szakemberekre épp úgy, mint projektmenedzserekre vagy adatelemzőkre, viszont a legnagyobb hiány a fejlesztői területen mutatkozik – jellemzően a programozókból, szoftverfejlesztőkből és tesztelőkből van hiány. Az IT területen kialakult munkaerőhiánynak több oka is van: egyrészt az IT szektor rohamos növekedése és a technológia fejlődése miatt egyre több informatikus szakemberre van szükség, amelyet azonban az oktatás nem tud kiszolgálni. A másik fontos tényezője a munkaerőhiánynak a megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberek kivándorlása, valamint azok a sztereotípiák is, amelyek gyakran negatív képet festenek a programozói munkáról.

A fejlesztői területen jelentkező munkaerőhiányra reagálva közel 3 éve jelentek meg a piacon a programozó képzést indító iskolák, amelyek kimondottan a piaci igényeknek megfelelő gyakorlati tudást ígérnek, valamint a stratégiai modelljüknek megfelelően az elhelyezkedésben is segítenek a náluk végzett hallgatóknak. Ezeken a képzéseken általában pár hónapos intenzív gyakorlati oktatás folyik és egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az ilyen típusú képzések iránt.

Az IKT szektorban kialakult munkaerőhiányra reagálva manapság egyre több magánvállalat indít programozó képzéseket. Ezek a képzések viszonylag újak a piacon, a legrégebbi képzést is körülbelül 3 éve indították először. Manapság egyre többet foglalkoznak a médiában a programozó iskolákkal, rengeteg cikk jelent meg a képzések és a munkaerőhiány kapcsán és a pozitív megítélésük miatt egyfajta megoldásként is tekintenek rájuk az IT munkaerőhiány felszámolásában. 2016-ban két iskola indította el a programozó képzéseit: A Codecool és a Green Fox Academy. Ezek a rövid, de intenzív képzések - az egyetemi képzéssel szemben - gyakorlat orientáltak és jellemzően a piaci igényekhez igazodva alakították ki a tananyagot, melynek sajátosságait az agilis módszertan foglalja össze.

Agilis módszertan és kompetenciák

A technológiai fejlődés hatására a gazdasági szereplők, az IT szolgáltatások és termékek megrendelői egyre összetettebb, jobb minőségű szoftverekre tartottak igényt, amit a klasszikus fejlesztési modellekkel nehezen tudtak kivitelezni és ezért sok projekt kudarcba fulladt. Egy komoly versenyhelyzet alakult ki a szoftverfejlesztő cégek között, egyre nagyobb nyomás nehezedett rájuk, ezért egy új és hatékony módszerre volt szükség, amely alapjaiban változtatta meg a projektek menetét. Így jött létre az Agilis módszertan, melynek a lényege az innováció, és olyan gondolkodásmódot jelent, melynek alapgondolata a rugalmasság és változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Manapság a szoftverfejlesztéssel foglalkozó vállalatok nagy többsége az Agilis módszertan szerint vezeti a projektjeit, amely nagyban hozzá járul a projektjek sikerességéhez. (Kosztyán-Sebrek-Novák, 2018)

2001-ben létrejött az „Agilis Kiáltvány”, melynek szerzői: Kent Beck, Mike Beedle, Arie van Bennekum, Alistair Cockburn, Ward Cunningham, Martin Fowler, James Grenning, Jim Highsmith, Andrew Hunt, Ron Jeffries, Jon Kern, Brian Marick, Robert C. Martin, Steve Mellor, Ken Schwaber, Jeff Sutherland és Dave Thomas. A kiáltvány négy alapvető pontot tartalmaz:

 • az egyén és a személyes kommunikáció sokkal fontosabb, mint a folyamatok és eszközök,

 • a működő szoftver sokkal fontosabb, mint az átfogó dokumentáció,

• az ügyféllel történő együttműködés sokkal fontosabb, mint a szerződéses egyeztetés,

• a változásokra történő reagálás sokkal fontosabb, mint a tervek merev követése.

Az Agilis módszertan célja, hogy a vállalatok képesek legyenek rugalmasan és gyorsan reagálni a változásokra, a fő hangsúly pedig az ügyféllel való kapcsolaton, valamint az igényeik változására való dinamikus reagáláson és együttműködésen van. (Manifesto for Agile Software Development, 2001)

Az Agilis módszertan alapján több keretrendszer jött létre: Az egyik legelterjedtebb szoftverfejlesztési módszer a Scrum, amit Jeff Sutherland és Ken Schwaber 1996-ban hozott létre a szoftverágazat számára. A Scrum „egy olyan keretrendszer, amelynek segítségével a fejlesztők komplex problémákat tudnak adaptív módon kezelni úgy, hogy közben termelékenyen és kreatívan szállítják le a lehető legértékesebb terméket. […] A Scrum a tapasztaláson alapuló folyamatellenőrzési elméleten, vagy más néven empirizmuson alapul. Az empirizmus azt állítja, hogy a tudás a tapasztalatokból és az adott ismereteken alapuló döntésekből ered.” (Shwaber-Sutherland, 2013, 3. old.) A Scrum egyik legfontosabb alapelve az, hogy felismeri és elfogadja, hogy a fejlesztés során az ügyfél igényei bármikor változhatnak és az új elvárásokhoz kell alkalmazkodniuk és a keretrendszer ezt segíti elő. A használata során a csapattagok együttműködése javul és ezáltal, a termék előállítási ideje lerövidül, valamint a minősége is javul. Egy-egy projekten általában egy vagy több Scrum csapat dolgozik és a keretrendszer meghatározza a projekt időkeretét, a termék definícióját és a szabályrendszert, amelyet a projekt során alkalmaznak. A Scrum csapatokban három fő szerepkör található: a Scrum Master, akinek a fő feladata a szabályok és a folyamatok koordinálása. A Product Owner a létrehozandó termék tartalmáért és kialakításáért felelős. A Team pedig maguk a fejlesztők, tesztelők és szakértők csoportja, amelyek általában 3-9 főből állnak. (Shwaber-Sutherland, 2013)

A projekt időtartamát sprintekre bontják, amelyek körülbelül 2-4 hetesek és ebben az időintervallumban hoznak létre egy új terméket vagy funkciót, illetve javítják az előző sprintben hibásnak, vagy nem az igényeknek megfelelőnek vélt produktumot. A sprintek segítségével könnyebb megtervezni a munkafolyamatot, mivel a fejlesztők pontosan látják, hogy mit és mennyi idő alatt kell elvégezniük, ezáltal kiszámítható lesz a tervezés folyamata. Minden sprint végén a Product Owner megmutatja a fejlesztés eredményét vagy a terméket az ügyfélnek és így közvetlen visszajelzést tud adni arról, hogy a fejlesztés valóban egyezik az ügyfél igényeivel és ennek alapján tervezik meg a következő sprintet, vagyis a további fejlesztést. Minden sprint végén a csapat tagjai beszámolnak arról, hogy mi, miért nem készült el és átbeszélik a fejlesztési folyamatban tapasztalt nehézségeket és jól működő technikákat, amelyek a következő sprintet zökkenőktől mentessé és eredményesebbé tehetik. (Shwaber-Sutherland, 2013)

A Scrum keretrendszer napi egy standup-ot, vagyis rövid megbeszélést határoz meg, amelyet a Scrum Master vezet, jellemzően a napi munka kezdete előtt. Ezen a megbeszélésen a fejlesztők beszámolnak arról, hogy az előző nap milyen feladatokat végeztek, mivel terveznek tovább haladni az adott napon, valamint van-e olyan tényező, ami befolyásolja az előrehaladást. Ami a projekt dokumentációt illeti, három fontos fogalom van: a story, vagyis az a leírás, amit az ügyfél készít az általuk elképzelt szoftverről. Ebben részletesen leírják, hogy mire van pontosan szükségük és milyen funkciókat kell ellátnia a terméknek. A product backlog-ot a Scrum csapat készíti, ez egyfajta forgatókönyv, amiben fejlesztői szempontból újra gondolják az ügyfél által rendelt terméket, majd a sprint backlogban leírják, hogy az egyes sprintekben kinek milyen feladata lesz és milyen határidővel tudja vállalni. (Shwaber-Sutherland, 2013)

A fejlesztő csapatokra érdemes még kitérni a kompetenciák kapcsán. Spencer definíciója szerint a kompetenciák „egy személy alapvető, meghatározó jellemzői, melyek okozati kapcsolatban állnak a kritériumszintnek megfelelő hatékony és/vagy kiváló teljesítménnyel.” (Spencer in Klein, 2006, 73. old.)

A Scrum keretrendszer a fejlesztőktől nem csak szakmai tudást, hanem különböző személyes készségek meglétét is igényli. Shwaber és Sutherland a Scrum alapjairól szóló tanulmányában megfogalmazta, hogy a fejlesztőcsapatok milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezek alapján láthatjuk, hogy a Scrum milyen kompetenciákat igényel. Az agilis gondolkodásmód, vagyis a rugalmasság és a változáshoz való alkalmazkodás képessége elengedhetetlen a Scrum csapatok optimális működéséhez. A csapatok általában olyan szakemberekből állnak, akik képesek az önálló munkavégzésre és egyaránt a szoros együttműködésre is, mivel a terméket együtt hozzák létre. A csapatokra jellemző az önszerveződés, ami azt jelenti, hogy a fejlesztők maguk döntik el, hogy a termék backlog alapján hogyan hozzák létre a kívánt terméket és hogyan osztják fel a feladatokat egymás között. A fejlesztők kreatív és adaptív csapatmunkát végeznek a komplex problémák megoldására. A csapatok kereszt-funkcionálisak, tehát a csapat tagjai rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel és készségekkel, amelyek a termék előállításához szükséges. Habár a termék előállításában a fejlesztők tevékenységei eltérhetnek, egyes tagok speciális készségekkel és szakterületi tudással rendelkezhetnek, viszont mindenki ugyanolyan értékű tagnak számít és a felelősség is az egész csapatra, mint egységre hárul. Az üzleti elemzések vagy éppen a tesztek elvégzése is a fejlesztők feladata és csapaton belül kell megoldaniuk az egyes felmerülő nehézségeket. (Shwaber-Sutherland, 2013)

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a fejlesztői munkakörnél fontos, hogy a szakmai tudáson kívül rendelkezzenek a fent felsorolt kompetenciákkal, hiszen a személyes készségek megléte vagy hiánya nagyban befolyásolja a projektek sikerességét. Itt visszacsatolunk az oktatás kérdésére: a BellReserach (2015) kutatása szerint a vállalatok a megbízható szakmai alapokat adó, korszerű tartalmú tananyag mellett a készségek fejlesztését is javasolják az oktatási intézményeknek, melynek eredményeképpen versenyképes munkaerő kerül a piacra.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn